štv08132020

Posledná aktualizáciapon, 10 aug 2020 10am

Alexander Kormoš - naša ikonická osobnosť

Samospráva obce Santov sa rozhodla, že svoju vďaku a úctu nedávno zosnulému básnikovi, významnej osobnosti Slovákov v Maďarsku, Alexandrovi Kormošovi vyjadrí pomenovaním miestnej Obecnej knižnice po ňom. Slávnostný akt, spojený s odhalením dvojjazyčnej pamätnej tabule, sa uskutočnil 25. júla 2020.

10. marca 2020 zomrel básnik, prekladateľ a publicista Alexander Kormoš - ikonická osobnosť Slovákov v Maďarsku. / „Tá jeho pravda nebola iba akási jednostranná či relatívna, skôr univerzálna a absolútna stavaná na pevných morálnych základoch a často krutých životných skúsenostiach.“ / Alexander Kormoš sa narodil 10. apríla 1941 v Pilíšskom Santove. Po maturite v budapeštianskom slovenskom učiteľskom ústave získal diplom stredoškolského profesora slovenčiny a ruštiny na univerzite ELTE. Pracoval v aparáte Zväzu demokratických Slovákov v Maďarsku, v redakcii Ľudových novín, v budapeštianskej a békeščabianskej slovenskej škole. Dlhé roky pracoval vo Vydavateľstve učebníc (Tankönyvkiadó), kde redigoval slovenské učebnice každého stupňa, respektíve literárne a všetky iné publikácie (národopis, ľudové piesne, atď.) Slovákov v Maďarsku. Zaoberal sa aj zbieraním ľudovej hudby, v roku 1990 vydal bohatú zbierku ľudových piesní F santofském Pilíši zo svojej rodnej obce. Bol spoluzakladateľom a šéfredaktorom Literárneho a kultúrno-spoločenského štvrťročníka SME, z ktorého vyšlo spolu 15 čísel medzi rokmi 1988-1992. Vydal deväť samostatných publikácií. Básnik a prekladateľ patriaci do predvoja slovenskej literatúry v Maďarsku bol spoluautorom antológií vydaných vo vydavateľstve Tankönyvkiadó v Budapešti Výhonky (1978), Fialôčka, fiala (1980) a Chodníky (1984), respektíve autorom samostatných zbierok Polyfónia I (1981), Polyfónia II (1986) a Plamene jazyka (Slovenský spisovateľ, Bratislava 1986), Ohnivá kytica (ZSSUM, Budapešť 1991), Okrídľovanie kosou (SOS, NTK, BP 1995), Aforizmy (SOS - VE, KormosA3NTK, BP 1977), Rozdúchať stlmený plameň - Sonety (CSS a ZSSUM, BP 2003). Česť jeho pamiatke!

http://www.luno.hu/aktuality/aktuality-kultura/28952-pocta-alexandrovi-kormo-ovi

„Kormoš je bezpochyby najmnohostrannejším slovenským básnikom v Maďarsku, človekom nepokojného srdca a prenikavého umu. Rád sa vhĺba do tajov ľudského bytia, popudený šľahá bičom ostrých slov do príživníctva, ľahostajnosti, obmedzenosti a pokrytectva, uvedomujúc si pritom aj svoju osudovú spätosť so širším kolektívom krajiny, ba i sveta.“ (Aladár Králik)

Krása pravdy a pravda krásy
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/186-archiv-literatura-archiv-literatura/512-a-kormo-ospevuje-krasu-pravdy-a-pravdu-krasy

Keď slová umierajú - Cesta zarúbaná (?) - Slovenský chlieb
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/185-archiv-nazory-archiv-nazory/1038-a-kormo-bytostne-otazky-slovakov-v-maarsku-i

„Šaňo, ako sme ho poznali viacerí, bol idealista, ale pritom rozvážny revolucionár. Pomocou jeho básní spoznali slovenskú súčasnosť v Maďarsku mnohí nielen u nás doma, ale aj za hranicami. Našťastie, ostali po ňom stopy, po ktorých môžeme ísť a vďaka ktorým nezabudneme na svoje slovenské korene.
Napriek tomu nám bude veľmi chýbať!“

http://www.luno.hu/aktuality-podujatia/28594-zomrel-alexander-kormo


KormosA5Elhunyt Kormos Sándor

2020. március 10-én elhunyt Kormos Sándor, a szlovákul és magyarul egyaránt örökérvényű igazságokat megfogalmazó költő, műfordító, szerkesztő és újságíró, a magyarországi szlovákság ikonikus alakja. Kormos Sándor 1941. április 10-én Pilisszántón született. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte ugyan, de már hét évesen a budapesti szlovák iskolába került. Az érettségiig ez az intézmény volt a második otthona. Felsőfokú tanulmányait is a fővárosban végezte, a Tanítóképző Intézetben és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szlovák-orosz szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Dolgozott a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségében, a hazai szlovákok hetilapja, a Ľudové noviny szerkesztőségében, a budapesti és a békéscsabai szlovák iskolában, illetve hosszú éveken át a Tankönyvkiadóban. Utolsó munkahelye az Etnikum Kiadó volt. A zenei műveltséggel is rendelkező szerző versek megzenésítésével és népdalok gyűjtésével is foglalkozott, 1990-ben kiadta szülőfaluja népdalainak gazdag gyűjteményét. Társalapítója és főszerkesztője volt a Sme (Vagyunk) c. irodalmi és kulturális folyóiratnak, amelyből 1988 és 1992 között 15 szám látott napvilágot. Kilenc önálló kötete jelent meg, valamint több antológiának is társszerzője volt.

„Kormos Sándor kétségtelenül a legsokoldalúbb, nyugtalan szívvel és átható értelemmel megáldott magyarországi szlovák költő. Leginkább az emberi lét titkait fürkészi. Éles szavainak ostorával szenvedélyesen sújtja az élősködést, a könnyelműséget, a korlátoltságot és a képmutatást. Eközben tudatában van annak a sorsszerű kapcsolatnak, mely az ország és a világ tágabb közösségeihez fűzi.” (Králik Aladár)


A nyelv lángjai szilárd erkölcsi alapokon nyugszanak

„De szépen lobognak a nyelv lángjai, a szellem tüzében pattognak a szavak...” - így kezdődik Alexander Kormoš Polyfónia c. szlovák nyelvű szonettje. A nyelv lángjai és a szellem tüze folytonosan feszítik költőnk belső világát, magas hőfokon tartva gondolatiságát. Mintha valahogy minden, ami Kormos Sándor számára igazán fontos, a relatív kis igazságok tüzének szításából származna, amelyek végül „az abszolút igazság lángját lobogtatják”.
Kormos Sándor sokunk számára lényegesen több mint egy a sok költő, műfordító, pedagógus, újságíró és zenész közül. E sorok szerzője például soha nem rejtette véka alá azon véleményét, miszerint húsz évvel idősebb barátját - azok közül, akiket szlovákjaink igazán a magukénak tudhatnak - gyermekkorától kezdve a legjobb alkotónak tartja. Törekedhetnénk ugyan a tárgyilagos értékelésre, de akkor is bizonyosan állíthatnánk: ha majd egyszer valaki komoly munkával feldolgozza a magyarországi szlovák nemzetiség „nyelvváltás időszakát“ felölelő társadalmi-kulturális életének történetét, az sehogyan sem kerülheti meg Kormos Sándor életművét. A zavaró, hamis nyomokkal teli labirintusból csak a jó és a rossz, az őszinte törekvések és az önámító hazugságok egyértelmű szétválasztása segíthet kikeveredni. Ekkor lehet majd mindenki számára jól látható különbséget tenni a csak külsőségeiben, ideig-óráig fontos személyek és a maradandót alkotó valódi személyiségek, egyéniségek között.
Ha már a lényegnél tartunk: hogyha közülünk valaki egyáltalán, Kormos Sándor feltétlenül egyedülálló egyéniség, a magyarországi szlovák társadalmi-kulturális élet vitathatatlanul erős személyisége. Ez a tény szerintem majd még sok évtized után sem kerülhető meg, vagy nem intézhető el kézlegyintéssel, sőt... Függetlenül attól vagy talán éppen azért is, mivel „több, mint költő - Sanyink“ a kezdetektől fogva sok mindenki számára kellemetlen alak, igazi szálka a kiskirályok szemében, igazságával és elvszerűségével mindig a földi „hatalmasságok” útjában állt. Ezzel együtt igazsága nem egyoldalú vagy relatív, sokkal inkább általános érvényű és teljes, mely szilárd erkölcsi alapokon és gyakran kegyetlen élettapasztalatokon nyugszik.
Kormos Sándor hazai szlovák irodalmáraink azon generációjához tartozik, amelyik a múlt század második felének negyed évszázados hallgatása után nagyon érzékenyen reagált a gyors nemzet/iségi/tudat- és anyanyelv vesztésre. Kormos Sándor üzenetének kisebbségi nézőpontja tágabb történelmi-társadalmi szövegkörnyezetébe van beágyazva, érti és közvetíteni képes a világ tágabb összefüggéseit, koordinátáit. Költeményei a magyarországi szlovákok kulturális értékeinek megőrzésére bátorítják az olvasót, mindenek előtt a szlovák nyelvet illetően, amelyik a nemzeti/ségi/ létezés alapja és lényege.
Kormos Sándor költői pályafutásának kezdete óta mindkét nyelven ír és publikál. Hiszen nemzetiségünk egészére jellemző a kétnyelvűség hagyománya. Őnála természetes és megszokott dolog, hogy mind költői, mind publicisztikai tevékenységében szívesen szólítja meg a magyar és szlovák olvasókat egyaránt. Már csak azért is, hogy a magyar olvasók is első kézből kapjanak hiteles információkat többek között arról, milyen életérzése van a hazai szlovák értelmiség szűk rétegének. Kormos szerint szimmetrikus kétnyelvűség nem azonos az asszimiláció semmilyen formájával, vagy stádiumával sem. A megfelelő szintű kétnyelvűség nélkülözhetetlen eszköze a két nemzet közti kapcsolatok ápolásának, erősítésének. A két nemzet irodalma és kultúrája közötti párbeszéd lehetővé teszi a kölcsönös megismerést, megértést és együttműködést. A szimmetrikus kétnyelvűség a nemzetiségi lét egyik legfontosabb előfeltétele. A szlovák nyelv és kultúra ismerete a nemzetiségi identitás megőrzésének, a magyar nyelv és kultúra ismerete pedig a többségi társadalomban való integrálódás alapja. Az irodalmi és egyéb értékek közvetítése a két nemzet közötti híd szerepének gyakorlása.
A költő és műfordító a kétnyelvűség jegyében eddig összesen hat önálló kötetet adott ki és további két kötete kiadásra készen áll. A Polyfónia / Polifónia (1981) és Polyfónia / Polifónia II (1986) című két kötet tartalmának szerkezete a szerző tervszerűen átgondolt alkotói tevékenységéről tanúskodik. A közölt anyag öt részre oszlik: eredeti szlovák versek, eredeti magyar versek, valamint műfordítások magyar költőktől, illetve szlovák költőktől, az ötödik rész pedig a szerző szlovák gyermekverseit tartalmazza. A szerző elvből nem fordítja saját verseit, mert amíg lefordítana egy saját verset, addig képes két-három újabb eredeti verset írni. Szerinte ugyanis a műfordítónak sokkal inkább kötve van a keze, mint a költőnek, aki szinte korlátlan alkotói szabadsággal rendelkezik. E két kiadvány címe a zene területéről származik, és azt jelképezi, hogy e kötetek részei önálló és egyenrangú szerepet töltenek be, ahogy a polifónia is különböző szólamokból tevődik össze, amelyek nincsenek egymásnak alárendelve, hanem harmonikusan egymást kiegészítik.
A szerző további kétnyelvű kötete, az Ohnivá kytica / Tűzcsokor (1991), amely a nő-férfi, illetve szülő-gyermek kölcsönös viszonyának sokszínű ábrázolása, ahol a családközpontúság elve dominál. Az utószóban O. Kníchal többek között ezt írja: „A költő továbbra is hű marad polifonikus hangvételéhez és ezért a Tűzcsokrot is előző köteteinek szellemében Polifónia III-nak nevezhetnénk, azzal a megkülönböztetéssel, hogy ezúttal a szerelmi motívumok kifejtésére kerül különös hangsúly.” A kétnyelvűség jegyében adta ki a szerző az Okrídľovanie kosou / Lobogó szárnyam (1995) c. versgyűjteményét is. A kötet egyik érdekessége a borítón szereplő illusztráció, amely egy tenger felett repülő madarat ábrázol, melyet szárnyának levágásával fenyeget egy kasza. Ez azonban olyan csodamadár, amelynek új és egyre nagyobb, erősebb szárnya nő, akárhányszor is vágják le azt. Ez a madár jelképe lehet a nemzetiség, nemzet, vagy emberiség vitalitásának, túlélésének. 1997-ben jelent meg a szerző Aforizmy a iné stručnoslovia / Aforizmák és egyéb tömörmondások című kötete, amely a szó szoros értelmében véve kétnyelvű kiadvány, mivel minden szövege szimmetrikusan két nyelven van jelen. 2003-ban jelent meg a Rozdúchať stlmený plameň / Szítsuk a lefojtott lángot c. verskötet, amely a költő harmincéves szonett-termését mutatja be.
Mindez, persze nem azt jelenti, hogy Kormos Sándor egyáltalán nem ad ki egynyelvű szlovák könyveket. Harmadik verskötete 1986-ban jelent meg a pozsonyi Slovenský spisovateľ kiadóban Plamene jazyka (A nyelv lángjai) címmel, ahol kedvező visszhangra talált az olvasók körében, mivel hamar elfogyott az utolsó példányig. 1990-ben szülőfaluja alapításának 275. évfordulójára adta ki a szerző a F santofském Pilíši (A szántói Pilisben) c. népdalgyűjteményt, amely több mint 360 szlovák népdalt tartalmaz. 1988-ban jelent meg az általa megzenésített szlovák versek és az általa feldolgozott szlovák népdalok, énekegyüttesek részére készült kiadványa Spievaj s nami! (Dalolj velünk!) címmel.
Végezetül emlékeztetni szeretnénk Kormos Sándor néhány jelentős társadalmi vállalására és tevékenységére is. 1990-ben kezdeményezője és társalapítója, majd évekig elnöke volt két hazai szlovák úgynevezett alternatív szervezetnek: a Szlovákok Szabad Szervezetének és a Magyarországi Szlovák Írók és Művészek Egyesületének. Vezette és egyben gitárral kísérte a békéscsabai szlovák iskola mandolinzenekarát, a budapesti szlovák gimnáziumban pedig énekkórust, valamint bendzsó- és gitárszakkört alapított és vezetett. Később Pilisszántón és Piliscséven tanította gitározni a gyerekeket. Szülőfalujában 1980-ban megalapította és 1990-ig vezette a Studienka énekkart.

Fuhl Imre (2016)

KormosA4Könyvtárunk fogja a nevét viselni

Elment. És nem búcsúztathattuk el úgy, ahogyan megérdemelte volna. Ez borzasztó hiányérzetet kelt bennünk. Temetésén a megjelentek kellő távolságot tartva rótták le kegyeletüket. Láthatóan mindenki feszengve tartotta be a járvány okozta távolságtartási elvárást. Szokatlan ez nekünk, hiszen ahogy mondani szokták „esküvő és temetés összehozza a családot”. Mi, a falu lakói, pedig az idő folyamatos pusztítása ellenére még mindig egy család vagyunk. Sokkal tartozunk Neki. Megőrizte népdalainkat az utókornak, versben és zenében örökítette meg szülőföldünket, Pilisszántót. Itt az idő, hogy mi is tegyünk azért, hogy halhatatlanná váljon. Úgy döntöttünk, hogy könyvtárunk fogja a nevét viselni, amelynek avatásakor már lesz alkalmunk méltóan emlékezni rá. Most, hogy Ő megtalálta útját Istenéhez...

Csicsmanczai Tamásné, polgármester


Alexander Kormoš versei
Fuhl Imre fordításában

Jegenye

Gyönyörű pilisi völgy fölött
hatalmas jegenye termett.
Mésztermő kemence füstölög,
belepi korom és pernye.

Egyszer a jegenyét kivágták,
tüzéből lángrózsa lobbant.
Mészfehér lélekkel kívánták,
éljenek naponta jobban.

Ápolván tölgyesek életét,
vágták a csökevény aljat.
mindent mi fölösen sarjadt.

De mikor azt a fát égették,
lenne több kenyerük végre,
megfakult egüknek kékje.

Világító torony

Szilárdan áll
a magas torony
a széles tenger partján.

Alkonyi fényben
a messzi láthatár
hűen követi azt a vonalat,
ahol az égbolt érintkezik a vízzel.

Csöndes,
szelíd a tenger tükre,
csaknem vízszintes.

A dagály és apály is
szintén szelíden
zajlik.

Tarka felhők
magasan úsznak
az alkonyi fények
bíbor tüzében.

Leszállt az éj,
vihar közeledik.
Fekete fellegek
eltakarnak
minden fényt
az égen.

Rettentő viharban
óriás hullámok nőnek.
Ki tudja, hogy az ég
szállt-e le a tengerre,
vagy a tenger
emelkedett-e fel hozzá.

Csupán a villámok
beszélnek arról,
hogy a fény még él.

Ámde
minden villámlás után
az éj még sokkal
sötétebb.

Már csak a torony világít,
tartósan árasztja fényét
a beláthatatlan messzeségbe.

A pusztító viharral
küszködők számára
helyes utat mutat
a megmentő part felé.

A vers, mint fegyver

Csodafegyvert adtam
a kezetekbe.

Késsel kenyeret is
lehet vágni.

Egy-egy karéjt magadnak,
másoknak.

Késsel véletlenül megvághatom
az ujjamat.

Késsel a torok is
elvágható.

Az atomenergia hajtja
a motorokat.

A barátság és szabadság
motorjait is.

Véletlenül el is pusztíthat
mindent.

A barátságot, a szabadságot
és önmagát is.

Csodafegyvert adtam
a kezetekbe.

Ősz

Hullanak a levelek a fákról,
sárgák, barnák, kékek, pirosak,
mind leválnak csöndesen az ágról,
az ősz jeleit viszi a kis patak.

Kertek alján hideg szelek járnak,
sárba hullt az utolsó levél is,
kis madárnak átázott a szárnya,
csupasz lett a szégyenlős eper is.

Öreg ember megy a kihalt utcán,
somfa botja viszi előre,
lelki támasz is lesz belőle.

Körös-körül köd gomolyog furcsán,
fák és házak sora sűrű ködben áll,
öreg eperfánk is csöndben sírdogál.

Metamorfózis

Amíg a pedagógus
megveszi a telket
és az építő anyagot,
és amíg felépíti belőle
a családi házat,
és amíg berendezi benne a lakását,
és amíg az a lakás otthonává válik,
addig meghal
és költővé változik.


Plamene jazyka na pevných morálnych základoch

„Prekrásne horí plameň jazyka, / vo vatre ducha praskajú slová. / Zhrievaj nám srdce, divná muzika / - prastaro-múdra, naveky nová!“ - pre mnohých z nás sú to dobre známe „polyfonické“ verše Alexandra Kormoša, ktorý aj oficiálne, teda podľa nezaujatých znalcov „bezpochyby patrí do predvoja slovenskej literatúry v Maďarsku“. V prípade tejto našej výnimočnej osobnosti zďaleka nejde „len“ o básnika, ale aj prekladateľa, pedagóga, publicistu a hudobníka. Autor týchto riadkov sa nikdy netajil tým, že svojho priateľa odmalička pokladá za najlepšieho básnika akého tu, v našich končinách Slováci v uplynulých stáročiach mali.
Márne by sme sa snažili o objektívne hodnotenie. Ak sa raz ktosi podujme na seriózne spracovanie spoločenského diania a kultúrnych dejín v druhej polovici 20. storočia rekordným tempom odumierajúcej slovenskej národnosti v Maďarsku, vôbec nebude mať ľahkú úlohu. Vymotať sa z labyrintu zavádzajúcich, falošných stôp môže pomôcť iba jednoznačné rozlíšenie dobra od zla, úprimných snáh od klamov a sebaklamov a najmä množstva iba navonok veľmi dôležitých osôb od ozajstných osobností.
No a ak sme už pritom, pri tej podstate často o......povrhovanej a pri „Šaňovi našom“, ak niekto z nás vôbec, on jednoznačne je takou individualitou s vyhranenými vlastnosťami, silnou osobnosťou spoločensko-kultúrneho života Slovákov v Maďarsku, ktorá ani po mnohých desaťročiach sa nebude dať obísť alebo odbaviť mávnutím ruky. Náš všestranný „viac než básnik“ je odjakživa nepohodlným „javom“, tŕňom v očiach malých kráľov, so svojou pravdou a zásadovosťou je vždy v ceste mocipánov. Pritom tá jeho pravda nie je iba akási jednostranná či relatívna, skôr univerzálna a absolútna, stavaná na pevných morálnych základoch a často krutých životných KormAlexskúsenostiach.
Alexander Kormoš patrí ku generácii našich literátov, ktorá po štvrťstoročnom literárnom „neme“ v druhej polovici uplynulého storočia veľmi citlivo reagovala na zrýchľujúce sa odnárodňovanie a stratu materinského jazyka. Ako to zdôrazňujú aj literárni vedci venujúci sa tzv. dolnozemskej slovenskej tvorbe, v poézii Kormoša je menšinový aspekt jeho odkazu vsadený do širšieho historicko-spoločenského kontextu, vo svojej poézii chápe a poníma svet v širokých súvislostiach, súradniciach.
Jeho básne posmeľujú čitateľa k zachovaniu kultúrnych hodnôt Slovákov žijúcich v Maďarsku, predovšetkým slovenského jazyka, ktorý je základom a podstatou národ(nost)nej existencie. Ich autor povzbudzuje rodičov, pedagógov a študujúcu mládež k vytrvalosti a húževnatosti v oblasti zachovania a pestovania slovenskej tradičnej kultúry a slovenského jazyka, čo je podmienkou prežitia našej národnosti aj v najhorších podmienkach.
Ak chceme pripomenúť aj prekladovú činnosť autora, musíme sa zmieniť najmä o jeho zásade symetrickej dvojjazyčnosti. S nejakou úrovňou dvojjazyčnosti sa môžeme stretnúť v každej národnostnej literatúre. Aj v okruhu slovenských spisovateľov žijúcich v Maďarsku sa nájdu bilingvisti na vysokej úrovni. Medzi nimi aj A. Kormoš tvorí a publikuje v oboch jazykoch hneď od počiatku (1970) svojej autorskej činnosti. Veď tradičný vzťah k obom rečiam a kultúram je charakteristický pre celú našu národnosť. Uňho je prirodzené a obvyklé, že tak v oblasti poézie, ako i publicistiky rád oslovuje čitateľov oboch národov. Už i preto, aby aj čitatelia väčšinového národa dostali hodnoverné informácie z prvej ruky o. i. aj o tom, aký životný pocit má dnes v Maďarsku príslušník úzkej vrstvy slovenskej inteligencie.
Symetrický bilingvizmus nie je totožný s nijakou formou ani štádiom asimilácie. Symetrická dvojjazyčnosť, ktorá je na slušnej úrovni, pomáha upevňovať kontakty medzi oboma národmi. Dialóg medzi dvoma literatúrami a kultúrami umožňuje vzájomné poznanie, porozumenie a spoluprácu. Symetrický bilingvizmus na primeranej úrovni je podľa A. Kormoša jeden z najdôležitejších predpokladov národnostného bytia. V našom prípade poznanie slovenskej materinskej reči a kultúry je základom zachovania národnostnej identity, poznanie maďarskej reči a kultúry je podmienkou integrácie v okruhu väčšinového národa, sprostredkovanie literárnych a iných kultúrnych hodnôt je zase predpokladom plnenia funkcie mosta medzi oboma národmi.
Na záver si dovoľujem pripomenúť niekoľko príznačných a veľavravných tzv. mimoliterárnych aktivít A. Kormoša. V r. 1990 bol iniciátorom a spoluzakladateľom Slobodnej organizácie Slovákov (SOS) a Združenia slovenských spisovateľov a umelcov v Maďarsku (ZSSUM). V Békešskej Čabe viedol a gitarou sprevádzal mandolínový orchester slovenskej školy. V slovenskom gymnáziu v Budapešti založil a sprevádzal spevácky zbor. Neskôr tam založil a viedol hudobný krúžok bendžoistov a gitaristov. V pilíšskych obciach Santov a Čív vyučoval žiakov základnej školy hru na gitare. Vo svojej rodnej obci v r. 1980 založil a do r. 1990 viedol a gitarou sprevádzal ľudový spevácky zbor Studienka, ktorý podnes funguje.

Imrich Fuhl (2016)


Večne živý prameň Alexandra Kormoša

Fotoalbumhttps://www.facebook.com/pg/oslovma/photos/?tab=album&;;album_id=1205634459535528

Alexander Kormoš

Milovníci Pilíša

Pilíšania vystúpili
už piaty raz na Pilíš,
aby sa tam pobavili,
by zhodili z pleca kríž.

Ozvala sa muzika
slovenského jazyka.

Hneď sa strhol rezký tanec,
preveselý spev a ruch,
harmoniku doprevádzal
v živom rytme ozembuch.

Ozvala sa muzika
slovenského jazyka.

Mladá pani zo Santova
vzýva ľudí do kola,
pekne tančí našu polku,
sťaby na bále bola.

Ozvala sa muzika
slovenského jazyka.

Pilíš je tu symbol družby,
večný domov Slovákov,
ktorí radi privítajú
svojich milých rodákov.

Spievaj, zlatá muzika
slovenského jazyka.

Pilíšsky Santov 26. mája 2013


Alexander Kormoš ospevuje krásu pravdy a pravdu krásy
Symetrický bilingvizmus slovenského básnika v Maďarsku
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/literatura/162-literatura2/512-a-kormo-ospevuje-krasu-pravdy-a-pravdu-krasy

Básnik a žena - Nesiem ti ohnivú kyticu
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/186-archiv-literatura/971-a-kormo-basnik-a-ena-nesiem-ti-ohnivu-kyticu

Bytostné otázky Slovákov v Maďarsku

Asimilácia - Ako ďalej? - Slovenský chlieb
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/nazory/159-nazory2-nazory2/1038-a-kormo-bytostne-otazky-slovakov-v-maarsku-i

Vydávanie slovenských publikácií medzi rokmi 1948 a 1998
Premeškaná reforma národnostného školstva
http://www.oslovma.hu/pilis-slovak.hu/nazory/22-nazory/324-alexander-kormos-bytostne-otazky-slovakov-v-madarsku-2

Literatúra bez čitateľov nemôže existovať
http://www.oslovma.hu/pilis-slovak.hu/nazory/22-nazory/323-alexander-kormos-bytostne-otazky-slovakov-v-madarsku-3

Nad zaniknutým časopisom SME
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/185-archiv-nazory/487-alexander-kormo-nad-zaniknutm-asopisom-sme

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_aforizmy.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_okridlovanie.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_ohniva.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_f_santofskem.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_polyfon.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_polyfonia.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_spievaj.doc

http://www.oslovma.hu/01-Imro-Ment/ZdruSSUM/alexander_kormos_spievaj2.doc

Kormos Sándor: Jézus a híd is
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/archiv/190-archiv-magyarul-archiv-magyarul/489-kormos-sandor-jezus-a-hid-is


Písmo bez písma

Vzal som si do ruky pero,
hárok-dva bieleho papiera,
mienil som s plamennou vierou
prebásniť celý svet do biela.

Aby bol celý svet čistý,
bielunký, bez škvrny, bez hriechu.
Bol som však zároveň istý:
dal som si úlohu priveľkú.

Počujte, čo sa mi stalo:
Túžená myšlienka neprišla,
papier som ponechal bez písma.

Spravil som to čo sa dalo,
hárok som zachoval prázdny,
čistunký, bielunký, krásny.

Pilíšsky Santov 1. júla 2006

V trinástich dedinách

Horí ohník, horí,
osvetľuje hory.
Ktože ho nakládol?
- trinásti sokoli.

Trinásti sokoli,
sokolovia bieli,
akých ľudské oči
viacej nevideli.

Keď vatru rozložia
na Plešskom pohorí,
v trinástich dedinách
biely deň zazorí.

Keď sa mordovali
s tým trojhlavým drakom,
chcel ich on podplatiť
nakradnutým zlatom.

Lež oni pred zlatom
nikdy si nekľakli,
ani toho draka
nikdy sa nezľakli.

V trinástich dedinách
drahšie veci chránia,
keď si svoju reč aj
domovinu bránia.

Čuduj sa svet, tam sa
divné veci stali,
argumentmi sťali
všetky dračie hlavy.

Jednu turulovu,
druhú Darwinovu,
naposledy tretiu,
hlavu Kainovu.

Pilíšsky Santov 21. mája 2011

kormba03

Verše o kráse pravdy

Motto:
Nie ten je milý, kto je pekný,
lež ten je pekný, kto je milý.
(Santovské porekadlo)

Skutočnosť je šialená:
tu si - predsa vzdialená,
jak podmorský svet Atlantika,
ďaleká, jak nedozerná Galaktika.

Z cudzej Galaktiky vyšla
hviezda, na ktorej si prišla
na túto Zem, moju rodnú,
našu hviezdu, samú spodnú,
najspodnejšiu v Univerze,
ktorá ignoruje verše,
velebiace krásu pravdy,
absolútne platnú navždy,
nositeľke pravej viery,
ktorá v jasné nebo mieri.

Skutočnosť je šialená:
Prečo je tak vzdialená
hviezda krásy, krása hviezdy,
v ktorej večný život hniezdi,
harmónia krásnej hudby,
obetavej, živej služby,
milostivej, večnej lásky,
ktorá vyhladzuje vrásky?

Pilíšsky Santov 20. mája 2011

Porozumenie

Motto:
Majiteľ Zeme je Stvoriteľ sveta,
a on ju dá tomu, komu chce.

Kto druhému jamu kope,
sebe kope hrob,
kto susedom domy rúca,
zavalí ho strop.

Nespratník to nerozumie,
kým to pochopí,
môže sa stať, že sa stratí
z mapy Európy.

V spolupráci spolužiť je
veľké umenie,
povinné je obojstranné
porozumenie.

Pilíšsky Santov 12. júna 2008

Krídla na klinec!

Atmosferické poruchy
tu znemožnili let,
chudobné pero do ruky,
a krídla na klinec!

Na vlnách družby sa hojdá
tá neprístupná loď,
pohla sa macocha-pôda,
nuž opatrne choď!

Vykúp sa, duša, vo víne,
a odkry si rany,
aj čo bolo, sa pominie
zo sebaobrany.

Po schodoch stúpam dohora,
čo nikdy neboli,
zdanlivosť hádžem do mora,
no nič ma nebolí.

Pilíšsky Santov 1979

kormba04

Jazyk

Sotva som otvoril na nebo oči,
už som mal v ústach slovenský jazyk.
Keď som sa začal po Zemi plaziť,
ešte som nevedel, prečo sa točí.

Poznal som dvor a poznal som pažiť,
od nových vecí som nedostal z očí;
poznal som tajomstvá dedinských nocí,
začal som prísne po kráse bažiť.

Po kráse pravdy, po pravde krásy,
smrť sa mi hrozí od mala za to,
zo žíl mi stáča, vymáha zlato.

Navzdory strastne obchádzam frázy,
poslúcham pravdu slovenskej reči,
ktorá ma chráni, živí a lieči.

Topoľ

V prekrásnom pilíšskom údolí
vyrástol bujarý topoľ.
Z vápenných pecí sa kúdolí
na listy sadá mu popol.

Raz ho však vyťali, spálili,
vykvitla žeravá ruža;
získali chlebíček spanilý:
bielunké vápno jak duša.

V húštinách čistili dúbravy,
pálili krpaté chrastie,
všetko, čo zbytočne rastie.

Ale ten topoľ keď rúbali,
prajúc si väčší kus chleba,
stratili z modrosti neba.

Chlieb náš každodenný

Ten, komu najatí čerti zobrali
aj poslednú možnosť sebaobrany,
darmo si počíta nespočetné rany,
keď mu pasce kladú služobníci strany.

Nedajú mu zomrieť, ani žiť v pokoji,
namiesto chleba mu vnucujú okovy.
Olúpili ho aj o právo na prácu,
splnili vražedné pokyny z palácu.

Srdce mu krváca, duša mu plače,
zabili slobodu slova a tlače.
Zástupy zradcov pľujú mu do tváre,
zákerne rúcajú posledné oltáre.

Za tie vytúžené judášske mince
kladivom bijú mu do čela klince.
Čertovské zásluhy takto si získajú,
ochotne tancujú, ako im pískajú.

Pilíšsky Santov 26. februára 1999

Dištanc

Nebudeme tak tancovať,
ako nám vy hudiete,
musíme sa dištancovať,
lebo vy húsť neviete.

Pilíšsky Santov 12. júna 2008

kormba05

Pilíšski Slováci

Pilíšski Slováci veselo spievali,
spev sa im ozýval po celom chotári.
/: Ale tiež aj za chotárom,
známi sú vo svete po speve prekrásnom. :/

Pilíšski Slováci na horách plakali,
chceli si zaspievať, ale im nedali.
/: Vstaňte smelo, paholáci,
neplačte, spievajte, pilíšski Slováci.:/

Pilíšski Slováci pokoja nemali,
praskali nebesia, skaly sa pukali.
/: Bráňme, ratujme si právo,
aby sme nežili na svete nadarmo.:/

Keď si zaspievame v Pilíšskej doline,
veru nás počujú na Veľkej rovine.
/: Spievaj, veselo si spievaj,
postav sa medzi nás, kamarát, nemeškaj. :/

Pilíšski Slováci na márach ležali,
ale sa za živa pochovať nedali.
/: Spievaj, veselo si spievaj,
postav sa medzi nás, kamarát, nemeškaj. :/

Pilíšsky Santov 17. júna 2007

P. s. :
/: Násilne pomaďarčovaní Slováci :/
/: pražia fašiangové šišky,
Maďarom núkajú čabianske klobásy. :/

/: Násilne pomaďarčovaní školáci :/
/: dávno stratili rodnú reč,
ani ich rodičia nie sú už Slováci. :/

Pilíšsky Santov 13. mája 2008

Červené bahno

Mladosť už dávno nie je radosť,
ale staroba je veru choroba!

Láska dávno dohorela,
už iba pocit zodpovednosti
za jej dôsledky
prekypuje v srdci.

Beznádejne súťažíme
o priazeň
našich dospelých ratolestí,
ktoré beznádejne súťažia
o priazeň
demagógiou a násilím
pobláznenej histórie.

Strašné to povolanie,
keď so slovenským diplomom v ruke
si nútená neustále zápasiť
s tou zubatou kostrou
nezamestnanosti,

kým staroba-choroba
tvojho otca
vo dne, v noci beznádejne
zápasí
s týmto nevraživým
časom a priestorom.

To červené bahno
vražedne vyplienilo domovy
duševne a fyzicky
pracujúcich ľudí.

Boháči okradli aj hate,
kým žobráci stratili aj gate.

Pilíšsky Santov 10. októbra 2010

Strom života

Strom života živia
dva hlavné korene,
ktoré sú pre život
človeka stvorené.

Ten prvý je viera
v Boha-Stvoriteľa,
viera v Pána Krista,
nášho Spasiteľa.

Ten druhý je vernosť
svojej rodnej reči,
presvedčme ho srdcom,
komu sa to prieči.

Bez toho prvého sme
duševne mŕtvi:
márne sú obety,
márne sú žertvy.

Bez toho druhého sme
duševne chorí:
Všetko nás domŕza,
všetko nás bolí.

Lež ak sú obidva
živé i zdravé,
naše skutky budú
takisto pravé.

Ak nám vzplanie v srdci
Kristova veleba,
strom nášho života
zamieri do neba.

Pilíšsky Santov 16. januára 2008

Brnkot gitary

Každý ma opustil
na staré kolená,
jedine gitara
pre mňa je stvorená.

Doposiaľ ma živil,
materinský jazyk,
ktorý nedovolil
dušu moju skaziť.

Teraz brnkám struny
zodratej gitary,
keď sa rodnou rečou
uživiť nedarí.

Čo sa ani básňou
nedá už vyjadriť,
to dokáže hudba:
piesňou sa pomodliť.

Smútok, strach i tieseň
zdolať sa podarí
jedine brnkotom
zodratej gitary.

Pilíšsky Santov 9. apríla 2008

Ples Plešivcov

Motto:
Ja ich na srdci nosím, a oni mi skáču po ňom.

V preplnenej sále plno národa,
asi dvesto párov skáče ostošesť,
na najvyšší stupeň vstúpla nálada,
členom švábskej bandy patrí všetka česť,

že sa snažia spievať naše krásne piesne,
i keď iba z núdze, a nie celkom presne.

Asi dvesto párov skáče ostošesť,
majster alkohol im dvíha náladu,
hľadám na otázky správnu odpoveď,
na otázky, ktoré mlčať nebudú.

Piesne ešte žijú, ale slová hynú,
zajtra už aj tieto krásne piesne zhnijú.

Pilíšsky región po podlahe dupá,
a ja celkom spitý, ako dúha hlúpa,
čakám koniec tohto veselého bálu,
zahrúžený do slov, hľadím na podlahu,

lebo tá podlaha, to je moje srdce,
a naša rodná reč otrčila krpce.

Dorog 6. februára 2010

Na dvoch brehoch barikády

Motto:
„…aby ste boli soľou, ktorá sa nesype do oka, ani do rany,
ale ktorou sa solia vybrané jedlá strednej Európy,
je vašou povinnosťou, aj vaším zmyslom.”
(Vladimír Mináč)

Nepotrebujeme mosty,
ak nás spoja rieky samy,
ak nás spoja drahé kosti
našich predkov oplakaných.

Letí pieseň okrídlená,
nezaviazne v zašlých vinách,
letí pieseň, páru nemá
v podkarpatských domovinách.

Nepotrebujeme mosty,
múdry Dunaj všetko zriadi,
buďme hostia našich hostí
na dvoch brehoch barikády.

Letí pieseň okrídlená,
nezaviazne v zašlých vinách,
letí pieseň, páru nemá
v podkarpatských domovinách.

Pilíšsky Santov 1989

Moje piesne

Bizarná kytica
nervových vláken,
natrhaných v krvavom poli
zabitej mladosti

a zviazaných
belasou stužkou
nezlomnej viery
v rozkvet
našich rodných polí.

Pilíšsky Santov 1978

V podpilíšskom hájku

(Spieva sa na nápev ľudovej piesne Láska, Bože, láska)

V podpilíšskom hájku
studienka si spieva,
do nášho potôčka
sviežu nádej lieva.

V podpilíšskom hájku
bystrá voda tečie,
blýskajú sa vlnky
ako ostré meče.

Bystrá voda tečie,
v tichom, pustom poli,
plače biela skala,
že ju srdce bolí.

Biela skala, neplač,
ešte nie sme zbití,
veď si pomôžeme
v tomto horkom žití.

Ešte nie sme zbití,
ani nebudeme,
veď sme verné deti
našej rodnej zeme.

Veď sme verné deti
našej drahej matky,
kto si chráni svoje,
nech má život sladký.

V podpilíšskom hájku
studienka si spieva,
do nášjho potôčka
sviežu nádej lieva.

Pilíšsky Santov 1985

Za Boha a národ

Otče náš milostivý,
požehnaj nás pevnou vierou,
aby sme boli vernými služobníkmi
Tvojej svätej vôle.

Bože, daj nám dobré zdravie,
aby sme boli smelými bojovníkmi
Tvojej svätej pravdy.

Bože, daj nám toľko múdrosti,
aby sme dokázali správne myslieť,
hovoriť a činiť, ako
Tvoji verní služobníci
a smelí bojovníci.

Otče náš všemohúci, posilni nás
Tvojím svätým Duchom,
aby sme víťazne vstúpili
do Tvojho večného
Kráľovstva nebeského.

*

Vieme, že
nie preto si nám daroval
materinský jazyk,
aby nám ho Satan
vytrhol z úst.

Nie preto si nám daroval
rodnú zem,
aby nám ju Satan
vytrhol spod nôh.

Pilíšsky Santov 1990

Titanic

Loď sa ponára, do rána zmizne,
náklad smeruje do hrobu.
Ústav skúma, či naozaj.

Prístav nevidieť, brehy sú ďaleko,
cesta k úniku - zarúbaná,
úfať v záchranu - márna vec.

Dychovka duní - dýcha duch!
Veselá nálada v každom kúte,
trubači trúbia do tanca.

Tancuje Lipka! Ozvena spieva!
Tancuje Venčok, tancuje Kvietok,
tancuje horská Bukovinka!

Strašnou zárubou valí sa voda,
loď sa ponára pod vodu,
náklad smeruje do hrobu!

V jedálni klobáska, rejteše, šišky,
bryndzové halušky, slaninka...
Jasavé tváre od vínka.

Loď sa ponára, do rána zmizne,
náklad smeruje do hrobu!
Nehoda nemá obdobu!

P. s. : „Strašná záruba“ na našej topiacej sa lodi je proti-národnostný zákon,
proti-národnostný školský systém a absencia zastupiteľstva v parlamente.

Pilíšsky Santov 31. júla 2009

Náhrobný nápis

(Dôsledok násilnej maďarizácie)

František Čičman sa narodil r. 1957 v Békešskej Čabe,
preto, aby bolo o jedného Slováka na svete viac,
a zomrel ako Csicsmány Ferenc r. 2047 v Budapešti,
preto, aby bolo o jedného Maďara na szvetye menyej.