A csongrádi szlovákok is tartozzanak valahová

altOlvasgatok itt is, ott is azokról a fontos eseményekről, amelyek gondolkodásra késztető adatokat és információkat tartalmaznak szlovákságunkról. Vannak közöttük elfogadhatóak és vannak, amelyekkel nem kell feltétlen egyetérteni. Ma már nincsenek zárt országhatárok észak és dél felé; szabadon közlekedhetünk, ha éppen a Magas Tátrába akarunk ellátogatni, vagy a pitvarosiakat keressük fel Diószegen (Sládkovičovo).

altVasárnapi gondolatok

Nem is mennék olyan messzire, mert ami a gondolataimat felébresztette, az itt van előttem és az nem más, mint Csongrád megye egyik csücske: Pitvaros, Csanádalberti és Ambrózfalva. Ezek a települések jószomszédi viszonyban élnek egymással, gyakran közösek az elképzeléseik, és mégis mint szlovák lakta települések nem tartoznak sehová, nem köti őket semmi - még a közelség sem - egy régióhoz, egy nagyobb közösséghez, mint például egy megyéhez vagy megyeközponthoz. Félreértés ne essék, nem adminisztratív intézkedéseket hiányolok, hanem a nemzetiségi hovatartozást. Tudom, hogy nyilvántartják a szlovák önkormányzatokat és a hozzájuk tartozó nemzetiségi értékeket. altAzt is tudom, hogy jegyzik azokat a hagyományokat, amelyeket valamilyen formában ápolnak az idősebbek, mint a gyűjteményeket, dalokat, népi játékokat. Mi lenne azonban, ha ezekről szélesebb körökben is tudnának - mondjuk éppen a szlovákok.

Ha tartoznának valahová, mindjárt cáfolni lehetne azt, amiről Ildika Očovská írt a Ľudové noviny hasábjain, hogy szétszórtan élnek szlovák közösségeink és nem egyenértékűek a nézeteik sem. Emlékszem egyik adatára is, hogy Békés megyében, konkrétabban Békéscsabán évente 3-4 alkalommal is találkoznak a szlovák településeken élő csoportok, és ha jól számoltam, tizenhárman vannak. Nos, ha ez lehetséges a békési központban, akkor miért nem valósult meg ez Csongrád megyében is. Ennyire zártak lennének a megyehatárok?

Pitvaros és két társtelepülése 10 kilométerre van Tótkomlóstól. Amióta emlékszem - ide jártam iskolába is - jöttek hétfőn piacra az ambróziak is. Jártak, illetve ma is járnak bálokba a fiatalok, annak idején szerepeltek csoportok is a komlósi színpadokon. Ma is így lenne, ha komolyabb, egységesebb lenne a szlovákság együttérzése, kapcsolata. altOtt vannak például az iskolák. Pitvaroson minden tanuló órarend szerint felvette a szlovák nyelvet. Tótkomlóst ismerik? Ha van is kapcsolat, nagyon gyenge lehet. No és mi van a művelődési házak kapcsolatával?

Elképzelésem a következő: tartozzon ez a három település nemzetiségi szempontból Tótkomlóshoz, és feladatul teremtődjenek szorosabb kapcsolatok iskolák, osztályok, szakkörök között, hátterükben legyenek otthonaik a kultúrát művelő házak, intézmények. Legyen ez az első lépés, de határozottan felsőbb önkormányzati rendszereken keresztül lebontva a kisebb településekre. Lesz-e ebből a gondolatból egy egészséges kezdeményezés? Az elsősorban azoktól függ, akikre ez a gondolat hivatalosan is tartozik és elolvassák ezt a vasárnapi gondolatot. A vasárnapi az lehet ünnepi is, ugye?

Így gondolta ezt
Zelman Ferenc