6. januára 2026 vo veku 70 rokov zomrel svetoznámy maďarský režisér Béla Tarr. Známy je najmä svojou snímkou Satanské tango z roku 1994, ktorá bola nakrútená podľa rovnomennej knižnej predlohy laureáta Nobelovej ceny za literatúru Lászlóa Krasznahorkaia. O Tarrovom úmrtí po dlhej a ťažkej chorobe informoval jeho kolega z filmovej branže Bence Fliegauf a potvrdila ho aj Maďarská asociácia filmárov. Béla Tarr sa narodil v roku 1955 v Pécsi. V roku 1977 vyšiel jeho režisérsky debut Rodinné ohnisko. Jeho snímka Zatratenie (1988) bola prvým maďarským filmom, ktorý mal premiéru na Medzinárodnom berlínskom filmovom festivale. Posledným Tarrový filmom je Turínsky kôň z roku 2011, za ktorý získal na Berlinale Strieborného medveďa.
Meghalt Tarr Béla filmrendező
Életének hetvenegyedik évében, 2026. január 6-án meghalt Tarr Béla Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, többek közt a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák című filmek alkotója - közölte az MTI-vel Fliegauf Bence rendező a család nevében. - Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban, hosszú és súlyos betegség után, Tarr Béla filmrendező elhunyt - írta a Magyar Filmművészek Szövetsége az MTI-hez eljuttatott közleményében. Tarr Béla 1955-ben született Pécsett. Pályafutását tizenhat évesen amatőr filmesként kezdte. Később a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, a magyar kísérleti film legfontosabb műhelyében, ahol elkészítette első játékfilmjét, a Családi tűzfészek című alkotást 1977-ben. Az érettségit követően volt hajógyári segédmunkás és szállodaportás is, amatőr dokumentumfilmesként került kapcsolatba a Balázs Béla Stúdióval (BBS). 1977-ben alig négy nap alatt készítette el Családi tűzfészek című alkotását. A dokumentum-játékfilm egy család tragikus lakáshelyzetével foglalkozott, szereplői pedig olyan amatőrök voltak, akiknek az életben hasonló sors adatott. Filmjét a gyors forgatás, a részbeni rögtönzés, a színészi szabadság, de leginkább a tér és a távolság problémájának kulcskérdése miatt John Cassavetes amerikai rendező műveihez 
hasonlították. Miután a film nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon, felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben diplomázott rendezői szakon. Még abban az évben a Társulás Filmstúdió egyik alapítója volt. Szabadgyalog (1981) című dokumentarista alkotása az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatta be, ahogy az egy évvel későbbi, a locarnói filmfesztiválon elismerésben részesült Panelkapcsolat is, melynek főszereplője egy válságba jutott, lakótelepi lakásban élő házaspár. 1982-ben a Macbethből készített tévés adaptációt, benne egy egyórás felvétellel. A szociográfiai filmektől a lassú dramaturgiájú lélektani elemzés felé fordult, új korszakának első darabja 1984-ben az Őszi almanach volt. A közeli kamerás felvételeket a hosszú snittek, a nyomasztó realizmust a metafizikusabb látásmód váltotta fel, ezért Antonionival és Tarkovszkijjal is rokonították az eredetileg filozófusnak készülő rendezőt. A nyolcvanas évek közepétől lett állandó munkatársa Krasznahorkai László író, aki 2025-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Első közös alkotásuk, a Kárhozat az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása, a nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus és az állandó eső. A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindeddig a leghosszabb magyar film, hét és fél órás. Krasznahorkai regényéből készült alkotás egy kis közösség széthullását, az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be, a világvége-hangulatot sugárzó film a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti. Szintén Krasznahorkai-mű, Az ellenállás melankóliája alapján készült a Magyar Filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister harmóniák (2000). A címben szereplő 17. századi német orgonista az istenirendnek megfelelő harmóniát akarta megteremteni a zenében és így az emberi lélekben is. A film ugyanakkor egy időtlen, szinte posztapokaliptikusan nyomasztó hangulatú kisvárost mutat be, ahol a békésnek amúgy sem nevezhető rend felborul, gyilkos indulatok szabadulnak el, a pokoli káosznak minden és mindenki áldozatául esik. Következő filmjét Georges Simenon regényéből, Krasznahorkai forgatókönyve alapján már külföldön forgatta, nem kis nehézségek árán. A három évig készült A londoni férfi 2007-ben - 19 év után első magyar filmként - meghívást kapott a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Főhőse egy kikötői pályaudvaron dolgozó, elmagányosodott váltóőr, aki egy gyilkosság véletlen szemtanújaként alapvető morális problémákkal szembesül. A rendezőt a regényben a bűnügyi szálnál jobban izgatták a létezés alapkérdései, az emberi méltóság és a magány problémája. Életműve befejező darabjának A torinói ló című filmet szánta. A Krasznahorkai írásain alapuló alkotás 2011-ben a Berlinálén megkapta a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, valamint a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) fődíját, és három kategóriában is (legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb zeneszerző) Európai Filmdíjra jelölték. A rendező a lét elviselhetetlen nehézségét akarta ábrázolni a történetben, amelynek címe arra a jelenetre utal, amikor a filozófus Friedrich Nietzsche a torinói főtéren védelmére kelt egy kocsisa által kegyetlenül ütlegelt lónak. Számos kitüntetést nyert el: 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották. Művészetét több külföldi kitüntetéssel, egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el. 2023-ban megkapta a tiszteletbeli Európai Filmdíjat. Tavaly februárban a 44. Magyar Filmszemle, legutóbb pedig a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki. 2003-ban T.T. Filmműhely néven Téni Gáborral közös produceri irodát alapított, 2013-ban Szarajevóban filmakadémiát indított. 2017-ben A világ végezetéig címmel az emberi méltóságról szóló kiállítás nyílt az ő rendezésében Amszterdamban. 2018-ban az amerikai filmakadémia rendezőként és íróként is meghívta tagjai közé. 2022-ben megválasztották a Freeszfe Egyesület elnökének. Több filmje is előkelő helyen szerepelt rangos szakmai lapok összeállításában. (mti)
Muž z Londýna (A Londoni férfi)
Réžia: Béla Tarr, Ágnes Hranitzky, Maďarsko / Nemecko / Francúzsko, 2007, 139 min.
Maloin žije jednotvárny život bez nejakých očakávaní ako strážca v morskom prístave, kde monotónne zaznamenáva svet vôkol seba. Už rezignoval na pomalé a neodvratné zhoršovanie života okolo seba a svojej absolútnej osamelosti. Keď sa ale stane svedkom vraždy, nastane v jeho živote náhly obrat. Musí čeliť otázkam morálky, hriechu, trestu, ocitá sa na hranici medzi nevinou a účasťou na zločine. Táto situácia ho privedie k zásadnej otázke o zmysle a cene ľudskej existencie.
Turínsky kôň (A Torinói ló)
Réžia: Béla Tarr, Ágnes Hranitzky, Maďarsko / Švajčiarsko / Nemecko / Francúzsko, 2011, 146 min.
V roku 1889 objal Friedrich Nietzsche v Turíne týraného koňa, stratil vedomie aj rozum. O filozofovom osude vieme mnoho, o osude koňa nie je známe nič. Turínsky kôň je dokonalou syntézou jedinečného štýlu vplyvného maďarského solitéra Bélu Tarra. Premysleným štýlom dlhých záberov, sprevádzaných sugestívnou hudbou a sústrediacich sa na neexpresívne herectvo, buduje Tarr podmanivú atmosféru bezčasia, ktorá nemôže vyústiť v nič dobré. Snímka takmer bez slov nazerá na nevyhnutnosť ľudského spolužitia a zároveň bezbrannosť ľudského pokolenia tvárou v tvár veľkým zmenám. Významy netvoria dialógy, ale konanie postáv, napätie nevzniká dynamickým strihom, ale spočíva v obsahu a štruktúre dôkladne komponovaných záberov. „Priviedli sme film do jeho logického vyústenia,“ povedala o diele Ágnes Hranitzky, strihačka a partnerka režiséra, ktorý snímku označil za svoju poslednú.
Slovenská scénka z filmu Bélu Tarra Werckmeistrove harmónie
Na základe románu Lászlóa Krasznahorkaiho / Réžia: Béla Tarr, Ágnes Hranitzky,
Maďarsko / Taliansko / Nemecko / Francúzsko, 2000, 145 min.
Snímka Werckmeistrove harmónie (Werckmeister harmóniák) je štúdiou toho, kde a ako sa v ľudskej spoločnosti rodí násilie. Zaoberá sa tým, ako môže byť pôvab prírody devalvovaný ľudskými zámermi. Jadro filmu sa sústreďuje na okamih, kedy sa prírodná krása a čistota stretávajú s bezohľadnosťou nenásytných más. Námestie maďarského mestečka je zaplnené ľuďmi, a hoci ortuť teplomera klesla na -20 °C, obyvatelia sú zvedaví na hlavnú atrakciu potulného cirkusu - na vypchatú veľrybu.
Dielo režiséra Bélu Tarra Werckmeistrove harmónie sa zrodilo na základe románu Lászlóa 
Krasznahorkaiho Melanchólia odporu. Nekomerčný celovečerný hraný film, očividne určený skôr labužníkom ako širokému obecenstvu, s veľkým úspechom predstavili na medzinárodných filmových festivaloch o. i. v Cannes a Toronte. O tomto výsostne umeleckom diele z r. 2000 písal s uznaním i francúzsky denník Le Monde, podľa ktorého ide o majstrovskú hru so svetom fantastiky. Dej sa odohráva v bližšie neurčenej pochmúrnej krajine, ktorej hrozí katastrofa. Vandalské bandy už netrpezlivo čakajú na okraji mesta. Na hlavnom námestí stojí nákladné auto s mŕtvou veľrybou a s tajuplným Princom, ktorý (pre miestnych obyvateľov) neznámym jazykom veští apokalypsu. Princ akoby bol diablom, veď v nebezpečne blížiacom sa ničení vidí akési tvorenie. Metaforický svet filmu je stavaný na metafyzických tiesňach. Na najdôležitejšie otázky by sme márne hľadali odpovede.
X X X
Pre slovenského diváka môže byť viac než zaujímavá scénka so slovenským hovoreným slovom, jedným z hlavných aktérov ktorej je rodák zo Santova (Pilisszántó), v „civile“ advokát dr. Michal Kormoš, ktorý sa venuje aj literárnej tvorbe. Pre túto „slovenskú vložku“ filmu hlas Princa, resp. trpaslíkovho tieňa preložil zakladateľ a redaktor nezávislého slovenského portálu v Maďarsku Imrich Fuhl.
X X X
(mimo obrazu)
Direktor:
- ...Už ďalej nestrpím, aby všade ustavične iba klamal a poburoval čvargu! Nech si uvedomí, že s týmto sme raz a navždy skoncovali!
Sluha na všetko:
- On nikdy nechce nikam ísť. Pán direktor ho nosí stále so sebou!
Direktor:
- Nato som si ho najal, aby sa ukazoval a nie preto, aby tu táral všelijaké sprostosti. Nevypustím ho a nenechám ho hovoriť! Prekladajte!
Sluha na všetko:
- Jemu nikto nijako a v ničom nevie zabrániť.
Direktor:
- Nestrpím, aby dal zničiť mesto, nebudem znovu riskovať dobré meno súboru! Ten minulý prípad bol posledný!
Sluha na všetko:
- Ale, prosím vás! On nepozná žiadnu nadvládu! Toto je teda smiešne! Jeho zástancovia stoja vonku. Pre nich on je Princom. Jeho nemôže zastaviť obyčajná sila, on má magnetickú silu.
Direktor:
- Jeho magnetická sila je telesnou chybou! Mrzák! Mrzák jeden, ktorý nevie nič! Aj meno Princ dostal odo mňa - z komerčného záujmu! Povedzte mu, že jeho som ja vymyslel!
Sluha na všetko:
- Prívrženci stoja vonku! Sú netrpezliví! Pre nich je on Princom!
Direktor:
- Tak je vykopnutý!
Sluha na všetko:
- Dobre. Od tejto minúty je samostatný! A aj mňa nesie zo sebou.
Direktor:
- Vás?!
Sluha na všetko:
- Ja robím to, čo On vraví. Lebo On znamená peniaze! Pán direktor je chudobný! A aj pánovi direktorovi Princ prináša peniaze!
Direktor:
- Nehovorte o ňom už aj vy ako o Princovi!
(dlhá prestávka)
Direktor:
- Skúsme sa dohodnúť. Povedzte mu, že ho vypustím - s jednou podmienkou. S tou výhradou, že ani nemukne. Že nepovie ani jediného slovka. Že bude mlčať ako hrob.
Princ + Sluha na všetko:
- Pán direktor nič nemôže určovať! Pánovi direktorovi prichádzajú peniaze, Princovi zase stúpenci. Všetko má svoju cenu. Hádať sa je úplne zbytočné! Princ stojí nad všetkými vecami, Princ vidí Všetko, a to všetko už ani nie je. Už leží úplne v troskách! Lebo všetko, čo vybudujú a čo bude postavené, čo robia a čo budú konať, to všetko je sklamanie a klamstvo! Lebo k stavaniu ešte všetky veci sú dané len dopoly, až v zrúcanine je každá vec úplne celá. To, čo si myslia a čo si budú myslieť, je smiešne! Preto rozmýšľajú, lebo sa boja! A ten, kto sa bojí, nevie nič! Pán direktor sa bojí a nič nerozumie! Prívrženci naopak, neboja sa a rozumejú, čo vraví Princ. Jeho stúpenci urobia zrúcaniny zo Všetkého.
Direktor:
- Nezmyselné taľafatky! Tárajte dve na tri čvarge, nie mne! Nebudem to ďalej počúvať! Prestanem sa oňho starať, neberiem zodpovednosť za jeho skutky! Vy, páni moji, od tejto chvíle ste slobodní! Robíte, čo chcete! Ak budú znivočené mestá, po nejakom čase aj tak nebude mať kam ísť.
Princ + Sluha na všetko:
- Prívrženci vedia, v každej veci sa skrýva sklamanie, ale nerozumejú, prečo. Ale zato Princ dobre vie, že preto, lebo všetko to Celé neexistuje... Bude to ich koniec! Zavalíme ich svojím hnevom, odsúdime, potrestáme ich za každý ich hnusný čin, a nebudeme milosrdní! Prišiel už ten deň, prišiel čas, nezostalo z nich nič! Všetko stíha zlosť! Na každej tvári bude hanba, plešivosť na každej hlave! Striebro a zlato ich nezachráni! Prinesiem sem najzlomyseľnejšie masy a vyvlastníme si domy! Prichádza strach, budem s nimi zaobchádzať tak, ako si to zaslúžia - budem ich súdiť podľa ich vlastných rozsudkov! Prejdite mestom a zabíjajte, neľutujte nikoho, nemusíte mať súcit s nikým! Vraždite starých a mladých, deti, panny a ženy, nech len hynú!
