V juhovýchodnom kúte Komárňansko-Ostrihomskej župy, pri úpätí Pilíši, od Budapešti na 30 kilometrov sa nachádza obec Čív. Je obývaná od praveku, na jej okolí našli nálezisko po Avaroch. Prvé písané pramene dediny sú darovacie listiny z roku 1262. Počas tatárskeho vpádu dedina vymrie, počas tureckej okupácie zostáva neobývaná. Prvá vlna slovenských kolonistov z Horného Uhorska sa prisťahuje do dediny v roku 1699. Dedinská matrika je vedená od roku 1715. Vtedy ju obývalo 6 maďarských a 16 slovenských rodín. V katastri obce s a nachádza viac populárnych výletných miest. Napríklad prameň Esperanto, a tadeto vedie cesta turistov aj na Klastrompuszta a na Pilíšske sedlo. Najobľúbenejšie výletné miesto dedinčanov sú pivnice, nachádzajúce od dediny na niekoľko sto metrov, kde aj okoloidúceho turistu rád pozvú na pohárik dobrého vína. Čív nemá spomenutia hodný priemysel, avšak niekoľko podnikateľov so svojou úspešnou činnosťou prenáša dobrú povesť obce. Usilovní, pracovití Čívania v roku 1995 si založili miestnu slovenskú samosprávu.
Adresa Úradu starostu a Slovenskej menšinovej samospráv:
2519 Čív, nám. Hrdinov 9. Tel.: 06-33-472-158, 472-355.
Piliscsév
A község határában néhány őskori cserép került elő. Ezután a római kong jelentősebb régészeti leletekre nem bukkantak. Annál több és gazdagabb a római kor leletanyaga, amelyből arra következtethetünk, hogy itt jelentősebb település volt. A kép alakú Margaréta-domb tetején egy római őrtorony alatt, a pénzleletek alapján Valentianus korából. A tornyot széles árok vette körül. Mar a XVIII-XIX. században több mérföldkövet is találtak, amely azt bizonyítja, itt vezetett a római út Aqincumba. Ugyancsak római kori település mellett tanúskodnak azok az edénytöredékek is, amelyeket a község határában, szőlőiben találtak. Piliscséven nem volt középkori település. Csév falu a maitól 6 kilométerre volt, Kiscsévpuszta mellett. Ezért középkori okleveles említése is csak ennek a falunak van 1262-ból. A mai Piliscsévet a XVIII. század elején idetelepülő szlovákok alapították. Birtokosa a telepítés kezdetétől az esztergomi káptalan volt. A XVIII. század végére már 900 fős népessége volt, s 144 házában 184 család lakott. Temploma és plébániája, mindkettő római katolikus, a XVIII. század elején épült. Ekkor még Nagy és Boldog Csévnek nevezték. A XIX. század húszas éveire lakossága csak kismértékben növekedett, sőt 1820-ban tűzvész is pusztított a faluban. Hegyes, dombos területén és a homokos síkságon 1200 hold szántén, 132 kaszás rétjén, 468 kapás szőlőjében gazdálkodtak a lakosok. Nagy kiterjedésű szántóföldjein elsősorban rozst termesztettek. Az uradalmi faiskolában, amely 1838-től működött, az utak mellé facsemetéket neveltek. A lakók bérmunkában szőlőművelést és aratást is vállaltak. Emellett mészégetésből, faszénégetésből tartották fenn magukat. E gazdasági lehetőségek biztosították azt, hogy a községben a XX. század elejére 1493 lakos élt 304 házban. Többségükben szlovákok és római katolikus vallásúak. Az I. világháborúban a cséviek is részt vettek, s a harcok során 2216 áldozta életét. A két világháború között a népesség száma szinte megduplázódott, 1937-re mar 2680 lakos élt itt 504 házban. A művelt terület 4386 katasztrális hold volt. A lakosság szolgálatában 7-8 kisiparos állt. Ebből cipész, bognár, asztalos, kőműves egy-egy volt. A kereskedelmet 4 kiskereskedő és a helyi Hangya Szövetkezet bonyolította. Római katolikus iskolája még a XIX. század első felében épült. Az 5 tantermes iskolában 7 tanító oktatta a gyermekeket. Iskolai könyvtár és 300 népkönyvtár szolgálta a lakosok igényeit. Gazdasági és kulturális jellegű egyesületek egyaránt voltak a községben. 1906-tól működött az Erdőbirtokosság, majd megalakult a Legeltetési Társaság. 1926-ban szerveződött a „Falu” 0rszágos Földműves Szövetség helyi csoportja. A Vöröskereszt Egylete is aktív életet élt. Elénk kulturális élet folyt a Levente Egyesületben, a Polgári Lövészegyletben, a Csévi Férfi Dalkörben, a Katolikus Leánykörök Országos Szövetségének helyi csoportjában. A II. világháború harcai elég korán, már 1944. december 25-én befejeződtek a községben. Lakosainak egy része 1946-ban Szlovákiába települt át. Közigazgatásilag először önálló volt, majd 1984-88 között Dorog vonzáskörzetéhez tartozott.
Túraajánlat
A község műemlék jellegű épülete az 1763-1780 között, a korábbi alapokra épített, s többször átalakított katolikus temploma. Berendezése a XVIII. századi barokk főoltár, s ugyancsak e századból való szószéke, amely copf stílusú. Keresztelőkútja a XIX. század első felében készült. Említésre méltó még a Kesztölcre vezető út keleti oldalán álló Szent Vendel szobra, valamint a Szent Orbán szobor. Külön érdekességük, hogy mindkettő a Maximinus császár korából származó s a múlt században megtalált római mérföldkövön áll. Nagyobb rendezvény a településen évente a helyi búcsú szeptember második vasárnapján.