Maďarské verejnoprávne médiá:
Prečo sú domáce národnosti na okraji hlavného spravodajstva?
Patria aj domácim národnostiam (?)
Z pohľadu Slováka žijúceho v Maďarsku sa pri sledovaní verejnoprávnych médií vynára otázka, ktorá ďaleko presahuje jednu národnostnú komunitu: prečo majú Maďari žijúci za hranicami výraznú a pravidelnú prítomnosť v celoštátnom spravodajstve, zatiaľ čo národnosti žijúce priamo na území Maďarska zostávajú v hlavnom spravodajskom priestore oveľa menej viditeľné? Nie je dôvod spochybňovať oprávnený záujem o maďarské komunity na Slovensku, v Rumunsku, Srbsku, na Ukrajine a v ďalších štátoch. Ich kultúra, jazykové práva a spoločenské postavenie sú legitímnou súčasťou verejnoprávnej služby. Rovnako legitímnou – a zákonom uznanou – súčasťou tejto služby sú však domáce národnosti. Maďarsko uznáva trinásť národností: Bulharov, Grékov, Chorvátov, Poliakov, Nemcov, Arménov, Rómov, Rumunov, Rusínov, Srbov, Slovákov, Slovincov a Ukrajincov. Viaceré z týchto komunít majú na území dnešného Maďarska stáročné korene. Slovenské osídlenie mnohých obcí sa formovalo predovšetkým od konca 17. a počas 18. storočia, teda ešte v historickom Uhorsku. Domáci Slováci preto nie sú v krajine cudzincami ani hosťami. Sú historickou súčasťou spoločnosti; sú občanmi Maďarska, zamestnancami, podnikateľmi, pedagógmi, rodičmi či predstaviteľmi verejných inštitúcií. Pracujú a svojimi daňami prispievajú k financovaniu verejných služieb, vychovávajú deti a podieľajú sa na rozhodovaní o veciach verejných. Rovnaké občianske postavenie a ochrana pred diskrimináciou sa nevzťahujú iba na väčšinovú národnosť. Článok XV maďarského Základného zákona zakotvuje rovnosť pred zákonom a ochranu pred diskrimináciou, článok XXIX označuje národnosti žijúce v Maďarsku za štátotvorné činitele. Ich práva upravuje zákon č. CLXXIX z roku 2011 o právach národností. Zákon č. CLXXXV z roku 2010 o mediálnych službách a masovej komunikácii medzi ciele verejnoprávneho vysielania výslovne zaraďuje uspokojovanie potrieb národností, podporu materinských jazykov a predstavovanie kultúry. Súčasne ustanovuje úlohy voči Maďarom žijúcim za hranicami. Tieto povinnosti sa navzájom nevylučujú. Ani Rámcový dohovor na ochranu národnostných menšín, ani Európska charta regionálnych alebo menšinových jazykov neodôvodňujú považovanie domácich národností za druhoradých adresátov verejnoprávnej služby. Z týchto dokumentov však nevyplýva právo 
na matematicky rovnaký počet vysielacích minút. Odlišný vysielací čas sám osebe nie je dôkazom právnej diskriminácie. Podstatné je, či majú národnosti primerané možnosti používať svoj jazyk, získavať informácie a vystupovať vo verejnej diskusii. Verejnoprávne médiá majú plniť dve súvisiace funkcie: poskytovať národnostiam vlastné jazykové programy a väčšinovému obyvateľstvu približovať ich každodenný život. Pri druhej funkcii vznikajú zásadné otázky.
Čísla NMHH: nielen jeden rok,
ale opakujúci sa jav
Najsilnejšie dôkazy o nízkej viditeľnosti domácich národností prinášajú výročné analýzy maďarského Národného úradu pre médiá a komunikácie (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, NMHH). Úrad skúma spoločenskú rozmanitosť v monitorovaných spravodajských reláciách a sleduje výskyty aktérov zaradených do menšinových a súvisiacich kategórií. V roku 2025 tvorili vo verejnoprávnych spravodajských programoch Maďari žijúci za hranicami 78,2 percenta takto identifikovaných výskytov, domáci Rómovia 10,9 percenta a ostatné domáce národnosti iba 2,0 percenta. Zvyšok tvorili kategórie súvisiace s migráciou a cudzincami v Maďarsku. Pomer 78,2 ku 2,0 predstavuje približne 39-násobný rozdiel. Nejde však o podiel na celkovom vysielacom čase ani o podiel všetkých správ: percentá opisujú presne vymedzenú skupinu aktérskych výskytov. V komerčných spravodajských reláciách predstavovali Maďari žijúci za hranicami 26,5 percenta príslušnej skupiny a nerómske domáce národnosti 1,6 percenta. Zahranično-maďarskí aktéri mali teda vo verejnoprávnom spravodajstve osobitne výrazné zastúpenie. Ďalšia tabuľka NMHH uvádza, že v celom monitorovanom súbore spravodajských relácií, nielen vo verejnoprávnych médiách, bolo v roku 2025 identifikovaných 901 výskytov aktérov domácich národností. Z nich 839 pripadalo na Rómov, 20 na Ukrajincov, 14 na Nemcov, šesť na Poliakov, päť na Grékov, po štyri na Srbov a Slovincov a iba po dva na Slovákov a Chorvátov. Dva slovenské výskyty neznamenajú dve reportáže o Slovákoch za celý rok ani dvoch ľudí slovenského pôvodu. Ide o prípady, keď systém identifikoval slovenskú národnostnú príslušnosť aktéra vo vymedzenom výskumnom súbore. Príslušnosť sa podľa metodiky posudzuje aj z kontextu a niektorých znakov, čo vytvára metodické riziká; osoba slovenského pôvodu bez označenia národnosti nemusí byť zachytená. Výpovednú hodnotu zistenia posilňuje časový rad: v roku 2022 NMHH zaznamenal sedem slovenských národnostných aktérskych výskytov, v roku 2023 tri, v roku 2024 dva a v roku 2025 opäť dva. Za štyri roky je to 14 výskytov v príslušných monitorovaných súboroch. Ročné výskumy nemusia mať úplne totožné parametre, no opakovane nízka viditeľnosť zostáva zreteľná. Pri roku 2025 treba tiež zohľadniť spravodajskú agendu spojenú s Ukrajinou: Zakarpatsko tvorilo 55 percent geograficky identifikovaných zahranično-maďarských výskytov. Mimoriadne udalosti ovplyvňujú pomery a nemožno z nich vyvodzovať zámerné znevýhodňovanie domácich národností. Údaje však dokumentujú, že Slováci ako identifikovaní národnostní aktéri sa vo všeobecnom monitorovanom spravodajstve objavovali mimoriadne zriedka. Nejde už iba o dojem diváka, ale o výsledok opakovaného oficiálneho monitoringu.
Domovina a slovenský rozhlas: možnosti a obmedzenia
Kritika nízkej viditeľnosti nesmie popierať to, čo verejnoprávne médiá reálne poskytujú. Slováci v Maďarsku majú pravidelné televízne aj rozhlasové vysielanie vo svojom jazyku. Televízny magazín Domovina dokumentuje udalosti slovenských komunít, činnosť inštitúcií, kultúrne podujatia a osobnosti národnostného života. Slovenské rozhlasové programy zase vytvárajú dôležitý priestor na počúvanie materinského jazyka. Výbor expertov Európskej charty regionálnych alebo menšinových jazykov Rady Európy vo svojej ôsmej hodnotiacej správe o Maďarsku, zverejnenej v marci 2026, uvádza slovenský televízny magazín v rozsahu 26 minút týždenne a slovenské rozhlasové vysielanie v rozsahu dvoch hodín denne. Pri nezmenenom pravidelnom rozvrhu ide o približne 22,5 hodiny televízneho programu za rok bez repríz a o približne 730 hodín rozhlasu. Je to orientačný prepočet, nie audit skutočne odvysielaných premiér. Televízny priestor je však očividne obmedzený. Do necelej polhodiny týždenne sa majú zmestiť udalosti z mnohých obcí a miest, otázky škôl, národnostných samospráv, kultúry, jazykového vzdelávania, demografie i medzigeneračného prenosu slovenčiny. V tomto čase môže vzniknúť kvalitný magazín, sotva však komplexné spravodajské pokrytie. Výbor expertov Rady Európy výslovne kritizuje krátky rozsah národnostných televíznych programov, ktorý podľa jeho hodnotenia neposkytuje dostatočný priestor na účinnú podporu menšinových jazykov. Pri slovenčine odporúča dlhšie a častejšie televízne aj rozhlasové programy a nové digitálne obsahy. Dôležité je rozlišovať výhrady: pri televízii výbor osobitne zdôrazňuje krátku minutáž, pri rozhlase aj 
technickú dostupnosť. Nemožno teda tvrdiť, že dve hodiny slovenského rozhlasu denne považuje za rovnaký problém ako 26 minút televízie týždenne. Rada Európy zároveň uznáva existujúci právny a inštitucionálny rámec ochrany národností v Maďarsku. Nevyslovuje tézu o úplnej absencii národnostného vysielania; kritizuje jeho rozsah, rozmanitosť a účinnosť. Preto ani od redakcie Domoviny nemožno očakávať, že vo vyhradenom úzkom čase sama zabezpečí celospoločenskú viditeľnosť slovenskej komunity. Vlastné programy sú nenahraditeľné, no nemali by byť jediným priestorom, v ktorom sa národnosti dostávajú k širšej verejnosti.
Prístup k vysielaniu a obsah:
národnosti nie sú iba folklór
Skutočná kvalita verejnoprávnej služby sa nemeria iba počtom minút. Dôležité je aj to, či možno program jednoducho prijímať, či ponúka rozmanitý obsah a oslovuje všetky generácie. Rada Európy v hodnotiacej správe upozornila na výhrady národnostných komunít k technickej dostupnosti rozhlasového vysielania. Programy Nemzetiségi Rádió boli počas hodnoteného obdobia dostupné cez stredné vlny a internet, nie prostredníctvom bežne používanej celoplošnej FM siete. Online vysielanie a archív sú významnou výhodou, nemusia však plnohodnotne nahradiť jednoduchý rozhlasový príjem u starších poslucháčov či ľudí bez digitálneho vybavenia. Zástupkyňa ombudsmana pre práva národností v Maďarsku už v roku 2021 upozornila na potrebu porovnateľných podmienok príjmu národnostného a väčšinového vysielania. Rada Európy pri návšteve v máji 2025 nezistila požadované zlepšenie. Bez novších údajov však nemožno vyhlásiť, že sa podmienky po tejto návšteve vôbec nezmenili. Ďalšou otázkou je príprava novinárov pracujúcich v národnostných jazykoch. Pri záväzku týkajúcom sa vzdelávania pracovníkov používajúcich slovenčinu výbor uviedol, že nemá dostatok informácií na posúdenie jeho plnenia. Nepreukázal teda úplnú neexistenciu takej prípravy. Osobitný význam má aj obsah. Folklór, tradičné sviatky, literatúra, hudba či kultúrne podujatia majú dôležitú dokumentačnú a jazykovú hodnotu. Národnostné komunity však nemožno redukovať na folklór. Slovenská škola je súčasťou maďarského vzdelávacieho systému, slovenská národnostná samospráva vykonáva verejné úlohy a národnostné inštitúcie využívajú aj verejné prostriedky. Demografický vývoj, jazyková asimilácia, financovanie škôl či budúcnosť inštitúcií sú témami pre celú spoločnosť. Otázkou je, či sa pravidelne objavujú aj vo všeobecnom spravodajstve, nielen v osobitných magazínoch. Treba uznať aj pozitívne iniciatívy. Rozhlasové formáty Egy hazában a Gyöngyszemek prinášajú národnostné témy maďarskojazyčnému publiku. Od júla 2025 pribudol podľa správy Rady Európy televízny magazín Barangolások, ktorý približne 26 minút raz za dva týždne približuje život domácich národností širšiemu publiku. Ide o kroky smerujúce mimo oddelených národnostných pásiem. Nevyvracajú však nízke zastúpenie identifikovaných domácich národnostných aktérov v monitorovanom všeobecnom spravodajstve. Národnostné magazíny, maďarskojazyčné komunitné programy a hlavné správy totiž plnia odlišné funkcie. Bez samostatnej analýzy obsahu nemožno spoľahlivo určiť, nakoľko sa v spravodajstve národnosti zobrazujú len pri folklóre a nakoľko ako odborníci, pedagógovia, starostovia a aktéri verejného života. Už dostupné zistenia však odôvodňujú túto otázku položiť.
Komu slúžia verejnoprávne médiá? Priestor pre všetkých
Diskusia o budúcnosti a organizačných zmenách maďarských verejnoprávnych médií v roku 2026 vytvára príležitosť znovu premyslieť, čo znamená verejná služba v mnohonárodnostnej spoločnosti. Nejde iba o aktuálne vedenie, ale aj o dlhodobo vytvorené spravodajské postupy a to, ktoré komunity sú súčasťou každodenného mediálneho obrazu krajiny. Nie je potrebné stavať proti sebe domácich Slovákov a Maďarov žijúcich v zahraničí. Historické, kultúrne a jazykové väzby zahraničných maďarských komunít sú legitímnym predmetom pravidelného verejnoprávneho informovania. Rovnako legitímne je očakávať, že slovenské, nemecké, chorvátske, rumunské, rómske, srbské a ďalšie národnostné komunity žijúce v Maďarsku budú prítomné aj v hlavnom spravodajstve a celospoločenskej diskusii. Nie sú vo vlastnej krajine hosťami. Viaceré komunity tu majú stáročnú históriu; mnohí ich príslušníci sú občanmi Maďarska, pracujú, podnikajú, platia dane, vychovávajú deti a podieľajú sa na fungovaní verejných inštitúcií. Majú nárok na rovnakú dôstojnosť, právnu ochranu a nediskriminačné zaobchádzanie. To neznamená nárok na úplne totožný počet vysielacích minút. Primeranosť služby sa musí skúmať podľa skutočných potrieb, obsahu, dosahu a dostupnosti. Podklady vedú k dvom dôležitým zisteniam. Maďarské verejnoprávne médiá poskytujú skutočné pravidelné národnostné televízne a rozhlasové programy. Zároveň analýzy NMHH z rokov 2022 až 2025 dokumentujú opakovane veľmi nízku viditeľnosť slovenských národnostných aktérov v sledovanom všeobecnom spravodajstve. V roku 2025 ukazujú vo vymedzenej skupine aktérov verejnoprávnych správ výraznú prevahu Maďarov žijúcich za hranicami nad nerómskymi domácimi národnosťami. Výbor expertov Rady Európy osobitne kritizuje krátky rozsah národnostného televízneho vysielania a odporúča rozšírenie slovenskej jazykovej mediálnej ponuky. Ide o dve dopĺňajúce sa, nie totožné línie dôkazov: NMHH meria výskyty identifikovaných aktérov, Rada Európy plnenie jazykových záväzkov. Dostupné zdroje ešte nepredstavujú audit všetkých televíznych, rozhlasových a agentúrnych materiálov vrátane MTI. Nemožno preto stanoviť presný celkový pomer pozornosti ani tvrdiť, že každá nerovnosť predstavuje porušenie zákona. Kritika nedostatočnej viditeľnosti domácich národností však má silný faktický základ. Nejde o požiadavku znížiť pozornosť Maďarom v zahraničí, ale o očakávanie, že verejnoprávne médiá budú s rovnakou vážnosťou pristupovať aj k svojim slovenským a ďalším národnostným spoluobčanom. Národnosti totiž nepotrebujú iba vlastný čas vo vysielaní. Potrebujú aj prirodzené miesto v mediálnom obraze krajiny, ktorá je ich domovom. (oSlovMa)
Pramene
🔗 https://nmhh.hu/cikk/236654/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2022_januar_1__december_31
🔗 https://nmhh.hu/cikk/245509/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2023_januar_1__december_31
🔗 https://nmhh.hu/cikk/251347/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2024_januar_1__december_31
🔗 https://nmhh.hu/cikk/259910/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2025_januar_1__december_31
🔗 https://rm.coe.int/hungaryecrml8-en/48802ac25b
🔗 https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2010-185-00-00.47
🔗 https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100179.tv
👉 https://mediaklikk.hu/musor/domovina/
Magyar közmédia: Miért szorulnak háttérbe
a hazai nemzetiségek az országos hírszolgáltatásban?
A magyarországi szlovákok és más nemzetiségek saját közszolgálati műsorokkal rendelkeznek, a médiahatóság adatai azonban jelentős különbséget mutatnak a hazai nemzetiségek és a határon túli magyarok általános hírműsorokban való megjelenése között. Az Európa Tanács a nemzetiségi nyelvű televíziós műsorok időtartamát is kifogásolja. Mennyire láthatók a hazai nemzetiségek saját országuk közös nyilvánosságában?
A közszolgálati média a magyarországi nemzetiségeké is
Magyarországon élő szlovákként különösen szembetűnő a közszolgálati média egyik sajátossága: miközben a határon túli magyar közösségek életének bemutatása rendszeresen megjelenik az országos hírszolgáltatásban, a hazai nemzetiségekkel sokkal ritkábban találkozhatunk a fő hírműsorokban. Nem a külhoni magyarokról szóló tudósítások létjogosultságát kérdőjelezzük meg. A szlovákiai, romániai, szerbiai, ukrajnai és más országokban élő magyar közösségek kulturális, nyelvi és társadalmi helyzete a magyar közszolgálati média legitim témája. Ám az ország saját nemzetiségeinek bemutatása ugyanúgy törvényben elismert feladat. Magyarország tizenhárom honos nemzetiséget ismer el: a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán közösséget. Több közösség történelmi gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza a mai Magyarország területén. Számos szlovák település kialakulása a 17. század végéhez és a 18. századhoz kötődik, még a történelmi Magyar Királyság korában. A magyarországi szlovákok nem idegenek és nem vendégek saját országukban. A társadalom történelmi részét alkotják; magyar állampolgárok, alkalmazottak, vállalkozók, pedagógusok, szülők és közintézmények munkatársai. Itt élnek, dolgoznak, adóikkal hozzájárulnak a közszolgáltatások finanszírozásához, gyermekeket nevelnek, és részt vesznek a közügyek alakításában. Az állampolgári egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem nem függhet a nemzetiségi hovatartozástól. Magyarország Alaptörvényének XV. cikke kimondja a törvény előtti egyenlőséget, XXIX. cikke pedig a Magyarországon élő nemzetiségeket 
államalkotó tényezőként ismeri el. Jogaikat a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény is védi. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény a közszolgálati média céljai között nevesíti a nemzetiségek igényeinek szolgálatát, kultúrájuk bemutatását és anyanyelvük ápolását. Ugyanez a törvény a határon túli magyarsággal kapcsolatos feladatokat is meghatározza. A két kötelezettség nem egymás rovására teljesítendő. A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája sem ad alapot a hazai nemzetiségek másodlagos kezelésére. E dokumentumokból ugyanakkor nem következik minden közösség számára azonos mennyiségű műsoridőre vonatkozó jogosultság. Az eltérő műsorperc önmagában nem bizonyít jogellenes diszkriminációt. A döntő kérdés, hogy a nemzetiségek megfelelő lehetőséget kapnak-e nyelvük használatára, a tájékozódásra és a közéleti részvételre. A közmédiának ezért kettős feladata van: saját nyelvű műsorokat biztosítani, és a többségi társadalomnak is rendszeresen bemutatni a nemzetiségek mindennapjait. Az utóbbi területen merülnek fel a legsúlyosabb kérdések.
Az NMHH számai: nem egyszeri, hanem visszatérő jelenség
A hazai nemzetiségek alacsony hírműsorbeli láthatóságáról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) éves elemzései szolgáltatják a legfontosabb számszerű adatokat. A hatóság rendszeresen vizsgálja a kiválasztott hírműsorok társadalmi sokszínűségét, külön rögzítve a kisebbségi és kapcsolódó szereplő-előfordulásokat. A 2025-ös adatok szerint a közszolgálati hírműsorok e meghatározott szereplői körében a határon túli magyarok 78,2 százalékot, a magyarországi romák 10,9 százalékot, a többi hazai nemzetiség pedig csupán 2,0 százalékot képviselt. A fennmaradó rész a migrációhoz és a Magyarországon élő külföldiekhez kapcsolódó kategóriákból állt. A 78,2 és a 2,0 százalék közötti eltérés hozzávetőleg harminckilencszeres. Nem a teljes hírműsoridő és nem is valamennyi hír arányáról van szó: ezek a százalékok egy pontosan meghatározott szereplői körön belüli előfordulásokat jelölnek. A kereskedelmi hírműsorokban a külhoni magyarok az érintett kategóriák 26,5 százalékát, a nem roma hazai nemzetiségek 1,6 százalékát adták. A külhoni magyar szereplők a közszolgálati hírműsorokban tehát különösen hangsúlyosak voltak. Az NMHH másik táblázata szerint a teljes monitorozott hírműsorkörben – nem kizárólag a közszolgálati adásokban – 901 hazai nemzetiségi szereplő-előfordulást azonosítottak 2025-ben. Ebből 839 a roma közösséghez, húsz az ukránokhoz, tizennégy a németekhez, hat a lengyelekhez, öt a görögökhöz, négy-négy a szerbekhez és szlovénekhez, kettő-kettő pedig a szlovákokhoz és horvátokhoz kapcsolódott. A két szlovák előfordulás nem két szlovák témájú tudósítást jelent az egész évben, és nem is azt, hogy csupán két szlovák származású ember szerepelt volna a médiában. Az NMHH az adott mintában szlovák nemzetiségi szereplőként azonosított megjelenéseket számolta. Az azonosítás az önmeghatározás mellett a tudósítás szövegkörnyezetére és egyes külső jegyekre is épülhet, ami módszertani korlátokat teremt. Ha valakinek nem hangzik el a nemzetiségi identitása, nem biztos, hogy szlovák szereplőként jelenik meg a statisztikában. A többéves sor azonban így is beszédes: 2022-ben hét, 2023-ban három, 2024-ben kettő, 2025-ben ismét kettő azonosított szlovák nemzetiségi szereplő-előfordulást mutattak ki. Négy év alatt összesen tizennégyet, az adott monitorozott hírműsorokban. Az évenkénti vizsgálatok mintája és módszertana nem feltétlenül teljesen azonos, az ismételten alacsony láthatóság mégis figyelemre méltó. A 2025-ös arányokat az ukrajnai helyzettel összefüggő rendkívüli hírek is befolyásolhatták: a földrajzilag azonosított külhoni magyar megjelenések 55 százaléka Kárpátaljához kötődött. Az aktuális hírnapirend erőteljesen módosíthatja az arányokat, és ezekből az adatokból nem lehet tudatos szerkesztői diszkriminációt bizonyítani. A hivatalos monitoring azonban dokumentálja, hogy a magyarországi szlovákok azonosított nemzetiségi szereplőként rendkívül ritkán jelentek meg a vizsgált általános hírszolgáltatásban. Ez többéves adatokkal alátámasztott megállapítás, nem pusztán nézői benyomás.
Domovina és szlovák rádióadás: lehetőségek és korlátok
A hazai nemzetiségek alacsony hírműsorbeli láthatóságának bírálata nem jelentheti a meglévő közszolgálati műsorok értékének megkérdőjelezését. A magyarországi szlovákok rendszeres szlovák nyelvű televíziós és rádiós műsorokkal rendelkeznek. A Domovina televíziós magazin bemutatja a közösségek eseményeit, intézményeit, kulturális kezdeményezéseit és a nemzetiségi közélet szereplőit. A szlovák rádióadások az anyanyelv rendszeres nyilvános használatához járulnak hozzá. Az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának szakértői bizottsága 2026 márciusában közzétett nyolcadik magyarországi értékelő jelentésében heti 26 perc szlovák televíziós 
magazinról és napi két óra szlovák rádióadásról számolt be. Változatlan rendszeres műsorrend esetén ez évente hozzávetőleg 22 és fél óra ismétlés nélküli televíziós műsornak és mintegy 730 óra rádióadásnak felel meg. Tájékoztató átszámításról, nem a ténylegesen sugárzott első adások teljes körű ellenőrzéséről beszélünk. A televíziós műsoridő korlátozottsága így is nyilvánvaló. Kevesebb mint fél órába kellene beleférnie az ország számos településén élő szlovákság eseményeinek, iskoláinak, nemzetiségi önkormányzatainak, kulturális életének, nyelvi és demográfiai kérdéseinek. Ilyen keretek között értékes magazin készülhet, de átfogó közéleti tudósításokra kevés a lehetőség. Az Európa Tanács szakértői kifejezetten kifogásolták a nemzetiségi nyelvű televíziós műsorok rövid időtartamát, amely értékelésük szerint nem támogatja kellő hatékonysággal a nyelvek használatát. A szlovák nyelvre vonatkozó ajánlások között hosszabb és gyakoribb televíziós és rádiós műsorok, valamint digitális médiatartalmak fejlesztése is szerepel. A kifogások természetét azonban külön kell kezelni: a televíziónál a rövid műsoridő, a rádiónál a technikai hozzáférés is lényeges probléma. Nem lenne pontos a napi kétórás rádióadás időtartamát a heti 26 perces televízióadással azonos jellegű hiányosságnak nevezni. A jelentés egyébként elismeri Magyarország meglévő jogi és intézményi nemzetiségvédelmi rendszerét. Nem a szlovák közszolgálati műsorok teljes hiányáról, hanem kínálatuk korlátairól és fejlesztési szükségleteiről szól. A Domovina és a szlovák rádiószerkesztőség munkája fontos közösségi érték; a korlátozott televíziós műsoridő mellett azonban nem várható el tőlük, hogy egymaguk biztosítsák a szlovákság teljes társadalmi láthatóságát. A saját nyelvű műsorok nem lehetnek az egyetlen fórumok, ahol a közösség a szélesebb nyilvánosságban megjelenik.
Nemcsak műsoridő: elérhetőség, tartalom és társadalmi jelenlét
A nemzetiségi közszolgálat minőségét nem lehet kizárólag a műsorpercekkel mérni. Fontos a vételi lehetőség, a tartalmak sokszínűsége és a különböző nemzedékek megszólítása is. Az Európa Tanács értékelése szerint a nemzetiségi közösségek képviselői kifogásolták a rádióadás technikai hozzáférhetőségét. A Nemzetiségi Rádió műsorait a vizsgált időszakban középhullámon és interneten lehetett hallgatni, nem a széles körben használt országos FM-hálózaton. Az online vétel és a visszahallgatható archívum előnyös, ám nem mindig pótolja az egyszerű rádiós hozzáférést az idősebb hallgatók és a digitális eszközökkel nem rendelkezők számára. A magyarországi nemzetiségek jogainak védelméért felelős ombudsmanhelyettes már 2021-ben a többségi műsorokéhoz mérhető vételi feltételek szükségességére hívta fel a figyelmet. Az Európa Tanács szakértői a 2025. májusi helyszíni látogatás során nem láttak megfelelő javulást. A jelentés azonban nem bizonyítja, hogy azóta semmi sem változott. A nemzetiségi nyelveken dolgozó újságírók képzése szintén vizsgált kérdés. A szlovák médiamunkatársak képzésére vonatkozó vállalás teljesítését a szakértői bizottság az információhiány miatt nem tudta megítélni; ebből nem következik a képzés teljes hiánya. A műsorok tematikája ugyanilyen fontos. A hagyományok, zene, irodalom és kulturális ünnepek bemutatása jelentős dokumentációs és nyelvi érték. A nemzetiségek azonban nem csupán folklórt jelentenek. A szlovák nemzetiségi iskolák a magyar oktatási rendszer részei, a nemzetiségi önkormányzatok közfeladatokat látnak el, intézményeik közpénzeket is használnak. A demográfiai változások, a nyelvi asszimiláció, az iskolák finanszírozása és az intézmények jövője az egész társadalmat érintő közéleti kérdés lehet. Ezért fontos, hogy a témák ne kizárólag külön nemzetiségi magazinokban, hanem az általános hírszolgáltatásban is megjelenjenek. Vannak pozitív kezdeményezések: az Egy hazában és a Gyöngyszemek rádiós formátumok magyar nyelven is közelebb hozzák a nemzetiségi témákat a hallgatókhoz. Az Európa Tanács jelentése szerint 2025 júliusától a Barangolások című, kéthetente jelentkező, mintegy 26 perces televíziós műsor is szélesebb közönségnek mutatja be a hazai nemzetiségeket. Ez előrelépés az elkülönített műsorsávokon túli tájékoztatásban. Létezése azonban nem cáfolja az NMHH által mért, rendkívül alacsony nemzetiségi szereplői jelenlétet a vizsgált általános hírműsorokban. A saját nyelvű magazinok, a magyar nyelvű nemzetiségi formátumok és az országos híradók eltérő közszolgálati feladatot teljesítenek. Külön tartalomelemzés nélkül nem dönthető el pontosan, milyen mértékben jelennek meg a nemzetiségek folklórszereplőként, és milyen mértékben pedagógusként, szakemberként, polgármesterként vagy a közélet más szereplőjeként. A rendelkezésre álló adatok azonban indokolják ennek vizsgálatát.
Kinek szól a közszolgálatiság? Közös nyilvánosság mindenkinek
A magyar közszolgálati média 2026-os szervezeti változásairól szóló vita lehetőséget kínál annak újragondolására, mit jelent a közszolgálatiság egy többnemzetiségű társadalomban. Nem csak az aktuális vezetőkről van szó, hanem a hosszú idő alatt kialakult hírszerkesztési gyakorlatokról és arról, kik kapnak természetes helyet az ország közös nyilvánosságában. Nem indokolt a magyarországi szlovákokat és a határon túli magyarokat egymással szembeállítani. A külhoni magyar közösségek történelmi, kulturális és nyelvi kapcsolatai legitim indokot jelentenek rendszeres közszolgálati bemutatásukra. Ugyanilyen jogos elvárás, hogy a Magyarországon élő szlovák, német, horvát, román, roma, szerb és más nemzetiségek is rendszeresen megjelenjenek az országos híradásokban és közéleti műsorokban. Nem vendégek saját országukban. Több közösségnek évszázados történelme van; a hazai nemzetiségiek magyar állampolgárok, dolgoznak, vállalkoznak, adót fizetnek, gyermekeket nevelnek és közintézményeket működtetnek. Ugyanaz az emberi méltóság, jogi védelem és a hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód illeti meg őket, mint a többi állampolgárt. Ez nem jelent automatikus jogot minden csoport számára pontosan azonos műsoridőre. A közszolgálati jelenlét megfelelőségét a tényleges igények, tartalmak, elérés és hozzáférhetőség alapján kell vizsgálni. A források két fontos tényt támasztanak alá. A magyar közmédia rendszeres nemzetiségi nyelvű televíziós és rádiós műsorokat biztosít. Az NMHH 2022–2025 közötti elemzései ugyanakkor visszatérően nagyon alacsony szlovák nemzetiségi szereplői láthatóságot dokumentálnak a megfigyelt általános hírműsorokban. A 2025-ös közszolgálati adatok a pontosan meghatározott kisebbségi és kapcsolódó szereplői csoporton belül jelentős különbséget mutatnak a külhoni magyarok és a nem roma hazai nemzetiségek között. Az Európa Tanács szakértői emellett a nemzetiségi nyelvű televíziózás rövid időtartamát kifogásolják, és a szlovák médiakínálat bővítését ajánlják. A két bizonyítéksor kiegészíti egymást, de eltérő kérdést vizsgál: az NMHH az azonosított szereplők előfordulását, az Európa Tanács a nemzetközi nyelvvédelmi vállalások teljesítését. Az eredmények nem helyettesítik a teljes televíziós, rádiós és hírügynökségi kínálat – így az MTI – átfogó tartalomelemzését. Pontos összesített műsoridőarány vagy jogellenes diszkrimináció ezért nem állapítható meg belőlük. A hazai nemzetiségek elégtelen társadalmi láthatóságával kapcsolatos aggályokat azonban komoly tények támasztják alá. Nem az a kérdés, miért foglalkozik a közmédia a határon túli magyarokkal, hanem az, miért nem kapnak természetesebb és rendszeresebb helyet a magyarországi szlovákok és más nemzetiségek az országos hírszolgáltatásban. A nemzetiségeknek ugyanis nem csupán saját műsoridőre van szükségük. Arra is, hogy az ország közös nyilvánosságának természetes és látható szereplői legyenek. (oSlovMa)
Források
🔗 https://nmhh.hu/cikk/236654/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2022_januar_1__december_31
🔗 https://nmhh.hu/cikk/245509/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2023_januar_1__december_31
🔗 https://nmhh.hu/cikk/251347/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2024_januar_1__december_31
🔗 https://nmhh.hu/cikk/259910/Tarsadalmi_sokszinuseg_a_hirmusorokban_2025_januar_1__december_31
🔗 https://rm.coe.int/hungaryecrml8-en/48802ac25b
🔗 https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2010-185-00-00.47
