Slovo má redaktor portálu oslovma.hu Imrich Fuhl
Politické správanie Slovákov sa od väčšiny veľmi nelíši
Samozrejme, nemôžem a ani nechcem hovoriť v mene všetkých Slovákov v Maďarsku, po desaťročiach osobných i profesijných skúseností s národnostným životom a po dlhodobom sledovaní diania v tejto oblasti si trúfam formulovať len svoj vlastný názor. Zároveň si ponechávam právo na omyl. Podľa mojich skúseností sa politické správanie väčšiny Slovákov v Maďarsku zásadne nelíši od správania štátotvornej väčšiny. Je to prirodzené, keďže svoje politické postoje si utvárame pod vplyvom rovnakých hospodárskych, sociálnych, kultúrnych a spoločenských okolností ako ostatní občania krajiny. Národnostný aspekt má v našom prípade na volebné a politické preferencie čoraz menší vplyv, čo nepochybne súvisí aj s pokročilým stupňom jazykovej a kultúrnej asimilácie. Preto by som ani zmenu vlády z národnostného hľadiska nepreceňoval. Po niekoľkých mesiacoch možno pozorovať skôr zmenu politického tónu a rétoriky než hlboké systémové zmeny, hoci tie sa časom môžu takisto dostaviť. Objavili sa síce signály o väčšom dôraze na dialóg s národnosťami, na transparentnosť financovania či na možné úpravy systému národnostného zastúpenia, no zatiaľ je priskoro hovoriť o zásadnom obrate v národnostnej politike. Namieste sú skôr opatrné, hoci oprávnené očakávania. Každodenný život Slovákov v Maďarsku sa po zmene vlády zatiaľ výraznejšie zmeniť nemohol. Potešiteľná je však celkovo uvoľnenejšia spoločenská atmosféra, zbavená napríklad nepríjemných prejavov štátnej propagandy. Na posúdenie skutočného významu tejto politickej zmeny bude potrebný dlhší čas a predovšetkým konkrétne výsledky.
Zatiaľ viac zmena tónu než systémové zmeny
Kým počas vlády Viktora Orbána bola maďarská spoločnosť, a teda aj príslušníci slovenskej komunity v Maďarsku, z hľadiska sympatií k opozícii a k vládnej strane rozdelená viac-menej rovnomerne, podľa súčasných prieskumov verejnej mienky a volebných preferencií sa tento pomer výrazne posunul v prospech vlády Pétera Magyara až na úroveň jednej štvrtiny ku trom štvrtinám. Nové pomery sa spájajú predovšetkým so systematickým odbúravaním neliberálneho a autokratického systému Viktora Orbána v duchu celkovej demokratizácie spoločnosti, a to aj prostredníctvom protikorupčných krokov a zvýšenej transparentnosti. V tomto kontexte treba vnímať aj prvé kroky a vyjadrenia predstaviteľov novej vlády v oblasti národnostnej politiky. Minister zodpovedný za spoločenské vzťahy a kultúru Zoltán Tarr prisľúbil okrem iného zmenu tej časti volebného zákona, ktorá sa týka národností, ako aj posilnenie podpory národnostného školstva. Podľa jeho slov predchádzajúca vláda národnostné spoločenstvá rozdeľovala, zatiaľ čo nová vláda chce búrať múry nenávisti a v spolupráci s rodinami, školami, pracoviskami a národnostnými spoločenstvami budovať spoločnosť, v ktorej bude mať každý možnosť slobodne a v mieri používať svoj jazyk, rozvíjať svoju kultúru a vyznávať svoje náboženstvo. Dôraz na dialóg a potreba obnovy autonómie v systéme samospráv sa týkajú aj národnostných samospráv. Dôležitým cieľom je zabezpečiť, aby zastúpenie národností na miestnej, regionálnej i celoštátnej úrovni vrátane osobitného zastúpenia v parlamente nebolo vystavené vonkajším politickým vplyvom. Nová vláda zároveň deklaruje odhodlanie obnoviť autonómiu vzdelávacích inštitúcií vrátane národnostných škôl a finančne podporovať vzdelávacie zariadenia zriaďované národnostnými komunitami.
Nové tváre v národnostnej politike
Čo sa týka štrukturálnych zmien vo vládnej starostlivosti o národnosti, táto agenda bola presunutá z pôsobnosti vicepremiéra na novovytvorené Ministerstvo pre spoločenské vzťahy a kultúru. Štátnym tajomníkom pre spoločenské vzťahy, do ktorého kompetencie patrí národnostná politika, občianska spoločnosť, národnostné i cirkevné záležitosti, sa stal György Heidl. Za zástupcu štátneho tajomníka pre národnostné záležitosti vymenoval Péter Magyar mladého dolnozemského Slováka, rodáka zo Sarvaša, Juraja Rágyanszkého. J. Rágyanszki doteraz pôsobil ako univerzitný pedagogický asistent, riaditeľ Budapeštianskeho slovenského odborného kolégia a predseda výchovno-vzdelávacieho výboru najvyššieho voleného orgánu Slovákov v Maďarsku. Má dobré predpoklady na úspešný výkon svojej novej funkcie. Predstavitelia ministerstva zodpovední za národnostnú problematiku na svojom prvom stretnutí s predsedami celoštátnych národnostných samospráv prisľúbili pomoc a partnerský prístup pri riešení problémov súvisiacich s financovaním národnostných samospráv, ich inštitúcií a spolkov.
Hlas národností doma počuť menej
To, čo si ako príslušník slovenskej národnosti v Maďarsku už desaťročia – raz rezignovane, inokedy trochu aj so závisťou – uvedomujem, je skutočnosť, že maďarská politika veľmi intenzívne a dôsledne poukazuje na postavenie a práva maďarských komunít v susedných krajinách vrátane Slovenska, zatiaľ čo hlas, požiadavky a potreby našej slovenskej komunity i ďalších národností v Maďarsku je v celoštátnom verejnom priestore počuť podstatne menej. Súvisí to nielen s početnosťou komunity a jej spoločenským postavením, ale aj s tým, že slovenská menšina v Maďarsku tradične uprednostňuje spoluprácu, dialóg a postupné riešenie konkrétnych otázok týkajúcich sa školstva, kultúry, jazyka a fungovania samospráv pred verejne konfrontačným prístupom. V otázke práv Maďarov na Slovensku bude nová vláda nepochybne presadzovať svoje postoje prinajmenšom rovnako dôrazne ako tá predchádzajúca. Odlišný prístup sa podľa jej deklarácií očakáva v iných oblastiach, napríklad v transparentnejšom poskytovaní finančnej podpory a v odbúravaní priamych politických závislostí.
Menšinové práva musia byť aj vnútornou hodnotou štátu
Postoj maďarskej vlády k Maďarom na Slovensku sa dlhodobo opiera o snahu podporovať zachovanie ich národnej identity, jazykových práv, kultúrnych inštitúcií a vzdelávania v materinskom jazyku. Vlády Viktora Orbána a Pétera Magyara pritom rovnako považujú maďarské komunity za hranicami za súčasť jednotného maďarského národa a ich podpora patrí k stabilným prvkom maďarskej národnej politiky bez ohľadu na konkrétne politické okolnosti. Takou istou témou zostávajú Benešove dekréty, ktoré sú v maďarskom politickom a spoločenskom diskurze vnímané ako historická krivda voči maďarskému obyvateľstvu v povojnovom Československu. Maďarská strana dlhodobo upozorňuje na ich morálny a symbolický rozmer a opakovane otvára otázku ich pretrvávajúcej právnej existencie. Na Slovensku sa však na túto problematiku pozerá odlišne, preto téma zostáva citlivou súčasťou slovensko-maďarských vzťahov aj dlhé desaťročia po skončení druhej svetovej vojny.
Ak by nová maďarská vláda chcela presvedčivo dokázať, že otázka menšinových, národnostných práv nie je pre ňu iba súčasťou zahraničnej politiky, ale aj hodnotou vnútroštátnej politiky, musela by aspoň približne rovnakú pozornosť, akú venuje maďarským komunitám za hranicami, venovať aj národnostiam žijúcim v Maďarsku. Znamenalo by to predovšetkým posilnenie skutočnej autonómie národnostných samospráv a inštitúcií, transparentné a politicky nezávislé financovanie ich činnosti, podporu národnostného školstva a vytváranie podmienok na slobodné používanie materinských jazykov v každodennom živote. Dôležitým krokom by bolo aj to, aby zástupcovia národností neboli vnímaní len ako partneri pri realizácii vládnych zámerov, ale ako rovnocenní účastníci dialógu o otázkach, ktoré sa ich bezprostredne týkajú. Práve takýto prístup by mohol najlepšie potvrdiť, že ochrana menšinovo-národnostných práv nie je len zahraničnopolitickou témou, ale prirodzenou súčasťou demokratického vzťahu štátu k vlastným občanom, ktorí sú rovnako ako príslušníci väčšinového národa plnoprávnymi občanmi a daňovými poplatníkmi.
Za budúcnosť komunity nesieme zodpovednosť aj my sami
Uvedomujem si, že tieto moje formulácie, a teda podľa môjho názoru oprávnená kritika nie ani tak legislatívy, ako skôr každodennej praxe národnostnej politiky v Maďarsku, sa z časových dôvodov ešte nemôžu týkať vlády Pétera Magyara. Ide predovšetkým o nepriaznivé skúsenosti z našej nedávnej minulosti, nehovoriac o celom predchádzajúcom storočí. Ak chceme formulovať realizovateľné, teda nielen oprávnené, ale aj reálne požiadavky, respektíve potreby slovenskej komunity v Maďarsku, musíme si uvedomiť, že historické krivdy nemožno napraviť zo dňa na deň. Rovnako nemožno súčasnú vládu viniť za všetko, čo jej predchodcovia urobili alebo neurobili v záujme zachovania a ďalšieho rozvoja slovenskej komunity v Maďarsku. A to sme sa ešte ani nedotkli otázky vlastnej zodpovednosti za náš osud, naše spoločenstvo, jazyk a kultúru. Aj tie totiž budú závisieť hlavne od nás samých.
Celkovo uvoľnenejšia spoločenská atmosféra
https://www.storyteller.rs/madarsko-po-orbanovi-peter-magyar-narodnostne-mensiny/
Imrich Fuhl, az oslovma.hu portál alapító-szerkesztője:
Több partnerségre és kevesebb függőségre van szükségünk
Az oslovma.hu portál alapító-szerkesztője, Imrich Fuhl óvatos várakozásokkal tekint Magyar Péter kormányának hivatalba lépésére. Biztatónak tartja azokat a jeleket, amelyek a nemzetiségekkel folytatott párbeszéd erősítésére, az átláthatóságra és a nemzetiségi oktatás támogatására utalnak, valamint a nemzetiségi közösségek és intézményeik autonómiájának megerősítésére irányuló szándékot.
A szlovákok politikai viselkedése nemigen különbözik a többségétől
Természetesen nem tudok, és nem is akarok valamennyi magyarországi szlovák nevében beszélni. A nemzetiségi életben szerzett több évtizedes személyes és szakmai tapasztalatom, valamint az e területen zajló folyamatok hosszú távú figyelemmel kísérése alapján csupán saját véleményem megfogalmazására vállalkozom. Egyúttal fenntartom magamnak a tévedés jogát is. Tapasztalataim szerint a magyarországi szlovákok többségének politikai viselkedése alapvetően nem különbözik a többségi társadalométól. Ez természetes, hiszen politikai álláspontunkat ugyanazok a gazdasági, szociális, kulturális és társadalmi körülmények formálják, mint az ország többi polgáráét. Esetünkben a nemzetiségi hovatartozás egyre kevésbé befolyásolja a választói és politikai preferenciákat, ami kétségtelenül összefügg a nyelvi és kulturális asszimiláció előrehaladott fokával is. Éppen ezért a kormányváltás jelentőségét nemzetiségi szempontból sem értékelném túl. Néhány hónap elteltével inkább a politikai hangnem és retorika változása érzékelhető, mintsem mélyreható rendszerszintű átalakulások, bár idővel természetesen ezek is bekövetkezhetnek. Megjelentek ugyan biztató jelek: nagyobb hangsúly kerülhet a nemzetiségekkel folytatott párbeszédre, a finanszírozás átláthatóságára, illetve a nemzetiségi képviseleti rendszer esetleges módosítására. Egyelőre azonban korai lenne alapvető fordulatról beszélni a nemzetiségpolitikában. Inkább óvatos, bár jogos várakozásoknak van helyük. A magyarországi szlovákok mindennapi élete a kormányváltás után eddig nem is változhatott meg látványosan. Kedvező fejlemény ugyanakkor, hogy a társadalmi légkör összességében oldottabbá vált, és mentes például az állami propaganda kellemetlen megnyilvánulásaitól. E politikai változás valódi jelentőségét csak hosszabb idő elteltével, mindenekelőtt konkrét eredmények alapján lehet majd megítélni.
Egyelőre inkább hangnemváltás, mint rendszerszintű átalakulás
Míg Orbán Viktor kormányzása idején a magyar társadalom, és vele együtt a magyarországi szlovák közösség tagjai is, a kormánypárt és az ellenzék iránti szimpátiák tekintetében többé-kevésbé kiegyenlítetten oszlottak meg, a jelenlegi közvélemény-kutatások és választói preferenciák szerint ez az arány jelentősen eltolódott Magyar Péter kormánya javára, nagyjából egynegyed–háromnegyed arányra. Az új helyzet elsősorban Orbán Viktor illiberális és autokratikus rendszerének következetes lebontásához kapcsolódik, a társadalom általános demokratizálásának jegyében, többek között korrupcióellenes lépések és nagyobb átláthatóság révén. Ebben az összefüggésben érdemes értelmezni az új kormány képviselőinek első lépéseit és nyilatkozatait a nemzetiségpolitika területén is. Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter egyebek mellett ígéretet tett a választási törvény nemzetiségeket érintő részének módosítására, valamint a nemzetiségi oktatás támogatásának megerősítésére. Szavai szerint az előző kormány megosztotta a nemzetiségi közösségeket, míg az új kabinet a gyűlölet falainak lebontására törekszik. A családokkal, iskolákkal, munkahelyekkel és nemzetiségi közösségekkel együttműködve olyan társadalmat kíván építeni, amelyben mindenkinek lehetősége van arra, hogy szabadon és békében használja nyelvét, fejlessze kultúráját és gyakorolja vallását. A párbeszéd hangsúlyozása és az önkormányzati rendszer autonómiájának helyreállítására irányuló igény a nemzetiségi önkormányzatokat is érinti. Fontos cél, hogy a nemzetiségek helyi, területi és országos képviselete, beleértve az országgyűlési külön képviseletet is, ne legyen kitéve külső politikai befolyásnak. Az új kormány emellett kinyilvánította szándékát az oktatási intézmények, köztük a nemzetiségi iskolák autonómiájának helyreállítására, valamint a nemzetiségi közösségek által fenntartott oktatási intézmények pénzügyi támogatására.
Új arcok a nemzetiségpolitikában
A nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok szerkezeti átalakítása során ez a terület a miniszterelnök-helyettes hatásköréből az újonnan létrehozott Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumhoz került. A társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Heidl György lett, akinek hatáskörébe tartozik a nemzetiségpolitika, a civil társadalom, valamint a nemzetiségi és egyházi ügyek is. Magyar Péter a nemzetiségi ügyekért felelős helyettes államtitkárrá egy fiatal dél-alföldi szlovákot, a szarvasi születésű Rágyanszki Györgyöt nevezte ki. Rágyanszki eddig egyetemi tanársegédként, a Budapesti Szlovák Szakkollégium igazgatójaként, valamint a magyarországi szlovákok legfelsőbb választott testülete oktatási-nevelési bizottságának elnökeként tevékenykedett. Jó adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy új tisztségét eredményesen lássa el. A nemzetiségi ügyekért felelős minisztériumi vezetők az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökeivel tartott első találkozójukon segítséget és partneri hozzáállást ígértek a nemzetiségi önkormányzatok, intézményeik és egyesületeik finanszírozásával kapcsolatos problémák megoldásában.
A hazai nemzetiségek hangja kevésbé hallatszik
Amit magyarországi szlovákként évtizedek óta – hol beletörődve, hol egy kissé irigykedve – érzékelek, az az, hogy a magyar politika nagyon intenzíven és következetesen hívja fel a figyelmet a szomszédos országokban, így Szlovákiában élő magyar közösségek helyzetére és jogaira, miközben a mi szlovák közösségünk, valamint a többi magyarországi nemzetiség hangja, kérései és szükségletei az országos nyilvánosságban jóval kevésbé hallhatók. Ez nemcsak a közösség lélekszámával és társadalmi helyzetével függ össze, hanem azzal is, hogy a magyarországi szlovák kisebbség hagyományosan az együttműködést, a párbeszédet és az oktatást, a kultúrát, a nyelvhasználatot, valamint az önkormányzatok működését érintő konkrét kérdések fokozatos megoldását részesíti előnyben a nyilvánosan konfrontatív megközelítéssel szemben. A Szlovákiában élő magyarok jogai ügyében az új kormány kétségkívül legalább olyan határozottan fogja képviselni álláspontját, mint az előző. Nyilatkozatai szerint más területeken várható eltérő megközelítés: például a pénzügyi támogatások átláthatóbb biztosításában és a közvetlen politikai függőségek lebontásában.
A kisebbségi jogoknak az állam belső értékei közé kell tartozniuk
A magyar kormány Szlovákiában élő magyarokhoz való viszonya hosszú ideje azon a törekvésen alapul, hogy támogassa nemzeti identitásuk, nyelvi jogaik, kulturális intézményeik és anyanyelvi oktatásuk megőrzését. Orbán Viktor és Magyar Péter kormánya a határon túli magyar közösségeket egyaránt az egységes magyar nemzet részének tekinti, támogatásuk pedig az aktuális politikai körülményektől függetlenül a magyar nemzetpolitika állandó elemei közé tartozik. Továbbra is visszatérő témát jelentenek a Beneš-dekrétumok is, amelyeket a magyar politikai és társadalmi diskurzus a második világháború utáni Csehszlovákiában élő magyar lakossággal szembeni történelmi sérelemként értelmez. A magyar fél hosszú ideje felhívja a figyelmet erkölcsi és szimbolikus dimenziójukra, és ismételten felveti fennmaradó jogi létezésük kérdését. Szlovákiában azonban ezt a problémát másként látják, ezért a téma még évtizedekkel a második világháború befejezése után is a szlovák–magyar kapcsolatok érzékeny része marad.
Ha az új magyar kormány hitelt érdemlően bizonyítani kívánná, hogy a kisebbségi és nemzetiségi jogok ügye számára nem csupán a külpolitika része, hanem belső érték is, akkor legalább megközelítőleg ugyanakkora figyelmet kellene fordítania a Magyarországon élő nemzetiségekre, mint amekkorát a határon túli magyar közösségeknek szentel. Ez mindenekelőtt a nemzetiségi önkormányzatok és intézmények valódi autonómiájának erősítését, tevékenységük átlátható és politikailag független finanszírozását, a nemzetiségi oktatás támogatását, valamint az anyanyelvek mindennapi életben való szabad használatához szükséges feltételek megteremtését jelentené. Fontos lépés lenne az is, hogy a nemzetiségek képviselőit ne csupán a kormányzati célok megvalósításának partnereiként kezeljék, hanem egyenrangú résztvevőkként azokban a párbeszédekben, amelyek közvetlenül érintik őket. Éppen ez a megközelítés igazolhatná a leginkább, hogy a kisebbségi-nemzetiségi jogok védelme nem pusztán külpolitikai téma, hanem az állam saját polgáraihoz fűződő demokratikus viszonyának természetes része. Olyan polgárokhoz fűződő viszonyé, akik – a többségi nemzet tagjaihoz hasonlóan – teljes jogú állampolgárok és adófizetők.
Közösségünk jövőjéért mi magunk is felelősek vagyunk
Tudatában vagyok annak, hogy ezek a megfogalmazásaim, vagyis véleményem szerint nem is annyira a jogszabályokat, mint inkább a magyarországi nemzetiségpolitika mindennapi gyakorlatát érintő jogos kritikák, időbeli okokból még nem vonatkozhatnak Magyar Péter kormányára. Elsősorban közelmúltunk kedvezőtlen tapasztalatairól van szó, nem is beszélve az egész megelőző évszázadról. Ha megvalósítható, vagyis nemcsak jogos, hanem reális követelményeket, illetve szükségleteket kívánunk megfogalmazni a magyarországi szlovák közösség számára, tudatosítanunk kell, hogy a történelmi sérelmeket nem lehet egyik napról a másikra orvosolni. Ugyanígy a jelenlegi kormányt sem lehet felelőssé tenni mindazért, amit elődei megtettek vagy elmulasztottak a magyarországi szlovák közösség megőrzése és további fejlődése érdekében. Nem beszélve arról, hogy saját sorsunkért, közösségünkért, nyelvünkért és kultúránkért mi magunk is felelősséggel tartozunk. Hiszen mindezek elsősorban rajtunk magunkon fognak múlni.
