Najstarší nález je náradie, ktoré našli v brlohu blízkeho vrchu, vytesané zo zuba jaskynného medveďa. Podľa tureckého sčítania daňovníkov v roku 1546 tu žilo iba desať rodín, roku 1685 bola obec neobývaná. Roku 1690 pod vedením patriarchu Arzéna Černoviča prišli do okolia Srbi, ktorí si tu čoskoro vybudovali drevený kostol, ktorý však neskoršie zhorel. V zmysle nariadenia Leopolda I. cisársky dvor napomáhal zaľudňovanie okolia. Príchodom srbských rodín sa oživilo hospodárstvo lokality. Slováci začali prichádzať do Pomázu v roku 1765 a po nich (od r. 1771) sa tu objavujú aj nemecké rodiny. V roku 1775 už žilo v Pomázi 1 224 ľudí, z toho 846 Srbov a 378 katolíkov. V 18. storočí sa Pomáz stal druhou najvýznamnejšou osadou regiónu, jeho územie bolo vhodné na všetky druhy hospodárenia. Zaľudnenie okolia po ústupe Turkov si vyžiadalo administratívne úpravy chotára obce. V roku 1828 v 483 domoch žilo 1274 ortodoxných Srbov, 1115 katolíkov, 299 veriacich reformovanej cirkvi a 51 Židov. V roku 1860 v Pomázi spočítali 560 Slovákov. V tom čase každá národnosť a každá cirkev mala svoju vlastnú školu. V r. 1901 tu postavili prvú štátnu ľudovú školu. Krátko predtým (r. 1887) odovzdali miestnu železničnú stanicu, vďaka ktorej sa značne zlepšilo spojenie Pomázanov s hlavným mestom. Prvá svetová vojna zlomila tento pozitívny proces, ale potom sa obec natoľko posilnila, že sa stala strediskom okolitého kraja. Druhá svetová vojna opäť priniesla zlom, hlavne keď po jej skončení 1032 nemeckých obyvateľov presídlili do Nemecka. Po vojne sa Pomáz spamätal, začal sa rozrastať. Roku 1970 sa stal veľkoobcou a roku 1995 mal 13 000 obyvateľov. Titul mesta získal roku 2000.

Od roku 2002 pôsobí v meste Pomáz slovenská menšinová samospráva, pri ktorej účinkuje obľúbený slovenský klub a ktorá organizuje jazykové kurzy. Činnosť slovenského voleného zboru (so samostatnou miestnosťou vhodnou aj na poriadanie akcií), klubu a záujemcov o kurz slovenčiny sa prirodzeným spôsobom prelína a navzájom dopĺňa. Klubovníci sa stretávajú raz mesačne, takmer dvadsať účastníkov jazykového kurzu - začiatočníci aj pokročilí - zase raz týždenne. Niektorí z nich si už celkom slušne osvojili slovenský jazyk, o čom svedčia aj „prvé lastovičky,“ zvládnuce bez problémov nielen základný, ale aj stredný stupeň štátnej skúšky zo slovenského jazyka. V tomto školskom roku ich učí osvetárka z Mlynkov, absolventka Univerzity ELTE Annamária Szeifertová. O kurz prejavujú už tradične záujem nielen Pomázania so slovenskými koreňmi, ale aj príslušníci väčšinového národa a v meste žijúcich národností, najmä Nemci a Srbi. V rámci slovenského klubu v Pomázi pravidelne oživujú výročné ľudové zvyky a často sa s menšou prednáškou alebo prezentáciou pripravia aj členovia klubu, ktorí sa radi podelia so svojimi priateľmi o zážitky a poznatky z kultúrno-poznávacích výletov, ale napríklad aj o ľudovom liečiteľstve.

Pamätihodnosti

Miestnohistorická zbierka

Etnografická zbierka (maďarská)

Národnostná zbierka

Srbský pamätný kríž (gotický)

Ruiny kláštora

Kúria (v eklektickom štýle)

Luppa mauzóleum

Kostol reformovanej cirkvi

Rímskokatolícky kostol (barokový) a fara

Srbský ortodoxný kostol

Kaštieľ Wattayovcov-Telekiovcov

Pomáz

Pomáz a Dunakanyar hegyei között, a hegyek és a síkság találkozásánál, egy hegyek közé benyúló völgyben települt meg. Ezen völgy egy nagyméretű ÉNY- DK-i irányú törésvonal, a Pomáz-Kétbükkfa-nyereg - Esztergom topográfiai pontokkal jellemezhető. A törésvonaltól ÉK-re a Dunazug hegység vulkanikus eredetű hegyei találhatók, anyaguk főként andezit, DNY-ra üledékes kőzetek alkotnak hegyeket, (Majdán pola, Kevélyek, Oszoly, Pilis) anyaguk jellemzően dachsteini mészkő Ugyanezen üledékes kőzetek a patak vulkanikus „oldalán” is megtalálhatók, mintegy 1800-2100 m-es mélységben. Színezi az összképet, hogy később, a Pannon tenger felszíne közelébe emelkedő Messelia dombon késői Lajta-mészkő lerakódás figyelhető meg, sok jó megtartású kövülettel, főként fésűs kagyló maradványokkal, ugyenezen időből valók a Kőhegy alatti Susnyár-völgyben, a régi tengeri homokba vágódó patakmederből kiemelhető fosszilis kagylók és csigák. Az ember ezen a tájon kb. 50 ezer éve telepedett meg. A legkorábbi ismert emlék a Kiskevélyi barlangban talált kő- és állati eredetű, pontosabban a barlangi medve fogából hasított szerszám-lelet. A tájképi elemként is jelentős Nagy-Csikóvár és Kőhegy is fontos emlékeit őrzi az ember megtelepedésének. Közbevetőleg különlegességként említem meg, hogy mind a Nagy-Csikóvár, mind a Kőhegy érdekessége a rajtuk kialakult tó. A Nagy-Csikóvár régi kaldera-árkában két, a Kőhegyen pedig a valahai kráter területén egy tó található. A Kőhegyen, - talán nem annyira a természeti szépség miatt, inkább a jó védhetőség okán - a késő bronzkor - korai vaskor, az ún. la-Téne műveltségi kör idején jelentős település, fellegvár alakult ki. A környék lakosainak mintegy „önvédelmi körlete” lehetett a felszínen. Jelenleg is pusztuló emlékeinek megmentésére a Visegrádi erdészet tesz eléggé nem méltányolt és támogatott kísérletet. A bronzkorban jelentős telepek fejlődtek, gyakorlatilag a jelenlegi belterület szinte teljes egészében lakott volt. A római korban a szelíd lankákkal, nem túl meredek hegyekkel, síksággal vegyes tájon egységes település nem ismert, szétszórt villa rustica-k jelzik az ókori Róma kultúrájának jelenlété, bár lehet, hogy csak nem találták még meg, vagy a későbbi korok teljesen szétszórták a római település maradványait. A Barkó-ház kertjében az elmúlt évtizedekben jelentős római temető pusztult el, amelynek egyik kő-szarkofágját jelenleg a Községháza előtti parkban állították ki. A szarkofág - sajnos- felirat nélküli, de nagyon szépen faragott. A római településre visszatérve, ahol temető működött, ott település is lehetett. A leletsűrűség alapján - ha volt egységes római település, akkor az a HÉV-megálló, a szövőgyár és az attól kelet felé elterülő területen állhatott. Mindenképpen épületre utal az, hogy a MÜÁRT-építkezés előtt a Szentendrei Múzeum régésze egy római kori bronzkulcsot talált. A római birodalom a birodalmak szokásos sorsát élte: fejlődés, ragyogás, majd hanyatlás és összeomlás. A római birodalom összeomlását a népvándorlás okozta. A limes egy ideig képes meggátolni, a betöréseket, feltartóztatni az új népeket. A római birodalom peremvidéke mindig kapcsolatot tartott a „barbarikummal”. A Pannóniában talált népeket nem írtották ki, hanem romanizálni igyekeztek. (eraviscusok) A Kr.u.IV.sz. végétől szarmata, jazig törzsek, majd a század utolsó évtizedében a hunok érkeztek a Kárpát-medencébe, így a vidékünkre is. A Lugi-dűlői villa rustida apsisos helyiségében hun eredetű tárgyakat talált az ásatás, így a hunok tájunkat sem kerülték el. A hun birodalom felbomlása (453) után különböző germán törzsek (longobárdok, gepidák) jelentek meg és éltek a hun birodalom romjain. Pomázon a Zdravjáki-i és a Váckert-i ásatásnál kerültek elő longobárd kerámiatöredékek. Avar leletek a környező településekről ismertek, Pomázon még nem találtak avar emlékeket. A honfoglaló magyarok a Pomázhoz közeli megyeri réven (Békásmegyer) keltek át a Dunán. A jelenlegi Pomáz területe a magyar honfoglaláskor gyér szláv népességgel bírt a leletek tanúsága szerint. A honfoglalók lassan áttértek a nomád állattenyésztésről a telepedést kívánó mezőgazdálkodásra és ehhez a megmaradt római épületeket ill. azok egyes részeit használták fel. Ezt szintén leletek igazolják. A honfoglaló magyarok egyik nemzetsége volt a Kurszán nemzetség. Utódai Kartal néven Pomázon is birtokoltak földet. Emléküket a máig fennmaradt Kartal-dűlő vagy Kartalia őrzi. Pomázt név szerint először 1138-ban említi oklevél, amikor is a király a dömösi apátságot megerősítette pomázi birtokaiban. Már itt szó esik a szőlőtermelésről is. A jelenlegi Pomáz területén több középkori faluról tudunk. Topográfiailag azonosítani tudjuk a középkori néven Alsó- és Felsőkovácsit, ma Kis- és Nagykovácsi puszta, Szencse (Pilisszente, Szentemajor majd Luppa és Mandics major, Petőfi ill. Óbuda TSZ-telep.) Nem biztos a helye a nyomtalanul elpusztult Aszófő falunak. A középkor folyamán Pomáz fejlődik, a Klissza dűlőn állott román stílusú templomát megnagyobbítva gótikusra cserélik, fölépül mellette egy nemesi udvarház, amely az idők folyamán Kartal nemzetségbeli Csikó (Czyko) családé lesz. Nevüket máig őrzi a két andezitvulkán-hegy, a Nagy - és Kis Csikóvár. A templomok hajdani szépségére magas művészi színvonalára a Nemzeti Múzeumban látható emberarcos oszlop-fő és sárkánymotívumos vállkő utalnak. A középkor-végi „modern”, a reneszánsz is érdekes és jelentős emléket hagyott Pomázon. A XVIII. sz-i Teleki kastély átépítése során került ki egy 1519-es évszámmal datált pasztoforium-töredék. Az rk. plébánia kerítésének NY-i oldalába épült kis Orbán kápolna van elhelyezve A község életét megtöri a mindent elpusztító török hódítás. A török időkben különböző török tisztségviselők birtokolták a pomázi határt. A népesség folyton fogy, majd a falu elnéptelenedik. Az első török adóösszeírás (1546) még csupa magyar neve említ, 1685-re a falu lakatlan. A török idők érdekes emléke egy dűlőnév: a Tavan dűlő egy Tavan pasa nevű török tisztviselő birtoka volt. A török kiűzése során Szentendre és Pomáz határában 1684. július 8 - 10 között Lotharingiai Károly átkelt a Dunán és megütközött a törökkel. A csata harmadik napján, 12-én a törökök otthagyták állásaikat és visszavonultak. 1690-ben, a török utáni első összeírás alkalmával Pomázt már ismét lakott helyként vették számításba, 1699-ben már faluközösségről is tudunk. A falu lassan újraéledt. Ez az újraéledés több módon, több hullámban zajlott le. Visszaszállingóztak régi családok, egy 1728-ból való összeírásban meghatottan olvashatjuk, hogy 26 család, „örökös régiknek maradéki, kiknek elei az török időkben is itt laktak”, jobbágycsaládként visszajöttek Pomázra. 1690-ben Csernovics Arzén pátriárka vezetésével szerbek érkeztek vidékünkre (Szentendre, Budakalász, Pomáz, Csobánka) és telepedtek le itt. A hagyomány szerint első templomuk a jelenlegi Piac (Szabadság) téren állott fatemplom volt, amely később leégett. Időközben a felvidékről szlovák, dél-Németországból német nyelvű lakosság érkezett. Pomáz eleinte Pilisborosjenő akkori nevén (Weindorf) filiáléja, 1770-ben felépül a katolikus templom, 1771-ben a plébánia, ekkortól önálló egyházközség. 1775-ben 846 szerb és 378 katolikus, összesen 1224 személy él Pomázon, 1828-ban 483 házban 1274 szerb-ortodox 1115 katolikus, 299 református, 51 zsidó, összesen 2739 fő lakott itt. 1860-ban még mindig erős kisebbségben voltak a magyarok: 1180 szerb, 760 német, 560 szlovák, 360 magyar, 130 zsidó lakta a falut. A középkor kövei néhány falmaradvány kivételével beépültek a barokk és klasszicista Pomázba. Az a néhány fal pedig 1945-ben elpusztult. A romokon, ill. a romokból új épült. A XVIII. században elkészült a Wattay-Teleki kastély, nagyszerű kétemeletes pincéje pompás bizonyítéka a valahai szőlőkultúrának. Teleki József a reformkori tudós, itt írta történelmi munkáit. Az épületet a grófi család az I. világháború után hadiárvaház céljára elajándékozta. A kastély azóta is gyermekvédelmi intézményként funkcionál. A szerbek 1791-re fölépítették templomukat. Elsőrendű műemlék, ikonosztáza rokokó stílusú, sok szép ikonnal. Keresztelőkútja XV. századi, valószínűleg a klisszai régi templomból származik. A református templom 1814-re készül el. Jóminőségű klasszicista munka, remek belső térrel, visszafogott díszítésű szép berendezéssel. A helyzet annyira konszolidálódik, hogy már egy kis panamára is futotta. A katonaság elszállásolásával kapcsolatos tények körüli manipulációért a bírót és a vezető esküdtet 1720 -ban megyei ítélet alapján deresre húzták, 100 vesszőcsapást kell elszenvedniük. Sorsukban a jegyző is osztozott volna, de büntetését a tekintetes Vármegye elengedte. A falu nő, fejlődik. Megjelennek a kisnemesség épületei, a Fáy-kúria, a Mares-Koronka-Szentpéteri-kúria, a Matyók utca (ma Vasvári Pál utca) gyönyörű klasszicista-romantikus kúriái. Külön említésre- méltó a Luppa ház (Luppa Vidor u. 1.) amelynek kosáríves barokk árkádja sajnos 1966-ban tudatos rombolás során pusztult el. Belseje még ma is barokk. A német falu a felső vég, a piac tér környéke a szerb rész. („Szerb utca”) Minden nemzetiség és felekezet külön iskolát tart fenn. 1901-ben megépült az első állami iskola, amely 8 tanerővel kezdte meg működését. Az első óvoda 1888-ban létesült a mezőn dolgozó szülők tehermentesítésére. A századforduló az öntevékeny csoportok alakulásának, megerősödésének időszaka. Műkedvelő színjátszás, dalárda, egyesületek, iparos olvasókör, ingyenes népkönyvtár létesüléséről tudunk. Pomáz - régi szlogen szerint - a Pilis kapuja. A gyalogos turizmus és a község lakossága vendéglőket tart életben. A „HÉV-vel a szabadba” nem marad üres jelszó. Pomáz környékének természeti szépségei ezreket vonzottak., Ebbe a szerves fejlődésbe robbant bele a két világháború, a háborúkat lezáró magyarellenes rabló diktátum és azt követő ostoba gyűlölködés -hullám. Az eredmény: a becsületes szerb gazdák elüldözése, a helyi németség nagy részének kitelepítése, a zsidó közösség elpusztítása, szétzilálása. Községünk 1956-ból is kivette részét és meghozta áldozatát. 1 fő harc közben halt hősi halált, 2 tisztalelkű, csak a rendre és a békére vigyázó falunkbélit egy orosz zsoldba szegődött és bíróságnak csúfolt bűnbanda gyilkoltatott meg a forradalom vérbefojtását követő koncepciós kirakatper során. A helyzet mára gyökeresen megváltozott. A faluban a civil szerveződések kristályosodási pontjain újra megpezsdül az élet. A természeti szépségeket: a Kőhegyet, a két Csikóvárt, a Holdvilág-árkot az ott föllelt honfoglaláskori vezérsírral, a középkori bányászkodás emlékeivel ma is érdemes felkeresni. A falu elébe megy az embereknek: hívja őket, a kispénzüket is: „Szedd magad” mozgalom. Érdemes idelátogatni. Az egykori zenekarok, zeneegylet utódjaként is felfogható Zeneiskola szervezésében, szakmai vezetésével új zenekarok működnek. A valaha volt német kultúra továbbvitelére Német Kulturális Egyesület alakult. Nem kell már félni, hogy a szerb nevű dűlőneveket nem fogják megfejteni: a működő Szerb Klub ebben is segít majd. Községünkben cigány klub is működik. A rendezvényeik látogatottsága elfogadható és érdemes is látogatásra. A mintegy 10 éve felgyorsult fejlődés töretlennek látszik és ez - reméljük - mind az itt lakóknak, mind pedig az idelátogatóknak megelégedésére történik.

Túraajánlat

Minden település rejteget szépségeket, érdekességeket. Ezeket Pomázon is érdemes megtekinteni, megismerni. Útvonalajánlatunkat a HÉV-állomás felől kezdjük és innen haladunk a falu magja, majd az ellenkező oldalon ismét kifelé.

1./ Állomásépület.

Az eredetileg K.V.K. stílusú épületet a 30-as években „modernizálták”. Hangulatos parkjával, kora tavasztól késő őszig csobogó ivóvíz-szökőkútjával a szentendrei vonal egyik legszebb állomása volt. A park elfogadható mértékű visszaállítására a HÉV nagy erőfeszítéseket tesz.

2./ Patakvölgy

a lakóházakhoz átvezető gyaloghidakkal. Szép tájképi elem és a közparkok területét növelő zöld folt.

3./ Az országút patakhídja melletti óvoda

1901-től szolgál. Visszafogott, de karakteres szecessziós homlokzata legnagyobb részben eredeti és jól mutatja korának stílusjegyeit

4./ Hősök tere.

Ősi, a római kor óta használt utak találkozóhelye. Itt áll a budapesti Szt. Gellért szobrot is alkotó Jankovics Gyula szép honvéd-emlékműve. Jankovics Gyula 15 éven át Pomáz lakosa volt.

5./ Hősök tere

1814-ben kezdett épülni, a klasszicizmus vidéken ritka korai példája. Belső tere eredetileg kosárív-görbe alakú, faszerkezetű dongával volt fedve, akkor a kórus rész architektúrája zavartalan volt. Mára az utólagos síkmennyezet a kórusrész szép árkádsorát most mintegy „lefejezi”. A templom teljes berendezése is korabeli, igen szép és megtekintésre érdemes.

6./ Fáy András utca (volt Mares utca)

Fáy András egykori kúriája. Teljesen átépítve, részben lebontva, több részre szabdaltan még mindig őriz valamit egykori méltóságából. Eredetileg későbarokk.

7./ Fáy András utca

Mares-, majd Koronka- és Szentpéteri kúria. Utcai kapun 1828-as évszám és MV (Mares Vazul) monogram.

8./ Kossuth L.u. 38, a községtörténeti gyűjtemény.

Az ingatlanon egy régi lakó épületben szerb, és német emlékszoba, a soknemzetiségű Pomáz néhány emléke kapott helyet öt helyiségben. Az udvaron, az utcavonalon álló, valahai melléképületben rövid de igen színvonalas településtörténeti összefoglaló kiállítást létesítettek hozzáértő és szorgalmas kezek: a neolitikumtól lakott helytárgyi emlékei a középkor végéig állott és a törökdúlás által megszakított fejlődésben átment Pomáz néhány jellegzetes, szép töredéke látható itt, valamint a pomázi táj évmilliókkal ezelőtti állat és növényvilágát reprezentáló pár darab foszilia.

9./ Kossuth L. u. 23-25.

Városháza/ Városháza előtti parkban a Római Szarkofág.

10./ Szabadság tér

(eredeti nevén Piac tér) szerb emlékkereszt 1792-ből

11./ Szerb utca,

Szerb templom. 1722, sok középkori másodlagos kőfaragvánnyal, XV. századi keresztelő, rokokó ikonosztázai, színvonalas ikonokkal. Elsőrendű műemlék.

12./ Plébánia u. 1.

A Szerb plébánia épülete, Vujicsics Tihamér szülőháza. Előtte az 5 utca találkozása alkotta kis teret most Vujicsics térnek nevezték el.

13./ Luppa ház

A XVIII. sz. második felében épült, a korai reform korban bővített, még ma is sok művészeti értékkel bíró Luppa majd Mandics ház külső díszei barokk megjelenése sajnos az államosítás utáni kivásárlást követően tudatos és átfontolt pusztításnak estek áldozatul: ennek eredményeképpen sikerült levetetni a műemlékjegyzékről. Karakteres, szép épület. Rokokó ablakrácsai jelenleg kerítéselemként és kútlefedésként funkcionálnak, valahai kosáríves, kőkeretes barokk kapujának elmentett köveit a községház udvarából lopták szét. Az épületben megfordult Nikola Tesla a jelentős szerb feltaláló is. Ennek emlékét ma szerb és magyar nyelvű tábla őrzi az épület falában.

14./ Templom tér

Római katolikus templom. 1763-1770, későbarokk, erősen átalakítva

15./ Templom tér

RK. plébánia épülete, 1771-ben elkészült. Átalakítva. Pincéjében szép későbarokk szőlőprés.

16./ Templom tér 4

A Teleki-Wattay kastélyhoz tartozó volt intéző ház. Az épületnél korábbi a pince, az épület későbarokk, kissé átalakítva. Szép eredeti belső ajtók.

17./ Templom tér 5

Teleki-Wattay kastély, 1773, barokk, átalakítva az I. világháború vége után árvaház, majd gyermekvédelmi intézmény, kétszintes óriási lovaskocsival járható pince.

18./ Beniczky u. 51.

Kisnemesi kúria, ma iskolává alakítva, eklektikus, későromantikus. Mint bolygót a holdjai, úgy veszik körül az élő települést a már nem élő, hajdanvolt lakott helyek. Római villa rustica-k: Tavan dűlő, Dolina, Lug

Klisza, a középkori Pomáz, román, gótikus templom, Szencsó, (Lupa-Mandics major) románkori templom Nagykovácsi, templom, kolostor. Az eddig ismeretlen, területileg nem azonosított Aszótőfalu valószínűleg a Koszica-dűlői lelőhellyel azonos.

Ezen valahai falvakból már semmit sem látni, azonban vidékükre, a táj szépsége okán is érdemes elmenni.