alt : header1.swf



Tue08202019

Posledná aktualizácia06:27:56

A fotográfus, építész, festő Vydarený Ivan

Vydare01Jubilejná výstava Ivana Vydareného (1887-1982) v Slovenskom inštitúteSzlovákiai művész posztumusz életmű-kiállításaTöbb mint száz festmény, építészeti tervrajz és fotóA piktoralista fotográfia kiemelkedő alakja, a korabeli fotós élet szervezőjeA kiállítás augusztus 31-ig látogatható

Szlovákiai művész posztumusz életmű-kiállítása Budapesten

Több mint száz festményt, építészeti tervrajzot és fotót mutatnak be Ivan Vydarený (1887-1982) születésének 125. évfordulója alkalmából életmű-kiállításán június 21-től a Szlovák Intézetben. A kiállítás 2012. augusztus 31-ig látogatható.

Vydare02Gassama-Szabó Bernadett, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a tárlat a művész szlovákiai szülővárosa, a Nyitra közelében lévő Verbó piacteréről és templomáról készült felvételekkel, akvarellek és szénrajzok bemutatásával indul. Három építészeti rajzát is kiállítják, amelyek az 1927-ben a verbói evangélikus templom újjáépítésére készült pályamunkájának részei. Építészmérnökként az első világháborúban műszaki alakulatnál dolgozott, Karintiában drótkötélpályákat tervezett és épített, az ezekről készített felvételei is láthatók a tárlaton. Az első világháborúban Vydarený találkozott Mednyánszky László (1852-1919) festőművésszel, akivel három hónapig egy barakkban lakott. A művész emberileg és szakmailag is sokat tanult Mednyánszkytól, aki pedig nagyon értékelte Vydarený munkáiban a mérnöki precizitást - emelte ki a kurátor. A fronton készített fotóinak témáit később más formában újra feldolgozta szénnel, akvarellel vagy rézkarccal. Háborús képein katonatemetések és síelő katonák láthatók, ahogy a nagy hóban a hegyeken keresztül viszik a hátukon a postai küldeményeket. Budapesten az Erzsébet híd bontását, majd az új híd építését is lefotózta. A második világháborúban lebombázott pesti hidakról, az Erzsébet hídról, a Lánchídról, a Margit hídról készített rézkarcot, Vydare03festményt és szénrajzot is.

Vydarený a háború után Angyalföldön élt a Visegrádi utcában, a Lehel téri Szent Margit-templom építését dokumentálta fotón, akvarellen és rajzon. Kincses Károly fotótörténész elmondta, hogy a művész apja órásmester és fényképész volt, az ő műtermében tanult meg fényképezni és ott kezdte el festői tanulmányait. Pozsonyban járt festőiskolába, aztán Budapesten - mindenféle előzmény nélkül - beiratkozott a Műegyetem építész szakára. Neves építészirodáknál dolgozott, több középület készült az ő tervei alapján. Fotós pályafutása legfontosabb része az első világháború idejére esik. Bár harci jeleneteket, halottakat és lebombázott, aknával szétlőtt templomokat, valamint házakat is lefényképezett, mégis a fotók jelentős részének olyan hangulatuk van, mintha nem is dúlna háború. A hólepte Dinári-Alpok, a fedezékek és a barakkok családias hangulata Vydare04köszön vissza képein - magyarázta a fotótörténész. A művész a második világháború után bekapcsolódott a nemzetközi fotóséletbe, több díjat nyert, az egyik legkiemelkedőbb alakja a piktoralista fotográfiának - tette hozzá.

(mti)

Jubilejná výstava Ivana Vydareného v Slovenskom inštitúte

21. júna 2012 v budapeštianskom Slovenskom inštitúte sa konalo sympózium o životnej tvorbe architekta, fotografa a maliara Ivana Vydareného pri príležitosti 125. výročia narodenia umelca so slovenskými koreňmi. Životnú dráhu a tvorbu Ivana Vydareného predstavili riaditeľka Výskumného ústavu Slovákov v Maďarsku Anna Kováčová, historik fotografie a muzeológ Károly Kincses, historička umenia, kurátorka výstavy Bernadett Gassama-Szabová a historik umenia Pál Ritoók. Po sympóziu sa konala vernisáž jubilejnej výstavy architekta, fotografa a maliara Ivana Vydareného. Spoluorganizátormi, resp. podporovateľmi podujatia boli Celoštátna slovenská samospráva, Maďarské múzeum fotografie v Kecskeméte, Slovenská samospráva XIII. obvodu hlavného mesta, Výskumný ústav Slovákov v Vydare05Maďarsku, Zbierka regionálnej histórie Angyalföldu a rodina Ivana Vydareného.

Kincses Károly tollából 2000-ben jelent meg monográfia
A fotográfus, építész, festő Vydarený Ivan címmel.

Műépítész, fotó- és festőművész, szakíró. Mindezeken túl a két világháború közötti időszakban a magyar művészfényképezés egyik legfontosabb szervező elméje. Műépítész, fotó- és festőművész, szakíró. Élete során rengeteg - több tízezer - fényképfelvételt, s ezzel párhuzamosan igen nagy mennyiségű képzőművészeti alkotást készített. Akvarelleket és olajképeket festett, rajzokat készített az 1900-as évek elejétől élete utolsó pillanatáig, ezek kvalitása semmiben sem marad el fényképei Vydare06mögött. Műépítészként tucatnyi budapesti ház és vidéki épület mutatja tervezői tehetségét, művészi vénáját, precizitását. Nemcsak alkotóként, de a korabeli fotóélet szervezőjeként is megérdemli elismerésünket. A Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetségébe 1914 júniusában lép be. A Fotóművészeti Hírek társ-, majd főszerkesztője. Több mint száz szakcikket írt, az 1920-as években számtalan tanfolyamon, bemutatón, gyakorlati kurzuson oktatta a fényképészet legkülönbözőbb elemeit, az optika rejtelmeit, a különféle nemeseljárásokat. Magas szinten művelte az összes nemeseljárást, foglalkoztatta a lágyrajzú fényképezés.

Architekt, fotograf a maliar Ivan Vydarený

Ivan Vydarený (1887-1982) sa narodil vo Vrbovom pri Nitre, pochádzal zo slovenskej rodiny. Mal architektonické vzdelanie, ale bol mnohostrannou osobnosťou a v medzivojnovom období patril do radu najdôležitejších organizátorov dobového fotografického života v Maďarsku. Počas svojej životnej dráhy vyhotovil niekoľko desaťtisíc fotografií, tematiku ktorých mnohokrát spracoval paralelne aj pomocou akvarelu či iných maliarskych a grafických techník. Kvalita týchto obrazov nezaostáva pri kvalite jeho fotografických záberov. V roku 1919 sa zúčastnil výstavy „Pastelistov a altakvarelistov“ v Národnom salóne v Budapešti, kde vystavoval spolu s takými umelcami ako Álmos Jaschik, Oszkár Glatz, Aladár Illés Edvi, Aladár Körösfői Kriesch a Mariska Undi. Po tomto úspešnom debute sa však už nikdy nepokúsil o to, aby svojimi maľbami a grafikami vystúpil pred obecenstvo - napriek tomu, že sa týmto druhom výtvarného umenia venoval po celom svojom živote. Bojoval v prvej svetovej vojne, a po jej skončení sa vrátil domov. Zamestnal sa v projekčnej kancelárií Alfreda Wellischa. Posledné svoje zábery o Budapešti vyhotovil Ivan Vydarený viac ako deväťdesiatročný.

Život a dielo Ivana Vydareného (1887-1982)

Vydare07Ivan Vydarený pochádza z územia dnešného Slovenska, zo slovenskej rodiny, po maďarsky sa naučil až v škole. Narodil sa roku 1887 vo Vrbovom, v Nitrianskej stolici. Jeho otec Štefan bol hodinár a neskôr profesionálny fotograf. On učil svojho syna základy fotografovania, prvý aparát dostal do rúk už ako 10-ročný. I. Vydarený svoje stredoškolské štúdiá ukončil na bratislavskom evanjelickom lýceu. Maturoval v roku 1907 a chcel sa stať lekárom, ale náhodou raz odprevadil svojho priateľa na budapeštiansku technickú univerzitu a plány vyvesené na chodbách mu tak učarili, že sa rozhodol pre architektúru. Úspešne zložil prijímacie skúšky, dokončil vysokoškolské štúdiá a stal sa diplomovaným architektom. Na úrovni materinského jazyka hovoril slovensky, maďarsky, nemecky a latinsky. Ako vysokoškolák žil v podnájme v dome, kde bývala aj rodina Szabovcov. Ich dcéra Alžbeta často hrávala na klavíri. Raz sa k jej hre spontánne pridali husle, neskoršie kytica kvetov a koniec z toho vzišlo manželstvo. Narodili sa im dve deti a do bombardovania v roku 1944 žili na Hronskej (Garam) ulici. Potom dostali byt na Vyšehradskej ulici, kde jeho rodina dodnes žije (nevesta I. Vydareného s vnukom a jeho rodinou)

Jeho prvým pracoviskom bola projekčná firma Alfréda Wellischa. Pracoval tam v rokoch 1913 až 1949. Jeho talent sa odzrkadľuje na mnohých domoch v Budapešti a na vidieku: projektoval množstvo základných škôl, gymnázium v Zlatých Moravciach, ba aj dom oproti vlastnému bytu na Vyšehradskej č. 60. Vydarenému sa teda ušlo to šťastie, čo málo architektom, že na sklonku svojho života pri pohľade z okna videl vlastné dielo: „S radosťou sa naň pohľade pozerám. Dodnes ho chvália, hoci odvtedy už bolo treba dom obnoviť, ozdobu z grafitu odstránili, ostala iba forma, ale aj tá je úchvatná.“

altNiekoľko slov o maliarovi a fotografovi

Bol mnohostranným umelcom: podľa profesie architekt - tým sa živil do konca života, podľa povolania fotograf - čím sa zaoberal od detstva a podľa koníčka zas maliar. Fotografická činnosť Ivana Vydareného je známa a uznávaná, ale o jeho maliarstve vieme málo. Chuť k tomuto druhu umenia dostal od svojich učiteľov na technickej univerzite Arpáda Székelya (syna Bertalana Székelya) a Lajosa Rauschera.

V prvej svetovej vojne slúžil ako veliteľ roty najprv v Pešti, potom na ruskom, na karintskom a neskoršie na talianskom fronte. Dlhý čas si krátil zdokonaľovaním sa v maľbe a fotografovaní. Zhotovil veľa fotografií o hrôzach vojny. Popri fotografiách z bojísk zvečnil nedotknutú prírodu a krásne zimné vrchy na akvareloch a na kresbách. Počas vojny sa dostal do styku s barónom Ladislavom Medňanským. O stretnutí píše: „V roku 1916 som bol na talianskom fronte... vtedy sa stalo, že do mojej opatery dali zaujímavého starého človeka. Bol to Ladislav Medňanský, výborný maďarský maliar. Presťahoval som ho do svojho baraku a stal sa mojim hosťom na viac mesiacov.“ altMladý umelec mal teda možnosť spoznať systém práce Medňanského, jeho umelecké zásady, charakter, ktoré zanechali v ňom stopy na celý život.

Po výstave Maliarov akvarelov a pastelov v roku 1919 - kde vystavoval spolu s takými významnými umelcami, ako Álmos Jaschik, Oskar Glatz, Aladár Edvi Illés, Mariska Undiová a Aladár Kőrösfői Kriesch - už nevystúpil pred verejnosť so svojimi maľbami alebo inými umeleckými dielami. Dobová kritika ho spomínala ako povšimnutia hodného mladého umelca, ale dodnes je zahalené tajomstvo, prečo po sľubnom začiatku nenasledovalo pokračovanie.

Jeho diela sa nikdy nedostali do krvného obehu maďarskej kunsthistórie. Bolo o ňom všeobecne známe, že ako fotograf veľa času trávil vyhľadávaním, pozorovaním a komponovaním témy. Nerobil to inak, ani vtedy, keď maľoval. Svoje akvarely vytváral zväčša na základe vlastnoručne zhotovených fotografií. Ako fotograf musel dobre narábať so svetlom a ako maliar zas s vodou.

altJeho diela hodnotil v r. 1969 vo svojej štúdií prvýkrát na stránkach časopisu Umenie fotografovania kunsthistorik Lajos Végvári: „Má veľa pekných kresieb, hlavne tie sa mi páčia, ktorých tón udáva niekoľko farieb. Podľa ponímania by som ho zaradil do školy Jánosa Vaszaryho.“ Végvári hodnotí umelca nasledujúcimi slovami: „Je vysokej postavy s rovným driekom, zavalitý muž, z ktorého vyžaruje pripravenosť na útok alebo obranu. Tento stav ho núti byť neustále duševne ostražitý. Jeho oči sú jemné, ako keby práve nimi chcel predísť bodnutiam nožom, ktoré nechtiac učiní svojimi prenikavo hlasnými vetami na svojom návštevníkov.“ Ivan Vydarený takto videl sám seba: „Je pravda, že som citlivý, uzatvorený, čo viem, že vyvoláva antipatiu ľudí. Počas celého svojho života som bol akýmsi tichým ťuťmákom, ktorý je nesmierne skromný, So sebou som nikdy nebol spokojný a vyhýbal som sa emocionálnym prejavom.“

Jeho najobľúbenejšia metóda maľovania bol akvarel, ale jeho talent sa prejavil aj v iných technikách, ako napríklad uhľokresbe, tuši, mediryte, linoryte, či oleji. Okrem toho zhotovil aj tzv. gvaš, teda maľby s krycou vodovou farbou. Tieto sa pre nízku schopnosť lomu svetla vodového spojiva podobajú na pastelové maľby.

altV roku 2005 usporiadali v Tate výstavu s názvom Maliar Ivan Vydarený. Zanechal po sebe tisíce akvarelov, fotografií a malieb. Osud mu daroval dlhý život, jeho životná dráha skoro presahuje 80 rokov, počas ktorých neúnavne tvoril. Jeho špecifickosť spočívala aj v tom, že maľoval očami architekta a fotografa. Uznávaných umelcov len zriedkakedy nadchla panoráma mesta a výstavba budov. On ale zvečnil prestavbu Alžbetinho mosta, zbúranie Tabánu, pohľad na zbombardovanú Budapešť, premenu nábrežia Dunaja, budínske mosty, Starý Budín, budovy v hradnej štvrti, ďalej hrobku Gul Baby, to všetko v rôznych variantoch. Na maľbách predstavujúcich Lehelovo námestie nachádzame etapy výstavby Kostola sv. Margity Arpádovskej, podobne ako všedné dni ľudí hemžiacich sa na námestí a na trhovisku. Z výstavby kostola vybrala svoju časť aj rodina Vydareného, lebo jeho manželka ako aktívna členka Katolíckeho ženského spolku iniciovala zbierku na výstavbu a vďaka tejto charite sa mohla začať stavba.

Fotografiu - ako druh umenia - I. Vydarený nikdy nepovažoval za porovnateľnú s maľbou a grafikou. Podľa neho fotografia zväčša iba reprodukuje a v najkrajnejšom prípade vytvára umelecký produkt. Najradšej by vynechal aj slovo umenie v súvislosti s fotografovaním zo slovníka ním redigovaného časopisu - Fotografické správy. Napriek tomu nič nenaznačuje tomu, že by aj dakedy chcel budovať kariéru ako maliar.

(BpSl)