Pri zbehnutí Pilíšskeho a Budínskeho pohoria sa nachádza malá osada, Perbaj (Perbál). Smerom z Budapešti, z najväčšie položeného miesta dovidieť na celú dedinu. Jasne sa dá rozlíšiť dve časti dediny. Väčšia je samotná obec a menšia sa nachádza na juhovýchod od nej, prezývajú ju aj ako Malý Perbaj. Okolie Perbaja je obývané od doby Rimanov, o čom svedčí aj rímska osada, ktorú dodnes neodkryli v chotári obce. Osada vznikla v 13. storočí, v prvej písomnej zmienke v roku 1258 ju spomínajú ako Perbar. Vyskytuje sa aj pomenovanie Prebor a počas tureckej nadvlády ju nazývali Perval.
Rok 1747 je významným rokom v živote dediny: vtedy totiž vybudovali Kostol sv. Anny, na počesť ktorej usporiadajú dodnes každú poslednú júlovú nedeľu púť. Práve táto púť je dodnes najvýznamnejším podujatím v živote dediny. Obyvatelia dediny sa zaoberali ťažbou dreva a uhlia. Využitím energia okolitých potokov ešte aj v 19. storočí fungovali vodné mlyny v Perbaji.
Slovenská samospráva tu funguje od roku 2002.
Pamätihodnosti:
Rímskokatolícky kostol sv. Anny
Kostol s cibuľovitou kupolou
Dračí strom
Pamätná socha Attilu Józsefa
Rad pivníc
Malý prameň
Perbál
Perbál a Zsámbéki-medence északkeleti oldalán Pilis és a Budai-hegyek ölelésében helyezkedik el. Összesen 2566 hektáron, melyből 115 hektár belterület. Pontosan 600 évvel ezelőtt még Perbár néven szerepel a község. A legenda szerint így hívták István király gyóntató papját, ki ezt a birtokot kapta szolgálataiért. "Perbáldus földje" kifejezés arról árulkodik, hogy István király e területet átengedte a Telki apátságnak. Perbáldus az apátság egyik papja vezette ezen a területen a gazdaságot. Perbál község feltehetően a XIII. század elején keletkezett, 1258-ben bejegyzett neve: Perbár. Találkozunk Prebor névvel, majd a török uralom alatt Pervál a neve: Viszontagságos századok után a németek, majd a szlovákok betelepítésével lett folyamatosan életképessé. 1744-ben hivatalosan megalapítják a községet Perbál néven. 67 család lakja akkor: 26 német, 21 szlovák és 20 magyar család alkotja a 491 főt. 1747 a stabilizáció éve, test és lélek maradandót alkot, a romos templomot tető alá hozzák és Szent Annáról nevezik el. Önálló pecsét használatát vezetik be. A korabeli szokások szerint jellegzetességeikről kapták nevüket az utcák. Toroknak nevezték az összeszűkülő utcát a pincesoron. Vadász utcának hívták, ahol az uradalmi vadász lakott, és Úri utcának, ahol a nemesebb lakosok éltek. A házszámokat az építés sorrendjében adták ki. Napjainkban új utcákkal bővül a község: a Pacsirta és Csalogány utca fogadja be az új lakókat. A helyi önkormányzat képviselői a község rendezettségét tekintik elsődleges fejlesztési irányvonalnak. Utak, járdák, vízelvezetők épülnek és teszik élhetőbbé, lakhatóbbá a települést. Egyre több a felújított ház, eltűnnek a romos épületek és napról napra nő a rendezett terület, ahol 2002-ben összesen 2027 főt számláltak.