sob04102021

Posledná aktualizáciauto, 06 apr 2021 10am

Dr. Szabó Ferenc a tudomány embere volt

Dr. Szabó Ferenc (1935-2021) a Nagyalföld XVIII-XX. századi múltját kutató történészként a Békés megyei szlovákság ismerője volt. A szlovák evangélikusság népoktatásban, közösségformálásban betöltött szerepét nagyra értékelte. Áchim L. András és a birtokos parasztság c. tanulmánya szlovák nyelven is megjelent.

Könyvtáros, levéltáros, múzeumigazgató

Dr. Szabó Ferenc 1935. március 13-án született Orosházán parasztpolgári családban. A szegedi egyetemen magyar-történelem szakon végzett. 1961-ben a „legszögedibb szögedi” Bálint Sándor tanítványaként néprajzból doktorált. 1960-1965-ig a Szegedi Állami Levéltár levéltárosa volt, majd a Gyulai Állami Levéltár (1968-tól Békés Megyei Levéltár) igazgatója 1982-ig. Tanulmányaival, előadásaival, újságcikkeivel ismertté tette az intézményt. Mentette és gyarapította az iratanyagot s a kutatómunkához szükséges szakkönyvtári gyűjteményt. Elindítja 1967-ben Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez című kötetével a levéltár forráskiadvány sorozatát. 1969-ben Bálint Ferenccel elkészíti a Békés Megyei Levéltár második fond jegyzékét és 1982-ben levéltár-ismertető kiadványt adott ki.

A levéltáros szakma kiemelkedő személyisége volt, úgy is, mint akinek munkássága elismeréseként hivatalos kutatóhellyé minősítették a levéltárat. 1969-1987-ig a Levéltári Tanács tagja, 1980-1982-ig levéltári szakfelügyelő.

Tevékeny levéltári munkáját 1982-ben befejezi, mivel a Békés megyei múzeumi szervezet igazgatójának nevezik ki. Kezdeményezi a gyomai Kner Nyomdaipari Múzeum megalapítását. Létrehozza a megye irodalomtörténeti gyűjteményét. 1971-től tizenkét kötettel gyarapítja a Békés megyei múzeumok közleményei sorozatot. Külön figyel a helyi, települési és magángyűjteményi anyagokra és fejleszti a kistérségi tájmúzeumokat. Tagja a Múzeumok Tanácsának, a Szegedi Akadémiai Bizottság mellett működő Történettudományi Szakbizottságnak, az MTA Történettudományi Bizottságának, a Magyar Történelmi Társulat vezetőségi és választmányi tagságának.

A szakmában köztudott volt alapossága. A történetírásban az ellenőrzött kutatások birtokában a forrásokkal is alátámasztott objektív megítélést és erre építve egy újra szerkesztett, rendszerbe foglalt szintézist fogadott el. Kerülte az elfogultságot, az érzelmi, indulati megközelítést. Lexikális tudásának szigorával pl. kijelentette, hogy Tibori János történész Áchimról szóló doktori disszertációját csak az véleményezheti, egyáltalán olvashatja, aki igazoltan foglalkozott a témával. Mivel tizenöt év szükséges egy fiatal kutatónak ahhoz, hogy a megfelelő ismeretanyagot megszerezze! A történetírás emberének tudnia kell, hogy mit tártak fel, mit írtak meg eddig és mit hallgattak el.

Vallotta, hogy mind emberileg és mind egyéniség szempontjából, mind pedig társadalomtörténeti, emlékezetpolitikai, oktatási szempontból hiteles megítéléshez kell eljutni és ezt népszerűsíteni. A történeti szociográfia és a társadalomnéprajz módszerével szerette bemutatni a társadalmi AchimSz2rétegeket is egy-egy történeti személyiség megítélésénél.

Szabó Ferencnél a kutatási módszereket illetően felmerült, hogy egyre jobban visszavonul a papírra nyomtatott betűnek a használata, olvasása. Azt képviselte, hogy a technikának nem szabad a könyveket kiszorítani, csak egymást kiegészítve létezhetnek az idők végezetéig. Egy japán professzor dolgozószobáját Japánban megtekintve megállapította, hogy a szakmunkák, lexikonok, a fontos történeti munkák ott sorakoztak könyvespolcán, éppúgy mint nála.

Ez a tudós is ragaszkodott a nyomtatott változathoz, mert technikailag utánozhatatlan az a közvetlenség, ami a papírra nyomtatott betűből árad. Továbbá a papír alapú információszerzés hosszabb, mint a technikai, de egyben alaposabb is és meghosszabbítja a kutató ill. az olvasó koncentrálóképességét is. Mindketten megjegyezték, hogy manapság a fiatalok nem olvasnak, illetve keveset olvasnak, mindössze 20 percig lehet a figyelmüket lekötni.

1955-től 2014-ig szóló írásairól a Munkácsy Mihály Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés megyei Levéltára és a Békés Megyei Könyvtár bibliográfiát adott ki. (Gyula-Békéscsaba 2016)

A kötet 611 címleírásban mutatja be a majd hatvan évnyi munkásságának ívét több tudományterületet érintve. 595 tétel Szabó Ferenc saját munkájának címe, 16 tétel róla szóló irodalom. Ez utóbbi azért csak ennyi, mert levéltári és múzeumigazgatói munkája, mely 1996-ig tartott sok szervezőmunkát igényelt és ez elvitte a kutatáshoz szükséges időt. Széleskörű munkássága a magyar művelődéstörténet része. A Dél-Alföld kiváló ismerője, város és községtörténeti monográfiák szerkesztője és részben írója is. Többek között Orosháza, Mezőberény, Gyoma, Vésztő, Hódmezővásárhely, Öcsöd, Medgyesegyháza, Makó, stb. helyiségeket említhetjük. Békés, Csongrád, Csanád megye településtörténeti köteteit szerkesztette részletes historiográfiai tanulmányok közreadásával.

Jelentős honismereti munkássága is. Kiemelendő a Békési Élet című folyóirat felelős szerkesztési munkája, melyet 1966-1990 között végzett. A folyóiratban, melynek megszűnését nagyon fájlalta 1966-tól 1986-ig 200 művelődéstörténeti írás jelent meg. A róla szóló szakirodalom kiemeli az 1964-ben megjelent A dél-alföldi betyárvilág című kötetét, mely ezidáig etalonnak tekinthető. Jancsó Miklós filmjének is szakmai útmutatást adott. A folklórtudomány illetékesei is „kézi könyvként” használják.

1955-ben jelent meg első publikációja Justh Zsigmond életének és munkásságának emlékei Orosháza környékén címmel. Justh 1890-es évek elején Szentetornyán működő parasztszínházáról, a Csongrád és Békés megyei néphagyományokban élő betyárvilág alakjairól Rózsa Sándorról, Farkas Jancsiról, Babáj Gyurkáról, valamint Szabó Mihály (1830-1887) orosházi gyalogos közvitéz 1866-os königgratzi csatáról szóló verses históriájáról ír. A népélet megismerése, annak bemutatása egész munkásságát végigkíséri. Tudományos cikkeiben is fontosnak tartja ennek bemutatását. Levéltári források felhasználásával írja néprajzi témáit. A betyárvilágtól elér a közbiztonság, később a közigazgatás általános és speciális kérdéseihez. Pl. a külterületi tanyák ismeretében kutatja gazdaság és társadalomtörténeti szempontból Békés megye újratelepítését, s ezzel együtt közelebbről a nemzetiségeket, melyek a török pusztítás után népesítik be az elvadult tájat, ahol már csak kislétszámban él a magyarság.

Mindezek magas színvonalú település, megye és régiótörténeti ismeretanyagot követeltek meg a történésztől. 1965-ben a Nagy Gyula által szerkesztett Orosháza története és Orosháza néprajza kiadvány szerzőgárdájához tartozik. Az 1970-es évektől már ő szerkeszti szakemberek és helytörténészek bevonásával Békés, Csanád, Csongrád megyék településtörténeti monográfiáit.

Országos szakmai körök ismerik el munkáját az elsők között megjelent Vésztő és Mezőberény monográfia közreadásakor.

Békés megye irodalmi hagyományait is szemmel tartja Szabó Páltól Féja Gézáig, a Vésztő-Mágori Népi Írók Panteonjáig mindenkit.

A Vésztő-Mágori Történelmi Emlékpark életre keltése is nevéhez fűződik. Éppúgy a Grün, Réthy, Kner, Tevan-féle műhelyek (nyomdák) illetve a békési, orosházi kisebb nyomdák világa is általa lett ismertté gazdaság és művelődéstörténeti szempontból.

A Nagyalföld XVIII-XX. századi múltját kutató történészként a Békés megyei szlovákság ismerője. A szlovák evangélikusság népoktatásban, nevelésben, közösségformálásban betöltött szerepét nagyra értékelte. Tessedik Sámuel öröksége és az európai horizontú Szeberényi Lajos Zsigmond tudós lelkész könyvei, útmutatást jelentettek számára. Többször kiemelte Szeberényi Lajos Zsigmond: A parasztság története a legrégibb időktől napjainkig. Történeti áttekintés. Bp. 1937. könyvét, melyben véleménye szerint az egész Európa benne van és a paraszti érdekvédelem is. Azt vallotta, hogy ez a könyv ma is 70 %-ban elfogadható, mert nagy életismeretre támaszkodik.

A történész mintegy 50 éven át jelen volt az Áchim L. András szakirodalomban is. Részt vett az Áchim Centenárium (1971) akadémiai rendezvényén és az emlékkötet egyik szerkesztője Dr. Pölöskei Ferenc történész mellett. Ugyancsak aktív résztvevője a politikus halálának

100. évfordulója (2011) alkalmából megtartott tudományos emlékülésnek is.

Áchim L. András és a birtokos parasztság c. tanulmánya szlovák nyelven is megjelent. Az Áchim Emlékbizottság tagjaként az európai és hazai agrártörténeti szempontok figyelembe vételével koordinálta az emlékév tudományos programjait, Áchim Budapesten történt (Vajdahunyad-vár) köztéri szobrának felállításáig. Különös jelentőséggel bír, hogy éppen az agrárpolitikus, parlamenti képviselő születésének 150. évfordulója előtt egy hónappal (2021. február 16-án) hunyt el Békéscsabán a kórházban. Orosházán temették el március 12-én.

Nagy adománya a sorsnak, hogy kezdeményeztem egy portréfilm elkészítését életéről, munkásságáról. A filmet Dr. Bagi László forgatta Szabó Ferenc gyulai otthonában, a több ezer kötetes szakkönyvtári dolgozószobájában. Sajnos a munkát félbeszakította a halál!

A felvett 6 órás dokumentum film méltón emlékezik Békés megye szülöttére. A dél-alföldi történészek, levéltárosok, muzeológusok, néprajzosok személyiségére, egyetemektől az intézményekig, Szegedtől Debrecenig, aki az Alföld nehéz hűségében élt és alkotott.

Az eljövendő generációk, különösen a tudós vénájú fiatalok köszönettel tartoznak neki.

Molnár M. Eszter

Néhány szlovák vonatkozású tétel Dr. Szabó Ferenc publikációiból:

1.) Szabó Ferenc: Békés és Csanád megyék nemzetiségi statisztikája a XIX. század közepén = Békési Élet, 1980. 3. sz.

2.) A schenkenfeldeni Harruckern-emléktábla leleplezése. Az utókor hálája= BMN, 50. (1995. máj. 20-21.) 117. sz.

Harruckern János György (1664-1742) Békés megye földbirtokos és főispán szülőházánál elhangzott ünnepi beszéd szövege. A szöveg szlovák nyelvű fordítása: Odhalenie pamätnej tabule Harruckerna v Schenkenfelde = Čabiansky kalendár 1996.

3.) Szabó Ferenc: A szegényparasztság mozgalmai Békéscsabán az 1860-as években. Közös sors - közös út. (Spoločný osud - spoločná cesta.) I. A magyarországi szlovákok részvétele a hazai munkás és parasztmozgalmakban a XIX. és XX. században. Tanulmányok. Szerk. Polányi Imre. Bp. 1980.

4.) Szabó Ferenc (szerk.): Szlovákok Békéscsabán. Slováci v Békešskej Čabe. Válogatta, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta Krupa András. Békéscsaba, 1980. (Bibliotheca Bekesiensis, 20.) Ism. Gyivicsán Anna = Békési Élet, 1981. 3. sz.

5.) Szabó Ferenc: Újkígyósi mondák és igaz történetek címmel Krupa András könyvéről = Békés Megyei Népújság, 1981. nov. 1.

6.) Szabó Ferenc: „Egyházát, hazáját, a tudományt díszítette.” Emlékezés Haan Lajosra. Történeti munkásságáról = Békés Megyei Hírlap, 1991. szept. 7-8. (Haan Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás szövege. Átdolgozott változata 1991. nov. 22-én előadásként elhangzott Érsekújváron és szlovák nyelven is megjelent = Haan ako historik. (Ľudové noviny, 34. évf. 1991. dec. 19.)

7.) Pred sto rokmi zomrel prvý vedec Békešskej Čaby, Ľudovít Haan. In.: Čabiansky kalendár 1991. Békéscsaba, Ev. cirkev, M. rada, Čabianska org. Slovákov.

8.) Két alföldi szlovák mezőváros (Békéscsaba, Szarvas) történetének fő jellemzői a XIX. sz. második felében = Bárka, 1. évf. 1993. 2/3. sz.

9.) Krupa András - Grín Igor (szerk.): Békéscsaba Néprajza. Békéscsaba, 1993. Monográfia, (1058 oldal) szlovák nyelvű válogatással, nagy fotóanyaggal. A Szerkesztőbizottság egyik tagja Szabó Ferenc.

10.) Szabó Ferenc: Polgári értékrend és paraszti hagyomány. A viharsarki mezővárosok műveltsége = História, 1996. 5/6. sz. (Részlet az Európa Intézet 1991. évi Agrárszocializmus, parasztság Délkelet-Európában című konferenciáján elhangzott előadásból.)

11.) Szabó Ferenc: Ondrej Áchim L. a békeščabianska samospráva = Čabän, 4.évf. 2001.3.sz.

12.) Szabó Ferenc: „A népjogok vértanúja.” = Bárka, 2003. 2. sz. (Könyvismertetés Molnár József: Áchim L. András c. kötetéről)