Pilis-Szlovák

Obec Mlynky sa nachádza 35 km na sever od Budapešti, na východnom úpätí vrchu Pilíš. Osada bola (znovu)založená pred 250. rokmi Slovákmi a väčšina jej obyvateľov aj dnes sa hlási k slovenskej národnosti. Ako nám prezrádzajú historické pramene, cisterciáni - prichádzajúci sem z Francúzska - v roku 1184 postavili kláštor a založili Pilíšske opátstvo v Mlynkoch. Príslušníci tejto rehole potom stadiaľto odchádzali zakladať kláštory na ďalších územiach. Pilíš bol kráľovským majetkom a obľúbeným poľovníckym miestom. Na území Mlynkov sa odohrala i historická tragédia, v okolitých horách zavraždili kráľovnú Gertrúdu, ktorá bola pochovaná v tunajšom kláštori.

Mlynky ležia v objatí Pilíšskeho pohoria. Najvyšší štít je štít Pilíš, ktorý je 757 metrov vysoký. Pri úpätí štítu leží jedna z najstarších osád okolia, ktorú obyvatelia susedných dedín po tunajších dvoch mlynov nazvali „Mlynkami”. Historické pramene spomínajú obec už v 13. storočí, ako majetok cisterciánskeho opátstva v Pilíši. Pilíšske opátstvo založil panovník Belo III. v roku 1184. Kláštor tunajších Pavlínov daroval Belo IV. v roku 1270 Pavlínom. Neskoršie toto miesto sa stalo centrom rádu. Osada bola znovuzaľudnená v rokoch 1728 - 1747. Viac písomných materiálov potvrdzuje fakt, že dedinu registrovali dátumom 7. júla 1747, Canonica Visitatio v roku 1817 konštatuje, že obyvatelia osady sú katolíci slovenskej národnosti. Nemci tvoria jednu štvrtinu obyvateľstva, avšak medzi sebou sa rozprávajú po slovensky. V 19. storočí asimilácia Nemcov sa stala úplnou a dedina sa zmenila na čisto slovenskú. V roku 1911 lexikón Révayho už píše o slovenskom a maďarskom obyvateľstve. Z historického prehľadu vysvitne, že kultúra dediny pochádza z národnostného rázu. V obecnej Klubovej knižnici pôsobí slovenský páví krúžok a tanečný súbor. Obidve skupiny pestujú slovenskú kultúru svojich predkov, ktorú aj predvádzajú. Kostol dediny postavili Pavlíni na počesť Svätého kríža. Kostol bol postavený v barokovom štýle, v roku 1766 ho posvätil budínsky pavlínsky prior. V obci dnes žije 2 275 obyvateľov. Popri obecnej samospráve v Mlynkoch pôsobí aj slovenská samospráva. V dedine je materská škola a osemtriedna základná škola. V obidvoch ustanovizniach vyučujú slovenský jazyk. Väčšina stredoškolákov chodí do Budapešti a na Senondrej. Aj pracovnú príležitosť si nájdu Mlynčania väčšinou tu, respektíve v okolitých osadách. Svoj voľný čas môžu stráviť v Spoločenskom dome, kde si môžu vyberať z krúžkov, prednášok, koncertov a plesov. Populárne výletové miesto, rekreačná oblasť Chotárna skala (Dobogókő), ktorá administratívne patrí k Mlynkom, je obľúbená zrejme aj v dôsledku blízkosti Budapešti. Sem sa dá dostať osobným autom alebo autobusom. Rekreantov tu čakajú hotely, turistické chaty. Druhým najkrajším a najnavštevovanejším miestom je údolie Szurdok. Obec je dodnes živá, aktívna slovenská národnostná osada, ktorá v záujme zachovania materinského jazyka a svojej kultúry pestuje široké domáce a medzinárodného kontakty. Družobný kontakt má s obcami Veľké Ludnice a Blatné na Slovensku.

Pilisszentkereszt

A Pilis hegységben, Budapesttől 32 km-re, hazánk egyik legkedveltebb kirándulóterületén, a Dobogókő felé vezető úton egy gyönyörű, erdő koszorúzta, hegyekkel körülvett festői völgyben található Pilisszentkereszt. A községet a Dera patak szeli át, melynek mentén találhatók a mészégetők ősi mesterségét idéző boglyák. Ez a napjainkban kb. 2000 lelket számláló település először a XII. században jelent meg a magyar történelem palettáján. Hiteles források szerint már a Római Birodalom korában forgalmas kereskedelmi útvonal szelte át ezt a területet, ahol III. Béla király francia származású szerzetesek, a ciszterek közreműködésével 1184, május 27-én alapított apátságot. A történelemben e hely (mivel Pilisszentkereszt csak a XIX, sz. elején épült, Pilisszántó pedig már létezett) „Pilisszántói-völgy” néven szerepel. Ezért e kolostort „Pilisszántói szent keresztről nevezett kolostor”-nak is mondták. Nem is gondoljuk, hogy hazánk politikai, művelődés- és egyháztörténetében minő szerep jutott ennek a kis helynek, mely kolostora után nemsokára országos hírre tett szert! A Pilis hegy délkeleti lábánál, Esztergom és Buda között szinte középen emelkedett a fényes monostor. Apátjai közül többen királyi és pápai küldetésekben is szerepeltek. Ez az apátság jelentős szerepet játszott a rendi apátságok sorsának alakulásában. Innen indultak a pásztói (1190), a bélháromkúti (1232) és az ábrahámi (1263) rendházak szerzetesei. Kedvelt pihenőhelye volt és temploma, később nyugvóhelyéül szolgált Meráni Gertrúd királynőnek (II. Endre felesége), kit sátorozás alkalmával (több vendéggel együtt), míg a király távol járt, az ország egyetemes gyűlölete fosztott meg életétől (1213, szept. 28-án). Királyok, fejedelmek nemegyszer voltak vendégei. A visegrádi udvar többször rándult ki ide. Mikor a tatárok betörtek (1212-ben), az udvar e völgyön keresztül menekült Visegrádra. Ekkor pusztultak el a völgyben épült szebbnél szebb nyaralók, vadászkastélyok is. Amikor pedig a törökök Budát elfoglalták, környékét felégették, ezreknek szolgált menedékhelyül. IV Béla alatt úgy az épület, mint a templom a pálosok (fehér barátok, „szent kereszt' remetéi) kezébe került, kik kézimunkán, földművelés (kertészkedés), népnevelés és egyházi szolgálaton kívül a tudomány és a művészet fejlesztésével is foglalkoztak. A kolostor romjai a mai napig megtalálhatók a község határában. A pálosok bölcsője a pilisi hegyek között ringott. Az egyedüli magyar rend alapítója, Özséb (Eusebius) Pőrzse esztergomi kanonok a patacsi (Pécs közelében) s a pilisi hegyek között élő remetékkel egyesülve „Remete Szent Pál rendje” elnevezéssel 1250-ben a ciszterciták tatároktól kifosztott pilisi rendházába költözve (melyet IV. Béla engedett át nagyobb szántófölddel, erdőséggel s egyéb jövedelemmel) megalapította az úgynevezett pilisszentkereszti rendházat, a pálosok első rendházát. Az önellátó, gazdálkodással foglalkozó pálos szerzetesek által létesített malmok adták a későbbiekben a település szlovák nevét (Mlynky). A török hódoltság után elnéptelenedett faluba a Felvidékről szlovák, az Osztrák Császárság területéről német családokat telepítettek le, akik földműveléssel, állattenyésztéssel és mészégetéssel foglalkoztak. A mostani község csak 1804-ben épült, nagyobbára a klastrom kertjéből hordott kövekből. A XIII, századig Pilisszántói-völgy néven ismert terület csak 1815-ben kapta a jelenlegi, Pilisszentkereszt nevet. Az utóbbi két évszázad gyakorlatilag háborítatlanul hagyta ezt a tájat. Az emberek élték életüket, nem okozott nagy zavart sem az urbanizáció, sem pedig a „betelepülés”. 1984-ben a kolostor romjainál több ezer ember előtt, 20 magyar, 20 külföldi püspök és 120 pap részvételével jubileumi szentmisét tartott Lékai bíboros a település fennállásának 800. évfordulója alkalmából. A település jó néhány érdeklődésre számot tartó helyi nevezetesség, emlékhely, közeli kirándulóhely (pl. Klastromkert, Szentkút, Vaskapu, római katolikus templom, mészégető boglyák, Fagyos katona, Zsivány barlang, Kakashegyi kilátó, Szurdokvölgy, Dobogókő, Esztergom, Szentendre), szórakozási és sportolási lehetőség „birtokában” van. A természeti adottságok és még a helybéliek előtt is fehér foltot jelentő, de napjainkban egyre ismertebbé váló történelmi és egyháztörténeti események a jelenleginél sokkal érdekesebbé és értékesebbé teszik, tehetik ezt a széles körben ismert, de mégis ismeretlen pilisi „átjáró” települést.

Doplnkové informácie