alt : header1.swf



Sat08172019

Posledná aktualizácia22:04:47

Magyarországi Szlovákok Napja Mátraszentimrén

dsmalh01Képgaléria A Nemzetiségünkért díj és a Lami István díj kitüntetettjei: Galántai Györgyné, Nagy Imréné, Ozvena (Visszhang) Budapesti Szlovák Kórus és a Kerepesi Hagyományőrző Pávakör Egyesület Hollerné Racskó Erzsébet elődeink nem mindennapi alkalmazkodó képességéről és találékonyságáról

A magyar állam az elmúlt években igyekezett felerősíteni a nemzetiségek kulturális autonómiájának teljes körű megélhetését lehetővé tevő jogokat és támogatásokat - mondta Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a Magyarországi Szlovákok Napján 2016. július 2-án a Heves megyei Mátraszentimrén. Az Országos Szlovák Önkormányzat szervezte rendezvényen a helyettes államtitkár ismertette: a 2017-es költségvetésben a nemzetiségekre szánt keret 8,7 milliárd forint. Hozzátette, hogy ez az összeg 2010-ben még alig haladta meg dsmalh02a 3 milliárd forintot. Emlékeztetett: már működik a szószólói intézményrendszer, emellett a közel 120 szlovák önkormányzat, illetve az általuk fenntartott iskolák is biztosítják a kulturális autonómiát. Szavai szerint a nemzetiségi politikában csak úgy lehet jövőt építeni, ha a múlt talapzatán állunk. A Kárpát-medencei múlt és történelem megtanította, hogy vagy közösen összefogva és egymást segítve megyünk előre, vagy az itt élő kis nemzetek eltűnnek - tette hozzá. A politikus arról is beszélt, hogy a magyarországi nemzetiségek egyházhoz, valláshoz kötődése az átlagosnál sokkal erősebb, ezért is tudták túlélni a történelem viharait. Fülöp Attila kifejtette: az elmúlt időszak közbeszédét Európa-szerte a délről, dél-keletről a keresztény civilizációtól teljesen eltérő kultúra helyenként erőszakos beáramlása határozza meg. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor Közép-Kelet-Európában, a szomszédos államokban az elmúlt évtizedeket tekintve példa nélküli összefogás zajlik. Azt mondta: ez az összefogás a térség államaiban élő nemzetiségek között is megjelenik, erősítve ezzel a nemzetiségek jogait. (mti)

Képgalériahttps://www.facebook.com/oslovma/photos/?tab=album&;album_id=976781039087539

Nemzetiségünkért díj 2016

Galántai Györgyné

dsmalh03Galántai Györgyné Nagytarcsán szültetett és a mai napig is ott él. A helyi általános iskolába járt, amely nagy hatással volt további életére. Lehetősége volt szlovákul tanulni, az énekkar és a helyi tánccsoport tagja lett, aktív szereplőjévé vált a település kulturális életének. 1963-tól táncolt a Nagytarcsai Tánccsoportban és énekelt a női énekkarban. Alapítója volt a „Venčok“ (Koszorú) női énekkarnak, melyben a mai napig énekel. Amikor létrejöttek a nemzetiségi önkormányzatok, a Nagytarcsai Szlovákok Önkormányzatának elnöke lett és húsz éven át töltötte be ezt a tisztséget. Elnöksége alatt minden év októberében nemzetiségi napot tartottak, kiállítást rendeztek. 2014-ben már nem indult a választáson, de továbbra is segíti a szlovák önkormányzat munkáját. Vezetésével a nagytarcsai szlovák ősök gasztronómiai örökségének megőrzésére is törekednek. „Klub Varečka“ (Fakanál Klub) néven közös főzéseket szervezett. Javaslatára és szorgalmas gyűjtőmunkájának köszönhetően adták ki a „Nagytarcsa képekben“ című fotógyűjteményt, valamint a „Gyöngyszemek Nagytarcsáról“ című kötetet. Támogatta a Népi Művészetek Iskolájának diákjait is, népviselteket gyűjtött számukra. Lelkiismeretes és áldozatkész munkáját Nagytarcsa Község Önkormányzata 2014-ben Nagytarcsa Községért kitüntető címmel ismerte el.

Nagy Imréné

dsmalh04Nagy Imréné Zalaegerszegről származik, ahol már gyerekkorában a táncszakkör tagja volt. Később a Zala Táncegyüttesben táncolt, itt ismerkedett meg leendő férjével, a tardosi Nagy Imrével, aki katonaideje alatt táncolt az együttesben. A Nagy házaspár Tardoson telepedett le, ahol 1972-ben az iskola tanulóiból alapítottak tánccsoportot. Lelkes munkájuknak köszönhetően elterjedt a mondás, hogy Tardoson az egész falu táncol. Nagy Imréné lelkiismeretes és kitartó munkájának köszönhetően a Vörösmárvány Táncegyüttes népszerűségre és ismertségre tett szert. Gazdag repertoárjukban egyaránt találhatók Magyarország, Szlovákia és Erdély különböző tájegységeiből származó koreográfiák. A táncosok sikerrel mutatkoztak be Európa hét országában és Ázsiában. Nagy Imréné színvonalas szakmai munkája tükröződik a koreográfiák kiválasztásában és színpadra állításában is. Figyelmet és erőt fordít a szlovák hagyományok megőrzésére és ápolására. „Eš perina, perina“ címen feldolgozta a legkisebbeknek szóló helyi mondókákat és énekeket. Nagy hangsúlyt fektet táncosai öltözékére. Pénzhiány miatt gyakran maga készíti a viseleteket. Gyermekeit is a tánc szeretetére nevelte, és arra, hogy az életben ne a problémákat, hanem a megoldásokat keressék. Lelkes és áldozatkész munkájáért „Tardosért aranygyűrűt“ kapott, mellyel a település önkormányzata és lakói a hagyományőrzés és közösségfejlesztés terültén kifejtett több évtizedes munkájáért fejezték ki köszönetüket.

Ozvena (Visszhang) Budapesti Szlovák Kórus

dsmalh05Az Ozvena szlovák énekkart 2000-ben alapították. Elnöke a kezdetektől Hollósy Tiborné. A kórus első zenei vezetője Sutyinszky János karnagy volt, utána Pálmayné Pápay Márta karnagy vezette a kórust, mely jelenleg Somogyváry Ákos vezetésével dolgozik. Az Ozvena kórus a magyarországi szlovákok kóruséneklési kultúrájának, valamint a világ zeneirodalmának bemutatására törekszik. Gazdag repertoárjában egyaránt találhatók magyarországi szlovák népdalok négyszólamú feldolgozásai, valamint egyházzenei és más kórusművek. A kórus minden évben megrendezi a szlovák kórusok nemzetközi részvétellel büszkélkedő találkozóját. Fellép a szlovák önkormányzatok rendezvényein és egyházi ünnepeken. A szlovák kóruséneklési kultúra hírnevét nemzetközi fesztiválokon is öregbíti. Többször részesültek a nemzetközi zsűri legmagasabb elismerésében Prágában, Breznóbányán és Pozsonyban. Az Ozvena kórus kiadói tevékenységgel is foglalkozik: két CD lemezt adott ki és két kötetben jelentetett meg dsmalh06szlovák népdal-feldolgozásokat.

Lami István díj 2016

Kerepesi Hagyományőrző Pávakör Egyesület

Kerepesen Vass Lajos hatására 1975- ben indult útjára a Pávakör közösség, mely 1998 óta Kerepesi Hagyományőrző Pávakör Egyesület néven működik. A Pávakör számára fontos az elődök hagyományainak, viseletének, táncainak, énekeinek, hétköznapi és ünnepi szokásainak felkutatása, a generációkon átívelő tudás továbbadása és az egyedi kerepesi szlovák tájnyelv tanítása és a helyi szlovák kultúra értékeinek megőrzése. Az egyesület dsmalh07tevékenysége minden esztendőben a helyi hagyományokon alapuló kalendáriumi szokásokra, nemzeti ünnepekhez kapcsolódó műsorokra, és egyéb felkérésre összeállított műsorszámokra épül. Az egyesület tagjainak száma évről évre növekszik, s immáron 4 generációt átívelően fogja össze egy közösségbe a hagyományok iránt elkötelezett gyermekeket és felnőtteket. Az együttes a múltban számos hazai és külföldi rendezvényen szerepelt. Eljutottak Szlovákiába, Csehországba, Lengyelországba, Franciaországba, Németországba, Romániába, Izraelbe és Olaszországba. Rendszeresen fellépnek a Dolina - Pest Környéki Szlovákok Regionális Egyesülete rendezvényein és Kerepesen a Nemzetközi Nemzetiségi Fesztiválon. A Pávakör tánctanára és koreográfusa: Szilágyiné Suba Éva és Szilágyi Zsolt. Az Egyesület elnöke: Zombori Hubertné. Az Egyesület művészeti vezetője: Árva Gyula. A Pávakör művészeti vezetője: Birinyi Márton. A Lami díj adományozási szabályzata értelmében az a csoport, amely a magyarországi szlovák hagyományőrző együttesek és néptánccsoportok országos minősítő seregszemléjén három alkalommal elnyeri az arany minősítést, Lami István díjat kap. A Táncforgatag szakmai zsűrije a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete által rendezett magyarországi szlovák hagyományőrző együttesek és néptánccsoportok országos minősítő seregszemléjén Szarvason a Kerepesi Hagyományőrző Pávakör Egyesület produkcióját arany minősítést ítélt meg 2011-ben a Legénybíró választás című koreográfiáért, 2013-ban a Kerepesi tollfosztóban és 2015-ben a Farsangi menyecskeemelő című koreográfiáért.

Történetünk - az alkalmazkodás története

Az OSZÖ elnökének Magyarországi Szlovákok Napi ünnepi köszöntője

dsmalh08Egyenesen jelképesnek tekinthető, hogy a tavalyi Magyarországi Szlovákok Napja után, melyre a forró alföldi Telekgerendáson került sor, nemzetiségünk sorrendben 20. ünnepét Magyarország legmagasabban fekvő településén, Mátraszentimrén (szlovákul Alkár) ünnepeljük. Jelképes, mert a szlovákok jelenléte e két merőben ellentétes környezetben elődeink nem mindennapi alkalmazkodó képességéről és találékonyságáról tesz tanúbizonyságot. Ők - egy nagyobb darab kenyér utáni vágytól hajtva - az elnéptelenedett, végtelen mocsaras, messzi déli síkságokon kívül valószerűtlenül megerőltető és kitartó munkájukkal a mai Magyarország északi részén található dombvidékeket is meghódították. Meghódították őket, majd új otthonra leltek köztük és fennmaradtak.
dsmalh09„A csekélyszámú németek és tótok újabb kori telepítvényesek, az utóbbiak az Ágasvártól a Galyatetőig húzódó hegygerincen három kis telepen (Hasznosi Felsőhuta, Fiskalitáshuta, Ötházhuta), valamint a gerinc tövében épült Szuhahután laknak, s mai napig tiszta tótnyelvű telepeket alkotnak, melyekben magyar ajkú lakosság egyáltalán nincs.” (A Mátra részletes kalauza, Szerk.: Barcza Imre és dr. Vigyázó János, 1930)
A mátrai erdők nagy mennyiségű hasznos alapanyagot kínáltak az itt élőknek. A tűzifán kívül a szénégetés és az üvegművesség kialakulásainak feltételei is adottak voltak. A vidék első lakott helye Mátraszentistván volt, eredeti nevén Felső-Huta - Horná Huta, amely a XVIII. század közepén jött létre a mai Közép-Szlovákiából érkezett szlovák faszénégetők és a Szudétákból jött német származású üvegfúvó iparosok letelepedésével. Ezt követően jött dsmalh10létre Mátraszentlászló, Fiskalitáshuta - Fiškalitášhuta, és csak mintegy száz évvel később, 1858-ban Mátraszentimre, azaz Ötházhuta - Pätidomky, ahová öt család költözött át Felső-Hutáról. E két etnikum jelenlétéről tanúskodnak az itteni családnevek is: Odler, Stuller, Czetner, Dosztál, Szvet, Sztricsek stb.
Az üveggyártás a Csörgő patak völgyében folyt, ahol mind a mai napig láthatók az egykori üveghuták maradványai és itt kapott helyt az emléktábla is. A patakmederben ma is találhatunk zöldeskék üvegcseppeket. A vidéken azonban csak mintegy 40 évig működtek az üveghuták. Megszűnésük után csak a faszénégetők és favágók maradtak a településeken. Az itt élők földműveléssel is foglalkoztak - krumplit és zöldséget termesztettek saját dsmalh11felhasználásra, és állatokat - sertést, marhát, lovakat és baromfit tartottak. Nyaranta az ország más részeibe jártak mezőgazdasági munkákra, hogy biztosítsák a téli élelmet családjaik és állataik számára.
„Galyát magas fekvésű, szénégetőktől lakott hutáknak nevezett kis községek környezik északról és nyugatról, amelyek magukban véve is érdekesek, és nagyobb kirándulások alkalmával, mint megszálló helyek alkalmasak. Nyájas kis faluk ezek, magyarul is beszélő tót lakossággal (hol némi élelmi szert, leginkább tejet, vajat kaphatunk) jó forrásokkal és szép üde hársfákkal.”(Mátrai és gyöngyösi kalauz, Írták: Hanák, Stiller, Széky - Gyöngyös, 1909)
dsmalh12A felső-mátrai településeket a történelmi Magyarország széthullása után fedezték fel a turisták, amikor az addig népszerű hegyvidéki nyaralóhelyek Csehszlovákiához kerültek. A szocializmus idején vállalati és szakszervezeti üdülők nőttek ki a földből, melyek az utóbbi években elegáns szállodákká alakulnak.
A mátrai falvak életében a háborút követő lakosságcsere hozott nagy változásokat, amikor az itteni lakosság két harmada áttelepült Csehszlovákiába. Napjainkban három településen élnek itt szlovákok: Mátraszentimrén, Kisnánán (szlovákul Malá Nána) és Mátraalmáson (szlovákul Suchá Huta). A 2014-es nemzetiségi önkormányzati választásokon a kisnánai szlovák választói névjegyzékbe 69 állampolgár kérte felvételét, miközben a településnek DsmAlH13megközelítőleg 1000 lakosa van, Mátraszentimrén 430 lakosból 113. Mátraszentimre eredeti lakói megőrizték szlovák anyanyelvüket. Hagyományos rendezvényeiken a falualapítók kulturális értékeit és gasztronómiai hagyományait is bemutatják a turistáknak, és a helyi éttermek is kínálnak szlovák specialitásokat. A látogatók a „Szénégetők útja“ elnevezésű tanösvényen és a tájházban ismerkedhetnek a lakosság éltével.
A lakosság számának második világháború után bekövetkezett jelentős csökkenése a környező falvak iskoláinak megszűnéséhez vezetett. Csak Mátraszentimrén maradt nyolc évfolyamos iskola, melyben 1950. óta szlovák nyelvoktatás is folyik. Ez az intézmény az egyetlen olyan magyarországi szlovák nemzetiségi iskola, amelynek - ismét a változó DsmAlH14körülményekhez való alkalmazkodás jegyében - a település jelentős anyagi és erkölcsi támogatásával a 2013/2014-es tanévtől a helyi szlovák önkormányzat a fenntartója. Polgármester Úr, engedje meg, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat nevében köszönetünket fejezzem ki mindazért, amit az iskola és a szlovák nyelvoktatás megmentéséért tettek és tesznek!
A mátrai szlovákok, de a szlovákok története általában is a változó körülményekhez való szakadatlan és kitartó alkalmazkodás története. Az új kihívásokra reagálás képességével nekünk, utódaiknak is tudnunk kell élni, akik azon dolgozunk, hogy közösségünk számára a lehető legjobb környezetet alakítsuk ki. Az egyik kulcsfontosságú terület, ahol erre DsmAlH15törekszünk, a szlovák nemzetiségi oktatás. Ahogyan azt az Országos Szlovák Önkormányzat Oktatási-nevelési Bizottságának elnöke, Lászik Mihály megfogalmazta: az a célunk, hogy a magyarországi szlovák oktatás - az óvodáktól az egyetemekig - egységes rendszerként működjön, amelyben minden egység az előzőre épül. Hogy a gyerekek az óvoda után az iskolában is folytassák a szlovák nyelv elsajátítását, hogy minél több általános iskolát elvégző tanuló válassza a békéscsabai és budapesti gimnáziumot továbbtanulása helyszínéül. Hogy azután az érettségizettek egy része magyarországi és szlovákiai főiskolák és egyetemek pedagógiai karaira jelentkezzen. Hogy óvodáinkban és iskoláinkban legyen elegendő, nyelvi és szaktudással felvértezett pedagógus, akik segítségével a gyerekek az iskolákban elsajátíthatják őseik nyelvét. Szándékosan beszélek az ősök nyelvéről és nem az iskolába DsmAlH16érkező gyerekek anyanyelvéről. Hiszen a néhány évtizeddel ezelőttiektől eltérően a mai gyerekek, akiket szüleik szlovák nemzetiségi iskolákba íratnak, a családban nem tanulnak meg szlovákul. De motiváltak és nyitottak a szlovák kultúra és nyelv elsajátítására és nekünk olyan oktatást kell biztosítanunk számukra, amely végén egy kultúrával lesznek gazdagabbak. Hogy a világ, melyben otthon érzik magukat, ne érjen véget Magyarország határainál.
Az Országos Szlovák Önkormányzat igyekszik társadalmunk olyan, viszonylag új jelenségeire is reagálni, mint amilyen például a szegénység a szlovákok által is lakott egyes vidékeken, vagy az idősebb családtagok gondozásának megoldatlansága. Önkormányzatunk - intézményein keresztül is - a jövőben gyűjtéseket tervez és segíteni kíván a rászorulóknak. Községeinkben és városainkban kérdőívek segítségével mérjük fel a szociális gondoskodás különböző formái iránti igényeket. Fennmaradásunkhoz ugyanis kétségtelenül nagyban hozzájárult az az összetartás, mely közösségeink alapelve volt. Beszédemet Carl von Linné, a XVIII. század elején élt svéd orvos és botanikus szavaival szeretném zárni: „Aki erős, kezével segít másokon. Aki értelmével tűnik ki, az másokat tanít. Az, aki kiváló a tudomány terén, az másokat fog oktatni. Így felelünk meg Alkotónk szándékainak! Ezek a kölcsönös szolgálatok, melyeket felváltva tartozunk egymásnak teljesíteni, mindenekelőtt azt parancsolják, hogy a közös előnyök érdekében társaságokba egyesüljünk. Ugyanis amit külön-külön soha sem lesztek képesek megtenni, azt könnyen megtehetitek egyesült erővel!”
Köszönöm a figyelmüket!

Hollerné Racskó Erzsébet,
az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke

Magyarországi Szlovákok Napja,
Mátraszentimre, 2016. július 2.
 

Képgaléria: https://www.facebook.com/oslovma/photos/?tab=album&;album_id=976781039087539