alt : header1.swf

Wed10182017

Posledná aktualizácia23:14:19

In memoriam Hattinger - Klebasko Gábor

hattin01Képgaléria Hattinger - Klebasko Gábor (1958-2016) ruszin költő, író, műfordító, publicista és nemzetiség-politikus, valamint az első magyarországi nemzetiségi rock-zenekar, az AGR± volt tagja, hosszú, súlyos betegség után végleg letette a tollat. Kormos Sándor: Ruszin üstökös a költészet csillagos egén


A költő harcedzett, megvesztegethetetlen szíve, amely magában hordozta az egész mindenséget, 2016. július 26-án végleg megszűnt dobogni. Amilyen sebesen repült kijelölt pályáján, olyan gyorsan és hamar el is tűnt, mint egy sziporkázó üstököscsillag.
Rövid, de igen termékeny és eseménydús élete volt. A ruszinoknak örök reménységet,
harci kedvet és követendő példát hagyott örökségül.


Kormos Sándor

Ruszin üstökös a költészet csillagos egén

Amikor Gábor felkért arra, hogy vállaljam el az első önálló verskötetének szerkesztését, szívesen teljesítettem kérését, és most büszke vagyok arra, hogy a magyarországi ruszin irodalom születésénél felelős szerkesztőként működhettem közre. A kötet címe: Neznal jem / Nvedel som / Nem tudtam jelzi, hogy három nyelven író költőről van szó. Az 1993-ban megjelent első kötet után számtalan további verskötete, valamint prózái hattin02és fordításai jelentek meg, amelyek többek között a szerző alkotó termékenységéről is tanúskodnak.
Hattinger - Klebasko Gáboraz ellentmondások költője, akinek költői pályája egy olyan közép-kelet-európai káoszban kezdődött, amelyet kiélezett történelmi, politikai, társadalmi, ideológiai, nemzeti, etnikai és etikai ellentmondások terheltek. A ruszin nemzetiségéhez, anyanyelvéhez, Isten-hitéhez és családjához szigorúan ragaszkodó költő gyakorta vergődik a családi és polgári kötelesség, valamint a költői szabadság ellentétes pólusai között. Belső lelki vívódásaiban azonban egyre inkább a keresztény etika normái felé hajlik. A költő látja a saját népcsoportja életének ellentmondásait is, amelyek feloldásához sokszor kevésnek bizonyul az ő egyéni vitalitása, erős akarata, kitartó aktivitása megfelelő társak és partnerek jó akarata, segítsége, együttműködése nélkül. De ő töretlenül bízik népe igazában, melynek érvényesítéséhez egyre több bajtársra találhat. E harc átmeneti kudarcairól is beszámol verseiben, de egy pillanatra sem rendül meg hite a végcél elérésében. Rendületlenül bízik abban is, hogy az ő példáját követve lesz, aki tovább viszi a ruszinok zászlaját. Ezért is szép, izgalmas és emberi Hattinger - Klebasko Gábor mindhárom nyelven írt költészete, amellyel a szerző méltán gazdagította mindhárom nemzet irodalmát.
A magyarországi ruszinok főleg az északkeleti megyékben, szétszórtan élnek. Mielőtt Hattinger megalakította a Magyarországi Ruszinok Szervezetét (1991), magyarországi ruszin irodalomról, de még ruszin nemzetiségről sem lehetett beszélni, hiszen a kommunizmus alatt nem ismerték el a ruszin nemzetiséget, ezért a ruszin szülők gyermekei csak szlovák vagy magyar iskolában tanulhattak. Ez az oka annak, hogy hazánkban nem alakulhatott ki ruszin értelmiségi réteg, sem pedig ruszin irodalom. Ez az oka annak, hogy a rendszerváltás idején a ruszinoknak csak egyetlenegy költője volt, aki hihetetlen erőfeszítések árán próbálta leküzdeni azokat az akadályokat, amelyeket költői pályája elé gördített a történelem.
A keresztény költő lelki-szellemi világa egy végtelen világ, mert övé az örök élet ígérete is. Hattinger szerint az igazi költészet a föld porában gyökerezik, hogy vers-virágai a föld lakóinak illatozzanak, s hogy az embert az ember nyelvén szólítsák meg, akivel a költő örök sorsközösséget vállalt, ahogy ez szépen tükröződik az Angyal vagy? c. versében is:Hát zseni, a lábad mutasd, angyal vagy? - por nélkül semmi.

Képgaléria:
https://www.facebook.com/oslovma/photos/?tab=album&;album_id=1005296709569305

hattin03Az élet és a képzelet útjain

Az út öröklött, kollektív tapasztalatokra épülő, erőteljes jelképekkel bíró arche-típus. „Minden út a mindenség beutazása“ (Heidegger). „Önmagam beutazása a mindenség beutazása“ (Weöres Sándor). Verseiben Hattinger is igen széles körben használja az úttal kapcsolatos kifejezéseket, metaforákat, amelyek többsége kollektív kulturális tudatunk részét képezi. Az út mint életszimbólum a személyiségfejlődés, a tudás, az önismeret és az önmegvalósítás közege is. Az út, mivel archetipikus kép, különösen alkalmas a személyiség lélektani vizsgálatára, segíthet az önmagunkról való tudás elmélyítésében, a tudatos és a tudattalan egymáshoz való viszonyának feltárásában.

Tudás és képzelet

Jelentheti a tudás
a tények birtoklását,
de a jövő felborítja
a tények állását.
Meghal és nincs többé.
Marad a képzelet,
mely örökéletű,
és titka csak egy lehet,
hogy léte tőlem függ,
neki én adok örök életet.

Síromra

Ímhol lenn a földben
Gábor pihen csöndben.
aki annak örül, hogy
eggyé vált a földdel.

(Ruszinból fordította K. S.)

hattin04Az út képzete közel áll mindenhez, aminek kezdete és vége van. Ez mindenekelőtt életutunknak a születés és a halál közti intervallumra, de annak sok-sok apró szakaszára is vonatkozik. Az út-motívum újra meg újra megjelenik csoportok és egész népek sorsában, sőt az egész emberiség történelme folyamán is, ahol az egyéni életek ösvénye egyetlen hatalmas útba torkollik. Így kapcsolódik a költő egyéni életútja a ruszin nemzet és a magyarság történelmi útján keresztül az egész emberiség történelmi folyamatának legszélesebb útjához is.

A ruszinok soha nem hagyták cserben a magyar nemzetet. Aktívan vettek részt a Rákóczi-féle szabadságharcban és az 1849-49-es szabadságharcban is. II. Rákóczi Ferenc a leghűségesebb népének („gens fidelissima“-nak) tartotta a ruszinokat, akik tömegesen sereglettek nevezetes zászlaja alá: „Pro patria et libertate”. A ruszinok nem hagyták őt cserben a kuruc felkelés bukása után sem, sőt menekülésében is támogatták.

Van-e a hazai ruszinoknak anyaországuk? Ha lenne, akkor Kárpátalja volna az, ahol jelenleg a legtöbb ruszin él. Ez a terület csaknem ezer évig Magyarország része volt. Az első világháború után Csehszlovákiához, a második világháború után pedig a Szovjetunióhoz tartozott. Ez a felsorolás is bizonyítja, hogy Kárpátalja soha nem tartozott Ukrajnához, mégis a felbomlott Szovjetuniónak ez az utódállama a mai napig görcsösen ragaszkodik ehhez a területhez, ugyanakkor az itt élő ruszinoknak, magyaroknak és egyéb kisebbségeknek nem biztosítja az alapvető nemzetiségi jogokat sem. Erről tanúskodik az 1990. évi kárpátaljai referendum, melynek alkalmából a vegyes nemzetiségű lakosság 76 %-a Kárpátalja autonómiáját követelte, de az ukrán kormány e jogos követelményt visszautasította. Nem véletlen tehát, hogy ezek után Kárpátalja illegális kormánya külföldön alakult meg.

Hattinger szerint a ruszinokra két fő vonás jellemző. Az egyik az, hogy bár örülnek az életnek, de nem félnek a haláltól. A másik az, hogy a mai napig megmaradt bennük a magyarokkal való nemzetközösség igénye. Miközben a ruszinok feje felett gyakran változtak az államhatárok, teljes történelmük során megmaradtak szülőföldjükön, amihez hozzájárult a vallás megtartó ereje. A ruszinok nagy része görögkatolikus vallású,
egyházi nyelvükben megőrizték az ószláv liturgia nyelvét.

A háború a politika folytatása háborús eszközökkel, a béke a háború folytatása politikai eszközökkel. A politika pedig az érdekek sűrített megnyilvánulása. A költő nyilván tisztában volt ezekkel a definíciókkal, amikor megírta a „Minden háború“ c. versét és „Lehet-e politika nélkül élni?“ c. vallomását.

Minden háború

Minden ellen, ami háború,
minden ellen, ami fenyegető,
mindenkor felháborodom.
S életemben mégis, ami ér valamit,
az mindig az örökös harc.

hattin05Lehet-e politika nélkül élni?

A múlt rendszerben sem akartam politizálni, és nem volt olyan késztetésem, hogy belépjek a pártjukba. Az az igazság, hogy miután kijártam a középfokú „politikai iskolát“, és eljutottam a felsőfokú szintre, ott már nem örültek az én nézeteimnek. Szabadabbnak éreztem magamat kinn az utcán, mint közöttük. És azzal máris politizáltam, akár beszéltem, akár nem. És mi a helyzet most? Már kinőttem az iskolás korból és ma arra tanít az élet, hogy akár akarom akár nem, muszáj politizálnom, annak ellenére, hogy korábban úgy képzeltem, hogy csak írni fogok azzal az egyetlen kitétellel, hogy megalakítom az első ruszin szervezetet. És mi történt? Több nyílt levelet, tiltakozó beszédet, szónoklatot kellett megfogalmaznom, mint ahány verset. És minderre ez a mi demokráciánk kényszerített rá. Most már késő lenne visszalépni, csak vigyáznom kell, nehogy megfulladjak a politikában.

Hattinger K. Gábor érdeme többek között az is, hogy ma már a magyarországi 13 nemzetiség között a ruszinok is intézményeket tarthatnak fenn, így egyebek között saját óvodával és iskolával rendelkeznek Mucsonyban, Komlóskán és Budapesten. Szülőfaluja lakosai is nagy tisztelettel adóznak a költő és politikus érdemeiért, elsősorban a magyarországi ruszin irodalom megteremtéséért, a ruszin anyanyelv ápolásáért, valamint a ruszin nemzetiség alapvető intézményeinek létrehozásáért. Hattinger - Klebasko Gábort 2016. augusztus 7-én Komlóska díszpolgárává választották.

Kormos Sándor

Képgaléria:
https://www.facebook.com/oslovma/photos/?tab=album&;;album_id=1005296709569305

Válogatás Hattinger - Klebasko Gábor verseiből

Angyal vagy?
Az elme bölcsesség nélkül
önmagát emészti fel.

Ő megy, de vissza is jön,
olvasni a tekintetekben.
Csak bejárja a végtelent
és eltűnik a mélységekben.

Repül, mert neki szárnya van,
angyal ő, több az embernél.
Ennek így kell lennie,
több a költő egy tételnél.

Ha szemében csillag ragyog,
emberi könnyet hullajtson.
Legyen emberi, s feletti,
de költőnek megmaradjon.

S ha nincs sarkán a föld pora,
akkor elszakadt, ő semmi.
Hát zseni, a lábad mutasd,
angyal vagy? - por nélkül semmi.
Budaörs, 2009

Vándor

Jöjj, vándor, jöjj!
Ki megfáradtál,
s hajtsad fejed
az ígéretek
puha vánkosára.

Jelek

Milyen szánalmasak
vagytok
magatokba roskadva,
egyedül,
de az ember megszán
és használ,
mint zenész a kottát,
ha hegedül.

Térdre borulok
„Bűnnek lenni rosszabb, mint bűnt elkövetni.“

Uram!
Én nem hallottam szelíd
mennyei szavad,
amelytől oly sokak szeméből
örömkönny fakad,
hisz annyi zajos ösvény közt
vezetett az utam,
így figyelni az ég felé, szavadhoz
nem juthattam.
De most itt vagyok, jöjj, szállj le
gyönge szívembe,
hogy az is a szent akaratod
gyümölcsét teremje.
(2003)

Ars poetica

...s ha már nem lesz miért küzdenem,
félre állok
és igyekszem meghalni,
míg van ki eltemessen...

Az élet

A kezdet nehéz,
a folytatás kínos,
a vége már csupa seb.
Mégis, az élet - csodaszép.

A végtelenhez képest

Nem mindegy,
meddig élek?
Hisz a
végtelenhez képest
mennyivel több,
ha két évvel
tovább élek?

Mit mondhatnék
Ajánlom a 2000. évben írt első versemet
a Sátoraljaújhelyi Szlovák Általános Iskolának, nagy szeretettel.

Büszkeségtől dagadt a mellem,
hogy az iskolámba mehettem,
igen, Újhelyben voltam én „skolár”,
s mily kedves volt nékem minden tanár.

Már közel harminc esztendeje,
kérdezik sűrűn, emlékszem-e.
Hogyan feledhetném, ami szép,
a fűzős focit hogy rúgtuk szét!

Az életre fel itt készültem,
nyolc hosszú évet végigültem,
ó, drága emlék, milyen nagy kár,
innen nézve csak egy röpke nyár.

Köszönnöm kéne, mind, mit adott,
de hogy préseljek ki egy hangot?
Könnyekkel küszködve némán állok,
s csak bólintok, iskolám, légy áldott.

hattin07
Gyertyaláng

Erő
szerettem volna lenni,
mely ballépéstől visszatart,

mosoly
szerettem volna lenni,
mely fáradt arcot simogat,

fény
szerettem volna lenni,
így szolgálni utadat,

de látod,
csak gyertyaláng vagyok,
mely oltárodon elolvadt.

Akarsz-e?

Akarsz-e látni
síró férfi arcot,
ki megvívott sok csatát,
és vesztett sok-sok harcot?

Akarsz-e hallani
sűrűn verő szívet?
A szerető férfitől,
ki kezével húz ívet?

Akarsz-e érezni
forró férfi testet?
Ha igen, maradj még,
s tölts vele sok estet.

A fal

Görcsbe kötötték bennem az embert,
nekem az apám oly régen elment,
vándor volt az anyám az ég kékje alatt,
s olykor gonosz lelkek húztak közénk falat.

Hát mentem és lasszóval fogtam be
dühöngő, sötét orkán-szeleket,
s megzabolázván, világot jártam,
el nem búcsúzva hagytalak titeket.

A semmi dicsérete

Vajon milyen lehet az az elképzelt semmi,
amihez az ember nem tud lemenni?
S a semminek képzetébe, ó, jaj,
fáradtan vész bele a gondolat.

Lebegő mélység, remegő csoda a semmi,
próbálsz, de nem tudsz hozzá illő lenni,
bár te is a kenyérből vagy egy karaj,
mégis minden néma bámulat marad.

Adventváró maradok
„Aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ.”
(Jn 8:7/b )

Hetedik napot ünneplő
adventista vagyok,
mélyen hiszem hitem,
s látom, mik a bajok.

Tudom, nem vagyok én rosszabb,
se jobb senki másnál,
Istennek adtam lelkem
ott a Golgotánál.

S ha megtévedek olykor,
hogy szombaton nem vagyok,
én felvállalom bűnömet,
s adventváró maradok.

De te, ki úgy gondolod, hogy
őstől jussod az advent,
s csak fél napot ünnepelsz,
hogy számolsz el ott bent?

Mert nagy vétek, ami látszik,
és nem bűn az, ami nem,
székedből sunyin mutogatsz:
ő a bűnös, én nem.

Ilyenkor jusson eszedbe
a gerenda s a szálka,
de az sem baj, ha az egész
Példabeszédek tára.

A végén azt kívánom,
legyen víg az advent,
sosem haragudtam,
találkozzunk ott fent.

Nem tudtam

Nem tudtam,
hogy nem fáj,
ha úgy élem életem,
hogy nem éget
tüzes száj.

Múló ősz

Hozzátapad a köd a földhöz,
és nem akar mozdulni,
nyúlva teker vén fákat körbe,
mik nem bírnak fordulni.

Az apró házak kéményéből
földhöz csapódik a füst,
majd hömpölyögve tódul vissza
az ablakon, hol rést üt.

Oly vizes, kocsányos és szürke,
mit durva szálú eső ver,
s mert keserű a levegő kint,
frissért ásít az ember.

Dől az unalomnak rossz szaga,
árad szét a világra,,
s ez a megtépázott kísértet
ködöt okád az ágra.

Lám, most hal meg felnyögve az ősz,
teteme temetetlen,
látod, ilyen vagy te is ember,
sápadt és tehetetlen.

Egyszer csak szél söpri a tájat,
és kegyetlen dolgát teszi,
eltörli emlékét az ősznek,
s a tél kezdetét veszi.

Nyissátok ki
„Bölcs titok őrültnek látszani.“
Aischylos: Prométheus 

Isten lazította meg a zablám,
hogy szédült iramban
száguldjak a végtelenben.
Őserdei barbársággal, részegen,
mint haragos tenger,
szent borzadállyal,
fenséges magányban.

Ringatom roppant lendületem,
irtózva a magam mélyégétől,
századot betöltve, majd eltűnök
a végtelenség kapuján zörgetve:
Nyissátok ki! Klebaskó vagyok!
Hát átadom rejtélyem,
az örök nyugtalanságot.
(2006) 

Tisztelet vagy megvetés

Milyen kellemetlen az a helyzet, amikor
az elnyomott belenyugszik az elnyomatásba,
s ez által bűntárssá válik. De meddig közös
az egyetértés a kormány, amely a rosszat
elköveti, és a nép között, aki ezt eltűri?
Mert ha szenvedsz, az tiszteletre méltó,
de ha csak tűrsz, azért megvetlek.

A nevelő

Az eszmény a költészet terméke,
Ezért van szüksége az embernek
Irodalomra, ezért áhítja a lélek a
Költészetet. Ezért az emberiség
igazi nevelője a költő.

hattin06Hattinger-Klebaško Gáborra emlékezünk

http://www.mediaklikk.hu/video/domovina-2016-08-15-i-adas/

MTVA Domovina - Szlovák magazin (2016. 08. 15.) - Július 26-án elhunyt Hattinger-Klebaško Gábor a zempléni Komlóska szülötte, három nyelven alkotó költő, zenész, művész, az MTVA ruszin műsorának szerkesztője, aki három identitásúnak, ruszinnak, szlováknak és magyarnak vallotta magát. Hosszú évek keresése után, felnőtt fejjel talált rá ruszin identitására. Mindemellett sosem tagadta meg mindazt, amit a szlovákoktól kapott. Szlovák tanítási nyelvű iskolákba járt és a szlovákok közül kerültek ki legjobb barátai is. Szlovák nyelvű költészetével tagadhatatlanul gazdagabbá tette a hazai szlovákság irodalmát is.

Búcsú
Matulay (Laza) László & Millennium Zenekar
www.oslovma.hu/XXX/Bucsu.mp3

Ne jöjj el sírva síromig, / Nem fekszem itt, nem alszom itt; / Ezer fúvó szélben lakom / Gyémánt vagyok fénylő havon, / Érő kalászon nyári napfény, / Szelíd esőcske őszi estén, / Ott vagyok a reggeli csendben, / A könnyed napi sietségben, / Fejed fölött körző madár, / Csillagfény sötét éjszakán, / Nyíló virág szirma vagyok, / Néma csendben nálad lakok / A daloló madár vagyok, / S minden neked kedves dolog… / Síromnál sírva meg ne állj; / Nem vagyok ott, nincs is halál. (Mary Elizabeth Frye)

https://www.facebook.com/imro.fuhl/posts/1041776239203713

In memoriam Gabriel Hattinger (1958-2016)

hattin08Národnostný politik, trojjazyčný básnik Gabriel Hattinger (Klebaško) sa narodil 30. októbra 1958 v rusínskej dedinke v Zemplínskych horách, v Komlóške. Základné vzdelanie získal v škole s vyučovacím jazykom slovenským v Novom Meste pod Šiatrom (Sátoraljaújhely) a na slovenskom gymnáziu v Budapešti (1973-1976). V roku 1991 inicioval založenie Organizácie Rusínov v Maďarsku, dlhé roky bol jej predsedom, zároveň členom Svetového regionálneho výboru Rusínov a členom komisie pre kodifikáciu rusínskeho jazyka. Po vzniku Celoštátnej rusínskej samosprávy sa stal jej prvým predsedom. Poéziu začal písať po maďarsky a po slovensky, jeho prvé básne vyšli v týždenníku Slovákov v Maďarsku Ľudové noviny, v časopise SME a v ročenke Náš kalendár. Neskôr začal tvoriť a publikovať aj v rusínčine (najmä v časopisoch Národné novinky a Rusin). Knižne debutoval trojjazyčnou zbierkou básní Nevedel som (Budapešť, 1993), potom v rusínčine vydal samostatnú zbierku básní Zakázaná hviezda (1994), trojjazyčnú prekladovú zbierku Nádej držať (1994) a neskôr niekoľko rusínskych, resp. rusínsko-maďarských básnických zbierok. Gabriel Hattinger (Klebaško) po dlhej a ťažkej chorobe nás navždy opustil 26. júla 2016. Česť jeho pamiatke!

http://www.mediaklikk.hu/video/domovina-2016-08-15-i-adas/

Képgaléria:
https://www.facebook.com/oslovma/photos/?tab=album&;;album_id=1005296709569305