Pre Slovákov v Maďarsku je na jubilejnom výbere Rádia Litera najpozoruhodnejšie práve meno Gregora Martina Papucseka. V cykle 100 rokov, 100 ikonických tvorcov zo Zlatého fondu Slovenského rozhlasu ho STVR predstavuje ako dlhoročného zahraničného spravodajcu, publicistu, glosátora a redaktora, „známy rozhlasový hlas z Maďarska“. Za týmto hlasom je pritom životný príbeh, ktorý sa začal priamo v slovenskom prostredí v Maďarsku. Gregor Martin Papucsek sa narodil 1. augusta 1954 v Mlynkoch (Pilisszentkereszt) a k svojmu pôvodu sa hlási jednoznačne: „Ja som pôvodne Mlynčan.“ Mlynky však nie sú iba údajom v jeho životopise. Slovenský jazyk a prostredie, z ktorého vyšiel, sa 
neskôr stali jedným zo základov jeho profesionálnej dráhy – novinára schopného slovenskému publiku približovať Maďarsko zvnútra, so znalosťou jeho jazyka, spoločnosti, politiky i mentality. Aj preto možno Papucsekovo zaradenie do jubilejnej stovky vnímať ako uznanie osobnosti, ktorá vyrástla zo slovenského spoločenstva v Maďarsku.
Zo slovenskej školy v Budapešti
za slovenčinou do Bratislavy
Papucsek absolvoval všetky školy až po maturitu v slovenskej škole v Budapešti. Potom odišiel ako štipendista z Maďarska na Filozofickú fakultu Univerzity Komenského v Bratislave, kde študoval slovenský jazyk a literatúru. Vo vlastnom životopisnom medailóne spomína medzi svojimi vysokoškolskými pedagógmi výrazné osobnosti slovenskej jazykovedy a literárnej vedy – Eugena Paulinyho, Jána Stanislava, Jozefa Mistríka, Jána Števčeka a ďalších. Pôvodne sa od neho očakávalo, že sa po štúdiu vráti do Maďarska a uplatní sa ako učiteľ slovenčiny, novinár slovenských novín či pracovník slovenskej kultúrnej inštitúcie. Už počas štúdia ho však priťahovala žurnalistika a namiesto učiteľského povolania si napokon zvolil novinárčinu. Profesionálnu dráhu začal v Budapešti: v rokoch 1977 – 1979 pracoval v denníku Népszabadság. V roku 1979 prešiel do Bratislavy, kde desať rokov, do roku 1989, pôsobil v redakcii denníka Új Szó. Po spoločenských zmenách v novembri 1989 pokračoval v rokoch 1990 – 1991 v redakcii Verejnosti. Už v tejto etape 
jeho života sa striedali Budapešť a Bratislava, maďarské a slovenské prostredie – a schopnosť prirodzene sa pohybovať medzi nimi sa postupne stávala jeho výraznou profesionálnou devízou.
Sen informovať z Maďarska o Maďarsku
Rozhlasová dráha nebola náhodným pokračovaním Papucsekovej novinárskej kariéry. Už počas štúdia uvažoval o práci zahraničného spravodajcu a jeho predstava bola vzhľadom na vlastný životopis priam logická: informovať z Maďarska o Maďarsku pre slovenské, respektíve československé publikum. Poznal krajinu, v ktorej sa narodil a vyrastal, ovládal jej jazyk a reálie, zároveň však dôverne poznal Slovensko a vedel, ktoré súvislosti treba slovenskému poslucháčovi vysvetliť. Tento zámer sa naplnil 1. septembra 1992. Dátum poznáme s nezvyčajnou presnosťou vďaka samotnému Papucsekovi: v knihe Maďarský pomaranč spomína, že si ako relikviu uchováva svoj prvý rukou písaný príspevok do Československého rozhlasu, datovaný práve 1. septembra 1992. „Práve v ten deň som začal svoju činnosť v Budapešti,“ píše. A bol to začiatok bez pokojného rozbehu – okamžite sa ocitol uprostred vyhroteného sporu o vodné dielo Gabčíkovo – Nagymaros. V Budapešti vzápätí sledoval návštevu slovenského premiéra Vladimíra Mečiara i jedno z najnapätejších období novodobých slovensko-maďarských vzťahov. O niekoľko týždňov prišlo prehradenie Dunaja pri Čunove a Papucsek vo svojich neskorších spomienkach zachytil aj atmosféru, v ktorej sa na oboch stranách hranice šírili dramatické správy a fámy. Z rodáka z Mlynkov sa tak stal profesionálny sprostredkovateľ diania medzi dvoma krajinami práve v čase, keď sa schopnosť rozumieť obom prostrediam ukázala ako mimoriadne potrebná.
Desaťročia za budapeštianskym mikrofónom
Po zániku spoločného Československa pokračoval Papucsek v budapeštianskom spravodajstve pre Slovenský rozhlas. Roky pri mikrofóne prinášali množstvo situácií, v ktorých nestačilo iba preložiť maďarskú správu do slovenčiny – bolo potrebné vysvetliť politické pozadie, historické súvislosti, rozdielne vnímanie tej istej udalosti v Budapešti a Bratislave či osobitosti maďarského verejného života. V roku 1995, na jednom z vrcholov vyostrených slovensko-maďarských sporov, dostal výročnú cenu maďarského rezortu diplomacie, ktorá bola práve založená pre zahraničných korešpondentov; podľa vlastných spomienok bol jej prvým laureátom. Jeho budapeštianske spravodajstvo sa postupne rozšírilo aj za hranice Slovenského rozhlasu – spolupracoval s českými médiami a jeho hlas počúvali poslucháči na Slovensku i v Česku. Rozhlasová práca preňho ani po desaťročiach nie je iba uzavretou kapitolou životopisu. Ešte 18. augusta 2026, iba niekoľko dní pred jubilejným vysielaním 
Rádia Litera, priniesli Správy STVR jeho čítanie zo zahraničnej tlače a predstavili ho ako spravodajcu STVR v Budapešti. Profesionálny oblúk, ktorý sa začal prvým rukou písaným rozhlasovým príspevkom 1. septembra 1992, tak po takmer 34 rokoch stále pokračuje.
Peštiansky perkelt a Maďarský pomaranč
Papucsekove skúsenosti nezostali iba v rozhlasovom archíve. Postupne sa pretavili aj do literatúry faktu a publicistiky – Slovenské literárne centrum ho eviduje práve v týchto žánroch. V roku 2003 vydal vo vydavateľstve Ikar Peštiansky perkelt, ktorý zachytil prvé desaťročie jeho budapeštianskeho pôsobenia. O desať rokov neskôr nasledoval Maďarský pomaranč (Ikar, 2013), voľné pokračovanie mapujúce roky 2003 – 2012. Kniha vznikla z textov a postrehov, ktoré zaznievali v Slovenskom i Českom rozhlase, okrem iného v reláciách Štúdio svet a Zápisník zahraničných spravodajcov, ale objavovali sa aj v tlači – v denníku Pravda a neskôr tiež v Ľudových novinách, týždenníku Slovákov v Maďarsku. Maďarský pomaranč predstavil svojim čitateľom aj portál oSlovMa. Papucsek v ňom vytvoril svojský „subjektívny atlas Maďarska“ – krajiny, ktorú dôverne pozná, no práve preto ju nepotrebuje prikrášľovať. Politiku, spoločenské pomery, maďarské sebavnímanie, národné stereotypy i slovensko-maďarské vzťahy komentuje s iróniou a humorom, miestami veľmi ostrým, no bez lacného zosmiešňovania. Charakteristická je záverečná pointa úvodu knihy, v ktorej prirovnáva Maďarsko k pomaranču z kultového filmu Svedok: je trochu kyslé, smutné a frustrované – „ale je náš“. Je to pohľad človeka, ktorý dokáže byť zároveň pozorovateľom zvonka i účastníkom zvnútra, a práve táto dvojitá perspektíva patrí k najvýraznejším znakom jeho publicistiky.
Hlas z Mlynkov v storočnej histórii rozhlasu
Životopisný oblúk sa po desaťročiach symbolicky uzatvára. Rádio Litera zaradilo Gregora Martina Papucseka do jubilejného cyklu 100 rokov, 100 ikonických tvorcov zo Zlatého fondu Slovenského rozhlasu, ktorým pri storočnici rozhlasového vysielania pripomína osobnosti späté s jeho históriou. Z archívu vybralo reprízu Pálenice Borisa Filana z roku 2013 a Papucseka charakterizuje ako dlhoročného zahraničného spravodajcu, publicistu, glosátora a redaktora – „známy rozhlasový hlas z Maďarska“. Pre nás má toto pomenovanie ešte jeden rozmer. Za známym hlasom z Maďarska je Mlynčan, absolvent slovenskej školy v Budapešti a študent slovenčiny v Bratislave, ktorý znalosť dvoch jazykov, dvoch spoločností a dvoch susedných krajín premenil na celoživotnú novinársku profesiu. Keď boli slovensko-maďarské vzťahy vyhrotené, pomáhal ich slovenským poslucháčom vysvetľovať; keď sa menili vlády, spoločnosť i politická klíma, zostával pri mikrofóne. A keď sa rozhlas po sto rokoch obzerá za ľuďmi, ktorí utvárali jeho podobu, nachádza sa medzi nimi aj jeho meno. Hlas, ktorý vyšiel zo slovenských Mlynkov, sa tak stal jedným z hlasov storočnej histórie Slovenského rozhlasu.
Odkazy a zdroje
https://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/archiv-nazory/946-gregor-martin-papucsek-maarsk-pomaran
https://www.oslovma.hu/XXX/GMPpomar.pdf
https://www.litcentrum.sk/autor/gregor-martin-papucsek/zivotopis-autora
Pilisszentkereszti a Szlovák Rádió nagyjai között
A szlovákiai rádiózás századik évfordulója egy magyarországi szlovák számára is különleges elismerést hozott. A Szlovák Rádió történetének száz meghatározó személyisége közé Gregor Martin Papucseket is beválasztották – a pilisszentkereszti születésű újságírót, publicistát, tényirodalmi szerzőt, a szlovák rádiózás évtizedek óta ismert budapesti tudósítóját.
A magyarországi szlovákok számára különösen sokatmondó, hogy a Litera Rádió jubileumi válogatásában Gregor Martin Papucsek neve is szerepel. A Szlovák Rádió Aranyalapjából összeállított 100 év, 100 ikonikus alkotó című sorozatban az STVR sokéves külföldi tudósítóként, publicistaként, glosszaíróként és szerkesztőként, „ismert magyarországi rádiós hangként” mutatja be. Ez a hang pedig a magyarországi szlovákság köréből indult. Gregor Martin Papucsek 1954. augusztus 1-jén született Pilisszentkereszten (Mlynky), és maga is egyértelműen vall származásáról: „Eredetileg pilisszentkereszti vagyok.” Pilisszentkereszt azonban jóval több egyszerű életrajzi adatnál. A szlovák nyelv és a szlovák közösség, amelyben felnőtt, későbbi pályáját is meghatározta. Olyan újságíró lett, aki Magyarországot belülről ismerve, nyelvének, társadalmának, politikájának és gondolkodásmódjának ismeretében tudta bemutatni az országot a szlovák közönségnek. Papucsek bekerülése a jubileumi százak közé ezért egyben a magyarországi szlovákságból indult újságíró több évtizedes munkájának elismerése is.
A budapesti szlovák iskolától Pozsonyig
Papucsek az érettségiig valamennyi iskoláját a budapesti szlovák iskolában végezte. Ezután magyarországi ösztöndíjasként a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karára került, ahol szlovák nyelvet és irodalmat tanult. Visszaemlékezésében egyetemi tanárai között a szlovák nyelv- és irodalomtudomány olyan jeles képviselőit említi, mint Eugen Pauliny, Ján Stanislav, Jozef Mistrík és Ján Števček. Eredetileg azzal számoltak, hogy tanulmányai befejezése után hazatér Magyarországra, és szlováktanárként, valamelyik szlovák lap újságírójaként vagy szlovák kulturális intézmény munkatársaként helyezkedik el. Őt azonban már egyetemi évei alatt egyre inkább az újságírás vonzotta, végül a tanári pálya helyett a sajtót választotta. Újságíróként Budapesten kezdett dolgozni: 1977 és 1979 között a Népszabadság munkatársa volt. 1979-ben Pozsonyba került, ahol tíz éven át, 1989-ig az Új Szó szerkesztőségében dolgozott. A rendszerváltozás után 1990 és 1991 között a Verejnosť munkatársa volt. Pályájának már ebben a szakaszában is természetesen mozgott Budapest és Pozsony, a magyar és a szlovák világ között. Ez a kettős kötődés később újságírói munkájának egyik meghatározó sajátossága lett.
Az álom: Magyarországról tudósítani
A rádiózás nem véletlenül került Papucsek pályájának középpontjába. Már egyetemistaként foglalkoztatta a külföldi tudósítói munka, és pontos elképzelése volt arról is, mit szeretne csinálni: Magyarországról tudósítani Magyarországról a szlovák, illetve akkor még csehszlovák közönségnek. Ismerte az országot, ahol született és felnőtt, annak nyelvét, történelmét és mindennapjait, ugyanakkor Szlovákiában is otthonosan mozgott, így pontosan tudta, milyen háttérismeretekre van szüksége a szlovák hallgatónak ahhoz, hogy megértse a magyarországi eseményeket. Terve 1992. szeptember 1-jén vált valóra. A pontos dátumot magának Papucseknek köszönhetően ismerjük: Maďarský pomaranč című könyvében felidézi, hogy ereklyeként őrzi első, kézzel írt tudósítását a Csehszlovák Rádió számára, 1992. szeptember 1-jei keltezéssel. „Éppen azon a napon kezdtem meg budapesti tevékenységemet” – írja. Nyugodt kezdésre azonban aligha számíthatott: rögtön a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer körül kiéleződött vita kellős közepén találta magát. Nem sokkal később Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök budapesti látogatásáról tudósított, miközben a szlovák–magyar kapcsolatok a rendszerváltozás utáni időszak egyik legfeszültebb szakaszát élték. Néhány héttel később következett a Duna elterelése Dunacsúnnál. Papucsek későbbi visszaemlékezéseiben azt a feszült légkört is megörökítette, amelyben a határ mindkét oldalán drámai hírek és szóbeszédek terjedtek. A pilisszentkereszti újságíró így éppen akkor lett a két ország közötti történések hivatásos közvetítője, amikor különösen sokat számított, hogy valaki mindkét oldalt belülről ismerje és értse.
Évtizedek Budapestről a Szlovák Rádiónak
Csehszlovákia megszűnése után Papucsek a Szlovák Rádió budapesti tudósítójaként folytatta munkáját. Tudósításaiban gyakran nem volt elegendő egyszerűen szlovákra fordítani egy magyar hírt. Érthetővé kellett tenni a politikai hátteret és a történelmi összefüggéseket, megmutatni, miért ítélik meg ugyanazt az eseményt másként Budapesten és Pozsonyban, és segíteni a hallgatót a magyar közélet sajátosságainak megértésében. 1995-ben, a szlovák–magyar viták egyik különösen feszült időszakában megkapta a magyar külügyi tárca akkor alapított, külföldi tudósítóknak szánt éves díját; saját visszaemlékezése szerint ő volt az elismerés első kitüntetettje. Munkája idővel túlnőtt a Szlovák Rádió keretein: cseh médiumokkal is együttműködött, így hangját Szlovákiában és Csehországban egyaránt jól ismerték. A rádiózás pedig csaknem három és fél évtized múltán sem lezárt fejezete pályájának. Még 2026. augusztus 18-án, alig néhány nappal a Litera Rádió jubileumi műsora előtt is az ő külföldi sajtószemléjét közölte az STVR hírszolgálata, az STVR budapesti tudósítójaként bemutatva őt. Az 1992. szeptember 1-jei első, kézzel írt rádiós tudósítással kezdődő történet tehát csaknem 34 évvel később is folytatódik.
Peštiansky perkelt / Maďarský pomaranč
A budapesti tudósítói évek tapasztalatai idővel könyvekben is testet öltöttek. A Szlovák Irodalmi Központ Papucseket a tényirodalom és a publicisztika szerzőjeként is számon tartja. 2003-ban az Ikar kiadónál jelent meg Peštiansky perkelt című kötete, amely budapesti munkájának első évtizedéből válogatott. Tíz évvel később követte a Maďarský pomaranč (Ikar, 2013), amely az előző könyv laza folytatásaként a 2003 és 2012 közötti éveket idézi fel. A kötet alapjául olyan írások és jegyzetek szolgáltak, amelyek a Szlovák és a Cseh Rádió műsoraiban – többek között a Štúdio svet és a Zápisník zahraničných spravodajcov adásaiban – hangzottak el, de nyomtatásban is megjelentek: a Pravda napilapban, később pedig a Ľudové noviny, a magyarországi szlovákok hetilapja hasábjain. A Maďarský pomaranč című könyvet az oSlovMa portál is bemutatta olvasóinak. Papucsek sajátos, személyes Magyarország-képet rajzol benne egy olyan országról, amelyet túlságosan jól ismer ahhoz, hogy megszépítse. A politikát, a társadalmi viszonyokat, a magyar önképet, a nemzeti sztereotípiákat és a szlovák–magyar kapcsolatokat iróniával és humorral, olykor kifejezetten élesen, de olcsó gúny nélkül szemléli. Jellemző a könyv bevezetőjének záró gondolata is, amelyben Magyarországot A tanú című kultuszfilm narancsához hasonlítja: kissé savanyú, kissé szomorú, kissé frusztrált – „de a miénk”. Ebben sűrűsödik össze Papucsek sajátos nézőpontja: egyszerre tudja kívülről szemlélni és belülről ismerni azt a világot, amelyről ír.
Pilisszentkereszti hang a szlovák rádió százéves történetében
A Litera Rádió Gregor Martin Papucseket is beválogatta a Szlovák Rádió Aranyalapjának 100 év, 100 ikonikus alkotó című jubileumi sorozatába, amely a rádiózás századik évfordulóján a Szlovák Rádió történetének meghatározó alakjait idézi fel. Az archívumból Boris Filan Pálenica című műsorának 2013-as adását választották ki, Papucseket pedig sokéves külföldi tudósítóként, publicistaként, glosszaíróként és szerkesztőként, „ismert magyarországi rádiós hangként” mutatják be. A magyarországi szlovákok számára ennek külön jelentősége van. Az ismert rádiós hang mögött egy pilisszentkereszti szlovák, a budapesti szlovák iskola egykori diákja és a pozsonyi egyetem szlovák szakának hallgatója áll, aki két nyelv, két ország és két társadalom alapos ismeretére építette egész újságírói pályáját. Amikor kiéleződtek a szlovák–magyar kapcsolatok, segített a szlovák hallgatóknak megérteni a történteket; miközben kormányok, társadalmi viszonyok és politikai légkörök változtak, ő továbbra is Budapestről tudósított. Most pedig, amikor a Szlovák Rádió száz év távlatából számba veszi történetének meghatározó alkotóit, az ő neve is ott van közöttük. A Pilisszentkeresztről indult hang így a Szlovák Rádió százéves történetének egyik hangjává vált.
Linkek és források
https://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/archiv-nazory/946-gregor-martin-papucsek-maarsk-pomaran
https://www.oslovma.hu/XXX/GMPpomar.pdf
https://www.litcentrum.sk/autor/gregor-martin-papucsek/zivotopis-autora
