Pilis-Szlovák

Magyarul 2011. március (II.)

Imrich Fuhl válogatásában


A kormánypártok nyitottak a kisebbségek javaslataira

2011. március 17. - (mti)

A Fidesz-KDNP nyitott arra, hogy a nemzetiségek és népcsoportok véleményének figyelembevételével módosítsa az alaptörvény tervezetét - közölte Szájer József, a nemzeti konzultációs testület vezetője csütörtökön újságírókkal azután, hogy a magyarországi kisebbségi önkormányzatok vezetőivel tárgyalt. A fideszes politikus arról is beszélt: garanciát vállalnak arra, hogy Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa mandátumának lejártáig folytathatja tevékenységét. Szájer József elmondta: a megbeszélésen elhangzottak alapján készülő módosítási javaslatokról újból egyeztetni fognak a kisebbségi önkormányzatokkal, és ha megállapodnak, azokat az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság terjesztheti be a parlamentnek. Aláhúzta: olyan alaptörvényre tesznek javaslatot és olyan új alkotmányt fogadnak el, amely megfelel a hazai nemzetiségek és népcsoportok igényeinek, sőt, mint mondta, „Magyarország szeretne ebben a tekintetben mintaországgá válni”. A lehetséges módosítások között említette, nyitottak arra, hogy a kisebbségi törvény visszakerüljön a sarkalatos - azaz kétharmados - törvények körébe. A kormánypártok közjogi és politikai garanciát vállalnak arra, hogy Kállai Ernő kisebbségi ombudsman mandátumának lejártáig folytathatja tevékenységét, jogosítványai pedig ez idő alatt változatlanul rendelkezésre állnak - ismertette Szájer József. Emlékeztetett: az új alaptörvény tervezete egységesítené az ombudsmani hivatalt, így az alapvető jogok biztosának lennének helyettesei, köztük a jelenlegi kisebbségi ombudsman. A változást az állampolgárok jogbiztonságával indokolta, mondván, így nem kell attól tartaniuk, hogy ügyeiket „tologatják” a hivatalon belül. Szólt arról is, nem osztja Kállai Ernő véleményét, hogy az új alkotmány megnyirbálja a kisebbségi jogokat. Mint mondta, a kormánypártokban nem volt ilyen szándék, ellenkezőleg: az volt a céljuk, hogy minél szélesebbre bővítsék a nemzetiségek jogait, és véleményük szerint erre az alaptörvény tervezete alkalmas, és ez nagy előrelépés. Kiemelte, hogy az új alkotmány elképzeléseik szerint már szóhasználatával is váltást jelez: a kisebbségek helyett a nemzetiségek és népcsoportok megnevezést használja, ezzel is mutatva, hogy nem a többséghez viszonyítva közelíti meg a kisebbségek kérdését. Hangsúlyozta azt is, hogy az alaptörvény tervezete az egyéni mellett együttesen gyakorolható - azaz kollektív - jogokat is nevesít. A nyelvhasználattal kapcsolatban közölte, hogy az Európai Unió kisebbségi nyelvi chartája alapján fognak módosításokat javasolni, így támogatva a kisebbségek nyelvhasználatát, anyanyelvi kultúrájuk ápolását. Azt is mondta, hajlandók a nemzeti hitvalláson is változtatni a kisebbségek kérésének megfelelően. Szájer József megerősítette továbbá, hogy a kormánypártok elkötelezettek a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtése mellett, ezt azonban nem az alkotmány, hanem a választójogi törvény fogja szabályozni.

Kállai Ernő: „Pofátlanság“ kihagyni

az alaptörvényből a kisebbségi jogokat

2011. március 12. - (mti)

A kisebbségi ombudsman „pofátlanságnak” tartja, hogy az új alaptörvényből a jogalkotók kihagynák az elmúlt két évtizedben már megszerzett kisebbségi jogokat; ha ez megtörténik, akkor szerinte a kormányzat kisebbségi és nemzetpolitikája hiteltelenné válhat. Kállai Ernő pénteken, budapesti sajtótájékoztatón azt mondta: Magyarország új alkotmányának nyilvánosságra hozott tervezete szisztematikusan leépíti a kisebbségi érdekképviseletet és intézményrendszert, megnyirbálja a már eddig megszerzett jogokat, és a kétharmados többségű kormány radikális változtatásaival nemhogy előmozdítaná a kisebbségi közösségek életét és jogaik kiszélesítését, hanem azt két évtizednyi visszalépésre kényszeríti. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa úgy fogalmazott: ha a készülő alkotmányban nem biztosítják újra a már korábban lefektetett jogokat, így a kisebbségi önkormányzatok és intézmények, valamint a kisebbségi nyelv és kultúra védelmét, illetve a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtését, akkor a kormány kisebbségpolitikája - beleértve a soros magyar EU-elnökség fő prioritásaként hangoztatott egységes európai romastratégia megalkotását - hiteltelenné válik. Kállai Ernő azt mondta: mivel az új alaptörvényt annak első részével, a Nemzeti hitvallással együtt kell értelmezni, akár jogi relevanciája lehet, hogy az nem utal a nemzetiségek nyelvére, kultúrájára, közös történelmére, vagy pusztán jelenlétére. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy míg az új Alkotmány védené a magyar nyelvet és a siketek, némák jelnyelvét, ugyanakkor pusztán tiszteletben tartja a hazai nemzetiségek és népcsoportokét, és ez ellentétes több európai jogszabállyal és keretegyezménnyel. Véleménye szerint ezt a hiányosságot nem ellensúlyozza az a kitétel, hogy joguk van anyanyelvhasználatukhoz és saját nyelven való névhasználatukhoz. Bár továbbra is államalkotó tényezőként ismernék el az ország lakosságának 10 százalékát kitevő 13 nemzeti és etnikai kisebbséget, ugyanakkor nem rendelkeznek arról, hogy a kisebbségek is részesei a nép hatalmának. Kimaradt az az állami kötelezettség is, hogy biztosítani kell kollektív részvételüket a közéletben, így elveszthetik a kisebbségi önkormányzati rendszerből adódó alkotmányos jogukat - sorolta. Kifogásolta azt is, hogy a kisebbségi törvény a jövőben nem lenne sarkalatos (kétharmados) törvény, így akár egyszerű többséggel lehetne szűkíteni a kisebbségi jogokat. Megjegyezte, az Országgyűlés által tavaly elfogadott, de ki nem hirdetett törvény biztosítaná a kisebbségek parlamenti képviseletét, de a készülő alaptörvény csak a testület munkájában való részvételükről rendelkezik, ezért az csak „biankó felhatalmazásnak” tekinthető. Ez a rendelkezés biztosan nem jelent majd szavazati joggal való képviseletet, de még a plenáris üléseken való tanácskozási jogot sem, így inkább csak protokolláris jelenlétnek nevezhető - mondta. Kállai Ernő, akit Sólyom László akkori államfő javaslatára 2007. június 11-én hat évre választott meg az Országgyűlés a nemzeti és etnikai jogok biztosának, utalt arra, hogy a tervezet szerint saját hivatala mellett az állampolgári, a jövő nemzedékek, illetve az adatvédelmi biztos intézménye is megszűnne, helyettük az Országgyűlés egyetlen embert választana a feladatok ellátására. Hozzáfűzte: Ha a megválasztott ombudsman (aki saját maga nevezhetné ki helyetteseit) a kisebbségek jogait sértő javaslatot fogalmaz meg, vagy kijelentést tesz, például „cigánybűnözésről” beszél, ki védené meg őket. Nem beszélve arról, hogy elveszítenék a parlamenti felszólalási jogot, és semmi sem garantálja azt, hogy az eddig lefektette rendelkezésekhez hasonlóan csak speciális tapasztalattal és ismeretekkel, illetve az adott alkotmányos területen kiemelkedő szakértelmű embert lehessen erre a feladatra választani, kinevezni. Kállai Ernő azt mondta: a kisebbségi és nemzetpolitikáért felelős államtitkároknak, így Szászfalvi Lászlónak és Balog Zoltánnak, valamint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek „két kézzel kellene dörömbölniük, lemondásukat kiabálva, Orbán Viktor ajtaján” és figyelmeztetni: itt az utolsó lehetőség, hogy rendet tegyenek, felülvizsgálják a jogalkotók az álláspontjukat. Az ombudsman több országos kisebbségi önkormányzat elnökeivel közösen tartott sajtótájékoztatóján közölte: 12 pontban összegzett felhívással fordulnak az Országgyűléshez, kérve, hogy Magyarország készülő új alkotmánya továbbra is biztosítsa jogaik védelmét, intézményeik megőrzését és működőképességét. A hatékony kisebbségpolitikát követelő felhívásukat, a készülő alkotmánnyal kapcsolatos gondjaik leírását elküldték minden olyan embernek, hazai és nemzetközi civil szervezetnek, uniós országok nagyköveteinek, diplomatának, aki befolyásolni tudja a jogalkotást, hogy felhívják a figyelmet a szerintük „tarthatatlan állapotra”. Hepp Mihály, a Horvát Országos Önkormányzat elnöke a sajtótájékoztatón azt mondta: a készülő Alkotmánnyal felmerülő problémájukról a nap folyamán személyesen tájékoztatták Schmitt Pál köztársasági elnököt, míg Heinek Ottó, a magyarországi németek vezetője megjegyezte, mind a 13 kisebbségi közösség elküldte javaslatait a készülő Alkotmányhoz, de azokat abba nem emelték be, ezért ha kell, találkozót is kezdeményeznek a kormányfővel, hogy a kisebbségi jogok újra érvényesülhessenek. A kisebbségi vezetők közül egyedül a cigányok nem képviseltették magukat a sajtótájékoztatón. Az alkotmányszövegező bizottság által szerdán nyilvánosságra hozott javaslatot a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója csütörtökön elfogadta, azt hétfőn nyújtják be az Országgyűlésnek. Az ellenzéki pártok által bírált készülő alaptörvény parlamenti zárószavazását - a módosító indítványok megtárgyalása után - várhatóan április 18-án tartják.

http://monitor.mti.hu/download/attach/535079/1/0/2417046-1905620043.pdf

Az Alkotmány-tervezet kisebbségi jogi vonatkozásai

1. A törvények preambuluma jellemző módon a szabályozás előzményéről, indokáról és céljáról szóló kitételeket, esetenként ünnepélyes kinyilatkoztatásokat, deklarációkat fogalmaz meg, ezért nincs normatív tartalma. A Tervezet ezzel szemben kimondja, hogy az Alkotmányt - a bevezető részként önálló egységet alkotó - Nemzeti Hitvallással együtt kell értelmezni. (Alapvetés Q Cikk) Nem pusztán szimbolikus jelentősége, hanem akár jogi relevanciája is lehet tehát annak, hogy a Nemzeti Hitvallás semmilyen módon nem utal a nemzetiségek nyelvére, kultúrájára, a közös történelemre vagy egyáltalán e közösségek jelenlétére Magyarországon.

2. Az Alkotmány-tervezet rendelkezései alapján Magyarország védi a magyar nyelvet, valamint a siketek és némák jelnyelvét (Alapvetés H. és O. Cikk) ugyanakkor pusztán tiszteletben tartja a hazai nemzetiségek és népcsoportok nyelvét. Ez nyilvánvalóan nincs összhangban nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal, amelyek alapján Magyarországnak védenie kell a kisebbségi nyelveket, illetve elő kell segítenie a használatukat. Ez egyértelműen következik például a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának, illetve az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményének rendelkezéseiből. Ezt a hiányosságot az sem ellensúlyozza, hogy az Alkotmány-tervezet szól arról, hogy a nemzetiségeknek és népcsoportoknak joguk van az anyanyelvhasználathoz és a saját nyelven való névhasználathoz. (Szabadság és felelősség XXVII. Cikk) Ezt ugyanis nem csak jogként, hanem az állam kötelezettségeként is meg kell fogalmazni az új Alkotmányban.

3. A Tervezet 30. Cikke szűkíti a hatályos Alkotmány (68. §) kisebbségi jogi rendelkezéseit. Kimaradt az a rendelkezés, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, emiatt lényegesen nehezebben értelmezhető az a kitétel, hogy az Alkotmány államalkotó tényezőként ismeri el a nemzetiségeket. (Szabadság és felelősség XXVII. Cikk)

4. Kikerült a Tervezetből az az állami kötelezettség is, hogy biztosítani kell a kisebbségek kollektív részvételét a közéletben. Az Alkotmánybíróság a kisebbségi önkormányzatokat a közéletben való kollektív részvétel egyik formájának tekintette, így a kisebbségi képviseleti rendszer egyik alkotmányos alapját veszítheti el.

5. A kisebbségi törvény a jövőben nem lenne sarkalatos (kétharmados) törvény. Ez a szavazatarány eddig nem egyszerűen formai előírás volt, hanem alapvető garanciáját jelentette annak, hogy a kisebbségi jogi kérdések szabályozása széles körű egyetértésen alapuljon. Ez kétségtelenül nehezítette a törvényalkotást, mégis biztosítéka lehetett annak is, hogy ne lehessen egyszerű többséggel szűkíteni a kisebbségi jogokat.

6. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa intézményének megszüntetésével a kisebbségek elveszítenék a jogaik védelmére választott ombudsmant. A Tervezet alapján (Az állam 30. Cikk) egyértelmű, hogy semmilyen komoly kötelezettség nem lenne a kisebbségi jogok képviseletéve megbízni valakit. Különösen annak fényévben aggasztó ez a rendelkezés, hogy a kisebbségi közösségek közösségi részvétele is eltűnt, gyakorlatilag senki nem tudna szót emelni (pl. Parlamenti felszólalási jog) a közösségekért. A különbiztosokat az Országgyűlés jelenleg azok közül a szakemberek közül választja, akik az adott alkotmányos területen kiemelkedő elméleti vagy gyakorlati szakértelemmel rendelkeznek. A Tervezet alapján ez a jövőben nem lenne garantálva, és a speciális tapasztalattal és ismeretekkel rendelkező szakmai stáb helyzete is bizonytalanná válna.

7. Az Országgyűlés a múlt év májusában elfogadta azt az alkotmánymódosítást, amely a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletéről rendelkezett, azonban azt nem léptette hatályba. A Tervezet egyértelmű visszalépést jelent, mert képviselet helyett mindössze az Országgyűlés munkájában való részvételről szól. (Az Állam 2. Cikk) Miután ezt a később kidolgozandó sarkalatos törvény fogja tartalommal feltölteni, így ez egy „biankó” felhatalmazás. Ez biztosan nem jelent szavazati joggal járó tényleges képviseletet, sőt még a plenáris üléseken való tanácskozási jogot sem foglalja garantáltan magába. Inkább utalhat pl. a protokollárisan elküldött bizottsági meghívókra.

Alkotmányos gumicsontok

2011. március 14. - (Barak László - parameter.sk)

Semmi kétség, ha Magyarország alkotmányát a FIDESZ-KDNP által előterjesztett változatban szentesíti az Országgyűlés, preambuluma (Nemzeti Hitvallás / Nemzeti Nyilatkozat) semmivel sem lesz nagyvonalúbb a Magyarországon állampolgárként élő kisebbségekhez, mint a szlovák alkotmány a szlovákiai kisebbségekhez. Mindössze annyi a különbség, hogy előbbiben kizárólag a magyar nemzet tagjai által kinyilatkoztatott hitvallás szerepel, utóbbiban pedig a szlovák nemzet tagjai merítenek erőt, úgymond, a nemzeti kisebbségekkel együtt sic! a múltból, s deklarálják az államukban követendő kulturális és társadalmi értékrendet. Magyarán, a szlovák alkotmány bevezetőjében mintegy másodlagosan szerepelnek a kisebbségek, a magyar alkotmánytervezet bevezetőjében pedig sehogyan. Felszínes megközelítéssel tehát joggal gondolhatnók, mindkét esetben vegytiszta nemzetállami alaptörvényekkel van dolgunk. Csakhogy tudni kell, a szlovák alkotmány preambuluma és a magyar Nemzeti Hitvallás/Nemzeti Nyilatkozat is legfeljebb jelképes értékűek. Vagyis semmilyen jogi jelentőségük nincsen. Ennek ellenére bizonyos szlovákiai magyar közszereplők és híveik kisebb-nagyobb intenzitással évek óta azt sérelmezik, hogy a szlovák alkotmány preambuluma tulajdonképpen másodrendű állampolgárokká degradálja őket. Talán érdemes elgondolkodni, vajon ugyanígy vélekednek-e majd ugyanezek az emberek és persze a magyarországi kisebbségek tagjai, ha hatályba lép a magyar alkotmány? Több mint valószínű, hogy nem, hiszen ez idáig sem háborogtak. A szlovákiai magyarok legalábbis nem. Amely tényből arra is következtethetünk, hogy valamilyen úton-módon el kell tűnnie most már a vonatkozó gumicsontnak, mármint nem kéne azon jajongani senkinek, hogy „alkotmányilag” másodlagos állampolgárnak van tekintve Szlovákiában. Vagy véglegesen süllyesztőbe kell kerülnie, esetleg le lesz nyelve az a gumicsont, mint ama bizonyos békák. A ne követelj olyat mástól, amit te magad nem tettél meg jegyében! Persze, korántsem biztos, sőt, hogy eztán nem talál majd okot a sértődöttségre, szenvedésre, aki nagyon akar.

Számos ponton változott az alkotmánytervezet

2011. március 14. - (Miklósi Gábor - index.hu)

A ma beterjesztett koalíciós alkotmányjavaslat több pontban is különbözik a héten nyilvánosságra hozott tervezettől. A közjogi struktúra változatlan maradt, de akad pár fontos változás. A koalíció nem szüntette meg a jogállam-ellenes lehetőséget, mely szerint a Költségvetési Tanács és a köztársasági elnök új választást kényszeríthetnének ki. Valamennyi koalíciós képviselő aláírásával Lázár János fideszes és Harrach Péter KDNP-s frakcióvezető ma beterjesztette az új alkotmányról szóló törvényjavaslatot. A koalíciós törvényjavaslat [1] sokkal pontosabb szöveg, mint a korábban a sajtónak átadott - számos értelemzavaró hibát, pontatlanságot és elírást sikerült kijavítani. A szöveg például már mindenhol Alaptörvényként utal az alkotmányra. A Nemzeti Hitvallás című bevezető rész egyetlen fontos dologban különbözik a korábbi verziótól: bekerült az a mondat, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok is a magyar nemzet részei. További változás, hogy immár nem a magyar emberek nagyszerű szellemi teljesítményeire, hanem az alkotásaira vagyunk büszkék. Az elesettek és a szegények megsegítése a törvényjavaslatban nem parancsként, hanem kötelességként szerepel, vagyis a szöveg nem utal már egy felsőbb instancia létére. A preambulumból a törzsszövegbe került a magyar jelnyelv védelmére vonatkozó passzus, a kisebbségek nyelvét ugyanakkor az alaptörvény továbbra is csupán „tiszteletben tartja”, de nem védi. A korábbi tervezetben a polgár és az állam közös céljai közé tartozott a békesség kiteljesítése, ehelyett most a „jó élet” kitétel szerepel. A Szent Korona az alkotmányos állami folytonosság mellett az új változatban már a nemzet egységét is megtestesíti. Kikerült a preambulumból az a rész, mely szerint az 1956-os forradalom halálra sebezte a világkommunizmust, bekerült viszont egy mondat arról, hogy 1990 május 2-a (az első szabadon választott országgyűlés megalakulása) az új magyar demokrácia és alkotmányos rend kezdete. Ez utóbbi változás viszont felveti a kérdést, hogy a például a szabad választásokat lehetővé tévő és az akkor már működő alkotmánybíróságot felállító, vagyis a közjogi átalakulás kereteit megteremtő 1989-es törvényeket még a diktatúra részének tekinti-e a jogalkotó. Az ország neve és államformája között az eddiginél hangsúlyosabb a különbség az alaptörvény törzsszövegében: a „Magyarország köztársaság” kitétel helyett a „Magyarország államformája köztársaság” szerepel, ami így kétségkívül pontosabb. Újdonság, hogy az R. cikk szerint a köztársasági elnök (a szokásos 15 napos határidővel szemben) az alaptörvényt vagy az alaptörvény módosítását annak kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja és elrendeli kihirdetését a közlönyben. Ha tehát a terv szerint sikerül a zárószavazásra április 18-án sort keríteni, az öt napos határidővel immár alkotmányos garancia lesz rá, hogy teljesül Orbán Viktor ígérete: a tavalyi választás második fordulójának évfordulójára, az idén hétfőre eső április 25-ére Magyarországnak új, elfogadott és kihirdetett alaptörvénye lesz. A törvényjavaslatban az M. cikk már úgy szól, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. A korábbi szöveg szerint az ország ezen elv szerint működik, a változás mintha halvány utalás lenne arra, hogy az elvet nem biztos, hogy mindig sikerül a működésben is maradéktalanul érvényre juttatni. Az S. cikk-be új mondat került, e szerint jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. Ezt a kérdést a jogszabályok hierarchiája - a csúcson az alkotmánnyal - amúgy is tisztázza, de így legalább teljesen világos a helyzet. A „Szabadság és felelősség” című, az alapjogokról szóló fejezetben sokat mondó változás, hogy a VII. cikk szerint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló sarkalatos törvény megalkotására már nem „a tiszta közélet biztosítására való különös tekintet” miatt van szükség. A korábbi szövegverzió e ponton némi egészséges önkritikára engedett következtetni az országban folyó párt- és kampányfinanszírozási gyakorlattal kapcsolatban, mégha az ilyen utalásoknak nem is feltétlenül az alkotmányban van a helyük. Sikerült pontosítani a múltkori cikkünkben [2] ismertetett, az adatvédelmi ombudsmant felváltó független hatóság felelősségéről szóló félreérthető kitételt. Az IX. pontba bekerült, hogy tudományos igazságok kérdésében az állam nem jogosult dönteni, az államszerkezetről szóló részben pedig már országgyűlési hatáskörként van említve a hadiállapot kinyilvánítása és a békekötés. Egy - szintén az Index által talált - kodifikációs hiba miatt a korábbi szöveg szerint a bíróktól érkező alkotmánybírósági beadványokat az Ab nem az ősszel leszűkített, hanem a teljes hatáskörével vizsgálhatta volna, és adott esetben válságadóról szóló törvényt is megsemmisíthetett volna. A végleges törvényjavaslatban ez a kiskapu megszűnt. A korábbi verzió talán legsúlyosabb közjogi problémája az, hogy a költségvetési törvény elfogadását a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulásához köti. Ha ugyanis - például a következő országgyűlés megalakulása utáni évben - a KT március 31-ig folyamatosan megvétózná az adott év költségvetési törvényének elfogadását, a köztársasági elnök feloszlathatná az Országgyűlést. Ez nyilvánvalóan súlyos alkotmányos válsághelyzetet teremtene. Márpedig e lehetőséget a koalíció a jelek szerint benne kívánja hagyni az alaptörvényben: a KT továbbra is megakadályozhatja a költségvetési törvény elfogadását, ha úgy véli, hogy az az államadósság mértékének növekedését eredményezi, vagy - egy később meghatározandó államadósság-szint elérésének idejéig - azt nem csökkenti. Ettől a költségvetési korláttól viszont el lehet tekinteni, csakhogy a lehetőség feltételeit a törvényjavaslat nagyon elnagyoltan fogalmazza csak meg. Az alaptörvény tervezete szerint ugyanis a korlátozástól „az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, valamint a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni”. Újdonság ugyanakkor, hogy a Kormány nem vehet fel olyan kölcsönt és nem vállalhat olyan pénzügyi kötelezettséget, amelynek eredményeképpen az államadósság szintje nőne, vagy meghaladná az előző naptári év bruttó hazai terméke értékének felét.

A magyarok nem írták alá a pozsonyi emberi jogi nyilatkozatot

2011. március 18. - (bumm)

Nem fogadta el, és nem írta alá a négy visegrádi ország, valamint Bulgária, Románia és Montenegró parlamentjei emberi jogi bizottságainak pénteki pozsonyi találkozóján megfogalmazott közös nyilatkozatot a magyar fél. Ezt Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke közölte az MTI tudósítójával a tanácskozás után. Lukács szerint a nyilatkozat eredeti tervezete „túl általános, szinte semmitmondó volt”. A magyar fél három javaslatot tett. Az egyik magyar javaslatot, hogy a tanácskozás utaljon Magyarország és Lengyelország európai uniós elnökségére és annak prioritásaira, elfogadták. A kisebbségekre és a romákra való utalást - ami a második és a harmadik magyar felvetés volt - azonban Anna Belousovová, a szlovák parlament illetékes bizottságának elnöke, az ülés házigazdája határozottan elutasította, mert szerinte ezek nem tartoztak az ülés témájához. „Ezek hiányában úgy gondolom, politikai felelősség kérdése, hogy egy ilyen nyilatkozatot nem lehet aláírni” - szögezte le Lukács. A kétnapos pozsonyi tanácskozás témája volt: az emberi jogok a válság idején. „Vajon a történelem nem arra tanít minket, hogy a válságok idején éppen a kisebbségek a legvédtelenebbek?” - tette fel a kérdést Belousovová álláspontja kapcsán Lukács. Úgy vélte: Belousovová következetlen is volt, mert az európai roma stratégia a magyar EU-elnökség kiemelt feladatai közé tartozik. „Az elnök asszony vadul tiltakozott, s azt a szót, hogy roma, semmilyen formában nem volt hajlandó még kiejteni sem” - jegyezte meg a magyar bizottsági elnök. Hozzátette: a lengyelek a kisebbségi jogok megemlítésével nem, de a roma stratégia bevételével a szövegbe egyetértettek. A negyedik visegrádi ország - Csehország - ezúttal nem képviseltette magát az ülésen. „Ennek következtében azt gondolom, hogy nem volt más választásunk, mint hogy nem írjuk alá a dokumentumot, miután nem voltak hajlandó elfogadni módosításainkat, javaslatainkat” - szögezte le Lukács Tamás. „A magyar küldöttség idő előtt elhagyta a tanácskozást, mert nem értett egyet a nyilatkozat szövegével, illetve azzal, hogy a többi küldöttség nem volt hajlandó elfogadni összes javaslatukat” - jelentette ki a tanácskozás utáni sajtóértekezleten Belousovová. Szerinte ez az eset jellemző a magyar politikára, „a nyomásgyakorlás, a sértődöttség és a zsarolás politikájára” - tette hozzá. Úgy vélte: a magyar követeléseknek nem volt reális alapjuk. Magyarázatul a szlovák politikus kifejtette: a kisebbségi jogok részét képezik az emberi jogoknak, míg a válság idején nem a romákat kell védeni elsősorban, vannak náluk veszélyeztetettebb társadalmi csoportok is. Belousovová azt állította: ha hét ország képviselői találkoznak, s abból hatan képesek közös nevezőre jutni, s csak Magyarország nem, akkor a hiba nem a többségben van. „A hiba a magyar politikai lépésekben van” - vélekedett.

Kettős állampolgárság:

„A magyar politikai kampányok harcterévé válik Szlovákia“

2011. március 17. - (mti)

A kettős állampolgárok magyarországi szavazati jogának köszönhetően a jövőben Szlovákia harcterévé válik a magyar politikai kampányoknak, amelyek nagy valószínűséggel még populistábbak lesznek, mint Magyarországon - írja A határon átnyúló populizmus című kommentárjában a Sme című liberális szlovák napilap. Peter Morvay, a cikk szerzője szerint a magyar politikusok nyilatkozatai alapján egyértelmű: a Fidesz már eldöntötte, hogy szavazati jogot ad a szomszédos országokban élő, Magyarországon honosított kettős állampolgároknak. A szavazati jog formája ugyan még nem világos, de a választás eredménye szempontjából ez lényegében mindegy. A Fidesz helyesen azzal számol, hogy a választók Fideszhez közeli emberek lesznek, hiszen az állampolgárságot leginkább Orbán hívei fogják felvenni. Esetleg a Jobbikéi, amely azonban képes jól együttműködni a Fidesszel. Ma néhány képviselő dönt Budapesten arról, hogy a Fidesznek kétharmada van. A következő választáson valószínűleg szorosabb lesz az eredmény, tehát „a határon túli szavazatok illetve képviselők eldönthetik, hogy ki alakítson kormányt”. „Szlovákia számára ez nemcsak azért fontos, mert a határon túli szavazatok bebetonozhatják Magyarországon a kormányt, amely ma és valószínűleg a jövőben is állandóan nemzetközi kihatású problémák forrása. Sokkal rosszabb a magyar pártpolitikai közvetlen kivitele Szlovákiába, s nem csak a választási kampányban” - mutat rá Morvay. Megjegyzi: Orbán állandóan kampányol, mert a populista politikának ez a lényege. Orbán „nemzeti populizmusa” a határon túli magyarok irányába még erősebb lehet, mint a hazai választók irányába, a határon túli választói tábor radikálisabb lesz, s a Fidesznek attól sem kell tartania, hogy a határon túli választói egyszer számon is kérhetik ígéreteit. „Van minek örülnünk” - zárja írását a Sme.

Internetes népszámlálás lesz Szlovákiában

2011. március 19. - (mti)

Idén az Európai Unió összes államában népszámlálást tartanak, és aki nem szereti a kérdezősködést, az interneten is kitöltheti a kérdőíveket. Szlovákiában május 13-án kezdik az adatgyűjtést, Magyarországon október elsején. Szlovákiában az idei népszámlálás az első, amelyen interneten is kitölthetők a kérdőívek - írja a pozsonyi Új Szó című napilap, és arra is felhívja a figyelmet, hogy az elektronikus rendszer segítségével a külföldön élő szlovákiai magyarok is részt tudnak venni a népszámlálásban. Aki nem akarja, hogy a számlálóbiztos kérdezze ki és írja le az adatait, annak ezt előre jeleznie kell. A számlálóbiztosok május 13. után keresik fel a háztartásokat, és mindenkinek adnak egy azonosító számot. A népszámlálás anonim, nevet nem kell és nem is lehet megadni. Az azonosító és a hozzá tartozó jelszó alapján érhető el a kérdőív a www.scitanie2011.sk [1] oldalon. A népszámlálás május 21-től június 6-ig tart, az elektronikus ív kitöltésére rövidebb az idő, május 21-től 29-ig adott rá a lehetőség. Az elektronikus kérdőívnek köszönhetően a külföldön tartózkodó állampolgárok is közvetlenül részt vehetnek a népszámlálásban. A szlovák statisztikai hivatal viszont azt ajánlja a tartósan külföldön, az Európai Unióban lakó szlovák állampolgároknak, hogy az ottani népszámlálásban vegyenek részt. Az adatok pontosságát rontaná, ha egy személyt kétszer is megszámolnának. Magyarországon 2011 október 1-31 között lesz a népszámlálás, és a Központi Statisztikai Hivatal is készít elektronikus kérdőíveket, amelyeket október 16-ig lehet majd kitölteni.

Minek vallják magukat a romák a népszámláláskor?

2011. március 19. - (bumm.sk)

Közeleg a népszámlálás, ezzel kapcsolatban pedig a magyar nemzetiségüket felvállalók száma mellett kulcskérdésnek számít az is, vajon hányan vallják magukat romának a kérdőíveken. A Pátria rádió egy roma aktivistát és Gyurgyík László szociológust megszólaltatva próbált utánajárni a várható tendenciának. Ikri Marián, a főként Rozsnyó környékén ténykedő, a roma lakossággal foglalkozó Univerzus Polgári Társulás vezetője elmondta, rossz tapasztalataik vannak a tíz évvel korábbi népszámlálásokkal. „A kérdezőbiztosok az előző tapasztalataink alapján hazudtak az embereknek, elmondták, ha vállalják romaságukat, azt feljegyzik, ijesztgették őket azzal, hogy ki lesznek dobva a buszokból és éttermekből” - jelentette ki Ikri, s úgy véli, tanultak az esetből, megpróbálják elejét venni a hasonló rémhíreknek. Az aktivista szeretné, ha minél több roma felvállalná nemzetiségét, ez az érdekképviselet szempontjából is fontos. Iki szerint sok roma tartozik a magukat magyarnak vallók csoportjába is, így akarnak viszonyulni a helyi többséghez - akik adott esetben a magyarok. Gyurgyík László szociológus kifejtette, a szlovákiai népesedési statisztikák a roma lakosság számát 1991 óta rögzítik, azt megelőzően nem kérdeztek rá a roma nemzetiségre. „Akkor 75 ezer romát számoltak össze, tíz évvel később számuk 90 ezerre növekedett. A szocialista érában nem kérdeztek rá a nemzetiségre, ugyanakkor a hetvenes és nyolcvanas években egy párhuzamos összeíráson a külső jegyek alapján rögzítették a romák számát - akkor kétszázezer fő körüli értéket mutattak ezek az összeírások. Becslések szerint 400 ezer körülire tehető a romák száma Szlovákiában” - jelentette ki Gyurgyík. A szociológus elmondása szerint a roma népesség természetes szaporodása jelentős mértékben, kétszer nagyobb, mint az összlakosságé. Úgy véli ugyanakkor, nagyon leegyszerűsítő elképzelés lenne, ha a roma nemzetiséget egyetlen, homogén csoportként könyvelnénk el. Az elkülönült településeken élők például jóval több gyereket vállalnak, mint a városlakók. A romaságukat egyébként Gyurgyík szerint azért vállalhatják föl többen keleten, mert ezen az országrészen az etnikum többséget alkot, így nem kell senkihez sem viszonyulnia. A szakember rámutatott, a magukat magyarnak valló népességen belül a romák aránya magasabb, mint országosan.

Šándor Petőfi volt a helyes válasz a szlovák írásbeli érettségin

2011. március 17. - (bumm)

Érdekes módon szlovákosították Petőfi Sándor nevét a szlovák írásbeli érettségin. A teszt kiértékelési útmutatójában felhívták a tanárok figyelmét, hogy a „Šándor Petőfi“ alak az egyetlen elfogadható helyes válasz a vizsgán feltett kérdésre. A diákoknak március 15-én kellett írásban vizsgát tenniük szlovák nyelvből. Az érettségizőknek többek közt arra a kérdésre kellett felelniük, melyik magyar költő műveivel lehet összehasonlítani Janko Kráľ költészetét. A tesztet készítő Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) a kérdésben a költő monogramját is megadta Š. P. alakban. A teszthez adott kiértékelő útmutatóban a tanárok figyelmét külön felhívták arra, hogy a lágyítójel nélküli alak elfogadhatatlan, csakis a „Šándora Petőfiho“ alak a helyes válasz. Az útmutatót nem lehet megkerülni, a tanárok hiába is adtak volna pontot a „helytelen“ válaszokra. A tesztlapokat ugyanis központilag is kiértékelik, s a diákok így egyébként sem kaphattak volna pontot a kérdésre, ha nem a lágyítós alakot használják. A Bumm megkereste Andruskó Imrét, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatóját, aki elmondta: a tanárok felháborodtak az útmutatón. Hangsúlyozta azonban: ők sem tehettek semmit, hiszen a tesztlapokat központilag ellenőrzik. Jelezték azonban a NÚCEM-nek, hogy nem értenek egyet az egyetlen elfogadható válasszal. Leszögezte, hogy a szlovák tankönyvekben, így az 1994-ben kiadott tankönyvben is „Sándor Petőfi“ alakban szerepel a magyar forradalom költőjének neve, bár zárójelesen ott van a név fonetikus szlovák átírása is. Hozzátette: ez alapján a teszt készítői nem hivatkozhattak arra, hogy a tankönyvben szereplő alakot kérik számon. A kérdést ebben a formájában nem tartja fairnek, hiszen a magyar diákokban a költő neve magyar alakjában maradt meg. Andruskó emlékeztetett arra a másfél évvel ezelőtti esetre is, mikor az akkor még Ján Mikolaj (SNS) vezette oktatási tárca által kiírt országos programozói verseny kérdései közé csempésztek egy kis magyarellenességet. Az egyik feladatban egy kilátó legoptimálisabb helyét kellett megállapítani, mégpedig oly módon, hogy onnan Jánošík és bandája minél több hegycsúcsot szemmel tarthasson. Erre a feladat szerint azért van szükség, hogy minél hamarabb észrevegyék és „kileshessék a pandúrokat és a magyar turistákat a többi hegycsúcson“.

Az MKP tiltakozik

„A Magyar Koalíció Pártja tiltakozik amiatt, hogy magyar iskoláinkat megint a Mikolaj korszakra jellemző atrocitások érik” - áll a Berényi József pártelnök által jegyzett közleményben, melyet Dunajský Éva, az MKP szóvivője küldött a Bummnak. „Azok a deformációk, melyek a földrajzi nevek írásmódjával kapcsolatban, illetve a MONITOR-9 felmérés kapcsán voltak tapasztalhatóak, mély sebeket hagytak honi magyarságunk közoktatásán. Úgy látszik azonban, hogy a történelem és a történetek ismétlődnek. Minden jóérzésű magyar ember számára felháborító Petőfi Sándor nevének szlovákosítása a magyar középiskolákban írt szlovák nyelvi érettségi vizsga egyik kérdésében, és egész nemzetünket sértő, szándékos provokációnak tartjuk az efféle névszlovákosítást. Különösen akkor, ha mindez a magyar nemzet jeles ünnepének napján, március 15-én történik” - szögezi le Berényi. A párt szerint a történtekkel kapcsolatban újra időszerű a magyar közoktatást támogató háttérintézmények létrehozása - amely része ugyan a kormányprogramnak, de gyakorlati megvalósítása rendkívül bizonytalan. „Meggyőződésünk, hogy ha a tesztlapokat készítő minisztériumi háttérintézménynek, az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetének (NUCEM) lennének magyar szakemberei, akiknek feladatuk lenne a magyar tannyelvű középiskolák érettségi vizsgáinak előkészítése, akkor a szóban forgó provokációra nem került volna sor” - véli Berényi. Az MKP felszólítja az oktatási minisztérium illetékeseit, hogy a szlovák nyelvi írásbeli vizsga kérdésére adott válaszok közül fogadják el Petőfi Sándor nevének eredeti magyar megfelelőjét. Felszólítjuk továbbá a kormánykoalíció magyar nemzetiségű tagjait, cselekedjenek, ne csak a márciusi ünnepségek során vállalják fel Petőfi Sándort, hanem kormánykoalíciós társaikkal szemben is.

A NÚCEM szerint félreértésről van szó

Romana Kanovská, az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetének munkatársa megkeresésünkre azt válaszolta: a tanároknak a „Šándora Petőfiho“ és a „Sándora Petőfiho“ alakokat kellett elfogadniuk helyesként. Ez utóbbi azonban - mint ahogy az látható mellékelt képünkön (valamint a NÚCEM honlapján is közölt kiértékelési útmutatóban) -, nem szerepelt a helyes válaszok között. A kérdéssel Kanovská szerint azt tesztelték, hogy a diákok a megfelelő alakba, genitivusba (birtokos esetbe) tudják-e helyezni a költő nevét. Szerinte a kiértékelési útmutatóban azt kérték a tanároktól, hogy ne fogadják el a költő nevét például „Sándora Petőfi“, „Sándor Petőfi“ vagy „Petőfi“ alakban. Kanovská nem tájékoztatott arról, hogy az útmutatóban miért nem tértek ki a „Šándora Petőfi” és a „Šándor Petőfi”, szintén helytelen alakokra.

Šándor Petőfi? Nooormális?!

2011. március 17. - (Barak László - parameter.sk)

Legalább kétféle módon reagálhatja le az ember „a nap hírét“, amely szerint a március 15-én megírt szlovák érettségi egyik tesztkérdésére a hivatalosan elrendelt helyes válasz csak és kizárólag a lágyítójellel ellátott Šándor Petőfi ragozott alakja volt. Némi kételkedéssel, egy másik magyar klasszikus költőnek, József Attilának ellentmondva megjegyezhető, az ember egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy valaha is végleg meglelheti hazáját, a földet, ahol nevét hibátlanul írják fölébe, ha eltemetik. Másrészt, nincsen különösebb hírértéke annak, így hát nem is szabad a nap híre rangjára emelni, hogy tele van az államigazgatás is vakbuzgó hülyékkel. Vagy egyszerűen csak alkalmatlan faszfejekkel. Ilyen értelemben pedig az is teljesen mindegy, nacionalista vagy egyéb „ista” indíttatású-e a vakbuzgalom, avagy csak az általános csököttség, netán a jogi purizmus az ösztönzője. Az alkalmatlan faszfejekkel viszont - kivéve, hogy lehetőleg elkerülendők, de ha már lehetetlen, következetesen ignorálandók - úgysem lehet mit kezdeni. Ennyi A Petőfi Sándor esete az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetével (sic!) című jelenet illetékeseiről, akik felelősek voltak annak a kérdőívnek az összeállításáért, nem utolsósorban jóváhagyásáért, amelyben Petőfi Sándor neve úgy van megerőszakolva, ahogyan. Föl a fejjel!

Szlovák iskolába íratták a magyar elsősöket

2011. március 17. - (mti)

A felvidéki Csallóköz székhelyén, Dunaszerdahelyen, ahol a mintegy 25 ezer lakos 80 százaléka magyar nemzetiségű, az idén a legtöbb elsőst egy szlovák tannyelvű általános iskolába (alapiskolába) íratták be - derül ki a www.felvidek.ma szlovákiai magyar hírportál csütörtöki jelentéséből. Az első osztályba beíratott gyerekek aránya 186:112, „még a magyarok javára” - jegyzi meg a szerző. Hozzáteszi: a legtöbb kisdiákot egy szlovák iskolába íratták be szüleik, összesen 93-at, a Jilemnicky utcai intézménybe. Abba az iskolába, ahol nemrégiben az egyik tanárnő ötvenszer íratta le az iskola egyik diákjával, hogy „Az iskolában nem beszélünk magyarul!”. Karaffa Attila, az írás szerzője szerint Dunaszerdahelyen három magyar és két szlovák önkormányzati általános iskola működik, valamint van egy magyar tannyelvű, egyházi kezelésű általános iskola is. A magyar iskolák közül a „győztes” a Szabó Gyula Alapiskola, amelyben 75 kisdiák kezdi majd meg tanulmányait szeptembertől. A Vámbéry Ármin Alapiskolába 66, míg a Kodály Zoltán Alapiskolába 45 kisdiákot írattak be. A két szlovákiai iskola közül a Jilemnicky utcai intézmény viszi el a pálmát 93 elsőssel. A Smetana ligeti szlovák tannyelvű iskolába 19 kisdiákot írattak be a szülők. A szerző úgy véli: a Jilemnicky utcai iskola egyszerűen azért kedvelt a keleti lakótelepen élő dunaszerdahelyi szülők körében, mert közel van, s a lakótelepen nincs magyar tannyelvű általános iskola. Pár évvel ezelőtt ugyan még létezett a Kodály Zoltán Alapiskola kihelyezett tagozata a szlovák iskola épületében, de az osztályokat később megszüntették. A helyzet bizonyos fokig orvosolhatóvá válna, ha az anyagi és a jogi lehetőségek keretein belül újra magyar osztályok nyílnának a keleti lakótelepen - jegyzi meg Karaffa.

Még több magyar műsort nézhetnek Szlovákiában

2011. március 16. - (Új Szó)

Már idén bővül a szlovák köztévé magyar adásának műsorideje, ehhez viszont először ki kell építeni a magyar szerkesztőséget, melynek jelenleg csupán két főállású alkalmazottja van. A tervek szerint sokkal többen lesznek, de a konkrétumok még hiányoznak. A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) Tanácsa hétfőn elfogadta az intézmény vezérigazgatója által benyújtott szerkezetátalakítási tervet. Ez nagyban érinti a rádió és tévé magyar adását. A dokumentum szerint egy sor szerkezeti egység összeolvad, hivatalosan a Pátria rádió és az STV nemzetiségi adásának szerkesztősége is közös vezetőt kap. Ez az igazgató - akit már a következő hetekben ki kellene neveznie a vezetésnek - vezetné a Pátriát és a Nemzetiségi Műsorok Központja elnevezésű televíziós szervezeti egységet. A két szerkesztőségnek külön-külön költségvetése lesz, így biztosítják a törvényben leírtakat, hogy önállóan kell működnie a tévé és a rádió nemzetiségi szerkesztőségének. „A nemzetiségi műsorok központja lesz az RTVS egyetlen olyan részlege, ahol építkezni, és nem elbocsátani fognak“ - mondta az Új Szónak H. Rudas Dóra, az RTVS Tanácsának tagja. A Pátria rádiót csak kis mértékben érinti az átalakítás, a tévében viszont alapos bővítésre kerül sor. Az RTVS-ről szóló törvény ugyanis kimondja, hogy a kisebbségek társadalmon belüli részarányában kell kisebbségi nyelvű műsorokat sugározni. A rádió esetében ez nagyjából eddig is érvényesült, ám a köztévé jelenleg naponta átlagosan 7 percet sugároz magyarul - a hatályos törvény értelmében 3 és fél, négy órát kellene. Ennek feltétele, hogy a magyar adás most csupán kétfős szerkesztői gárdája kibővüljön. H. Rudas Dóra szerint Miloslava Zemková vezérigazgató ígéretet tett arra, hogy ez hamarosan megtörténik. „Zemková szerint már júliusban egy sor szerkesztővel felálló szerkesztőség készíti a kisebbségi műsorokat“ -mondta az RTVS Tanácsának tagja. Nagy Ildikó, a tanács másik magyar tagja szerint Zemková ígérete szerint 2011 második felében legalább 5-6 emberrel fog működni a pozsonyi szerkesztőség. A bővítés tényleges mértékét várhatóan a közmédium áprilisban elkészülő 2011-es költségvetéséből lehet majd kiolvasni, egyelőre költségvetési provizórium van az intézményben. Zemková a műsoridő hosszáról sem tudott nyilatkozni, feltehetően fokozatosan növelik a tévé magyar adásának műsoridejét. Szeptembertől új műsorszerkezettel számolnak, ebben Zemková ígérete szerint már jelentősen megnövekedne a magyar adás sugárzásának ideje.

Dunaj néven nyílik új pozsonyi kulturális központ

2011. március 16. - (bumm)

A Szlovák Nemzeti Felkelés terén március 31-én nyílik meg a Dunaj kulturális központ. A Nouvelle Vague koncertjével nyitnak, a magyar kultúra is hangsúlyos szerepet kap a programokban.A kilencszáz négyzetméteren elterülő, a régi áruházi épületben található központ része egy nappali és egy éjszakai bár, valamint egy négyszáz férőhelyes koncert- és színházterem. A létesítményben helyet kap még egy galéria és egy tánciskola is. Dáša Dúbravová, a létesítmény kulturális igazgatója szerint a központ a szlovák, magyar, zsidó, német és roma kultúra ápolásával szeretne foglalkozni, valamint inspirálni szeretné azokat a pozsonyi művészeket, fesztiválokat, amelyek nehezen találnak maguknak helyet a fővárosban. Dúbravová szerint a polgári aktivitás minden formájára nyitottak a szervezők a könyvvásároktól kezdve a nyilvános találkozókon keresztül a munkaműhelyekig. A hivatalos nyitásra áprilisban kerül sor a francia Watcha Clan koncertjével, egy nappal később pedig Gyárfás István és Berkes Balázs ad koncertet. Áprilisban a Wilsonic, a Moja Reč, Bene, Busa Pista, MC Bobafett, Bobakroma, Peko, DJ Inso és DJ Zomblaze is a központ vendége lesz.

Akit provokál a díj

2011. március 16. - (Hamvay Péter - Népszava)

Szarka Tamás, aki a Ghymes Együttes másik frontemberével, zene- és szövegírójával, Szarka Gyulával megosztott Kossuth-díjat kapott azt mondja, provokálja a díj. „Nem szeretném, ha a díjjal együtt, a lassan harminc éves zenekar is bekerülne a vitrinbe. Szeretnénk legalább ugyanennyit dolgozni, mint eddig” - mondta. A muzsikust arról faggattuk, hova is kell sorolnunk az autentikus magyar népzenéből induló együttes zenéjét. Szarka Tamást nem zavarja a világzene kifejezés, azt mondja, ez Ghymes zene. A legnagyobb ihlető forrás természetesen a népzene, a táncház-mozgalommal való találkozás egy életre meghatározta a sorsukat; a népi kultúra tartást, identitást, erőt adott számukra. De természetesen a magyar népzenén kívül számos más muzsika is hat rájuk. Az ő ihletője elsősorban Bach, de az arab, a spanyol, a balkáni, vagy épp a szlovák népzene, vagy a jazz, is nagy hatást gyakorolt zenéjükre, és a hatvanas-nyolcvanas évek magyar könnyűzenéjét is nagyra becsüli. A rock and roll is? - kérdezem. A rock and roll, nem más, mint az, amikor teltház van - mondja.

Szarka Tamás szerint a környező népek jobban becsülik a saját zenéjüket, de a legfontosabb különbségnek azt látja, hogy az egyes műfajok között nagyon élesek a határok, Magyarországon a különféle táborok kevéssé kíváncsiak a másik muzsikájára, pedig világszerte a műfajok határainak lebontása folyik. Bár érték támadások azért, mert eltávolodtak az autentikus népzenétől, ám Szarka Tamás ezekre a hangokra nem figyel, szerinte minden zene valamilyen módon a népzenében gyökerezik: még a mai diszkózene is ezer szállal kötődik a táncházmuzsikához. Koncertjeiken feltűnnek szlovákok is, sok szlovák fesztiválra is meghívást kapnak. „Egyfajta átjárást biztosítunk” - mondja Szarka Tamás. Ugyanakkor szerinte a szlovák fiatalok körében továbbra sem csekély a hungarofóbia.

A szlovák nyelvtörvény- és ami mögötte van

2011. március 19. - (orientpress.hu)

Hunčík Péter, a felvidéki pszichológus, politikus és közíró exkluzív interjút adott az Átjáró stábjának. Havasi János mikrofonja előtt a szlovák nyelvtörvény igazi veszélyeiről mondta el véleményét. A 2009-ben elfogadott szlovák nyelvtörvény alaposan felborzolta a Kárpát-medencei magyar közösségek életét. A jogszabály gyakran kerül szóba, de a vitában hozzászólók legtöbbször nem ismerik a törvény szövegét, érveikben másod-, harmadkézből vett információkra támaszkodnak. A Fórum Kisebbségkutató Intézet és az Anyanyelvünkért Polgári Társulás az elmúlt évben egy Nyelvhasználati útmutató című kiadványban hívta fel a felvidéki magyar ajkú lakosság figyelmét a prekoncepció veszélyére, s gyakorlati példákkal illusztrálva ismertette az állampolgárok nyelvi jogait. A Magyar Televízió stábja e füzet nyomán kereste meg dunaszerdahelyi otthonában Hunčík Pétert, a neves közéleti személyiséget. A vendéglátó hangsúlyozta, gyakran nem élünk jogainkkal, egyszerűbb bírálni egy „ördögi” paragrafust, mint megismerni annak tartalmát, s élni a benne szereplő lehetőségekkel. „A törvény igazi veszélye nem a szövegben, inkább a sorok között rejtőzik - hívja fel a figyelmet a pszichológus Hunčík Péter. - A neves cseh író Škvorecký könyve, Az emberi lélek mérnöke jut eszembe. A kötet tartalmával egyetemben a törvény megalkotása is nagyon jól felkészült szociálpedagógusokra vall, és a jogszabály legfőbb célja: a felvidéki magyarság demoralizálása!” A politikus Hunčík Péter az anyaországi politika ciklikus változásait követő bizonytalanságra is figyelmeztet. Véleménye szerint az aktuális kormányok négyévenként más-más határon túli politikai csoportba helyezik bizalmukat, és e döntések elbizonytalanítják az egyszerű embereket. A megosztottság rossz vért szül, s hozzájárulhat a határon túli magyarság erodálásához.

Kettős szereposztás

2011. március 16. - (Ravasz Ábel - Új Szó)

Néhány hónapja először láthattunk nyílt színi szimbolikus konfliktust a szlovákiai magyar kisebbség (egyes tagjai) és a többségi társadalom (egyes tagjai) között. A kassai Eszterházy-szobor átadását szlovák zászlóval felszerelkezett tüntetők próbálták megzavarni, majd egy képzőművész vécépapírral tekerte körül a leleplezett műalkotást. Lobogó zászlók, harsogó skandálás, tettlegesség - az efféle jeleneteket sokkal könnyebb megjeleníteni a sajtóban, mint a szlovák-magyar kapcsolatok csendes javulását. Pedig az elmúlt fél évet a két állam közötti kapcsolatok lassú, ideges, de határozott normalizálódása jellemezte, amint ezt a sajtó szerint a napokban Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettes is kijelentette. A bilaterális kapcsolatok messzire jutottak a Fico-kormány négy évének hisztérikusságától, még úgy is, ha a jelenlegi szlovák kormánynak láthatóan nem csak technikai, de ideológiai nehézségeket is okoz a Smer által hozott, a magyar kisebbség jogait csorbító intézkedések kijavítása. A Radičová-kormány stabilitásának egyik szakítópróbája a következő hónapokban éppen a romeltakarítás lehet, nehéz elképzelni ugyanis, hogy a Híd a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása és a kettős állampolgársági helyzet kielégítő rendezése nélkül hogyan tudna a koalíció legitim tagja maradni. Mindeközben a Fidesz politikusainak kijelentéseiből nyilvánvalóvá vált, hogy a határon túli kettős állampolgárok szavazati joga a közeljövőben megvalósulhat, minden valószínűség szerint egy különálló, határon túli lista formájában. Ezen szavazati jog pontos formája még ismeretlen, de egy jól működő, arányos rendszer azt eredményezhetné, hogy a mindenkori magyar kormánypártok és ellenzék, pontosabban az általuk támogatott határon túli listás politikusok versenyhelyzetbe kényszerülnének a határon túliak szavazataiért, behozva egy piaci szelekciós elemet a nemzetpolitikába. Egy rosszul működő, többségi rendszer sokkal inkább a boszniai horvát helyzetet ismételhetné meg, mely kisebbség mindig ugyanazon párt felé mozdítja el a voksok arányát - ismerve a Fidesz központosító tendenciáit és korábbi kijelentéseit, elképzelhető, hogy a határon túli szavazatot inkább „betonozásként“, mint versenyhelyzetként képzelik el. Az ördög a részletekben van, és a fentiekhez hasonlóan itt is még hónapokat kell várnunk addig, míg a kettős állampolgárok szavazati jogának pontos kihatásait fel tudjuk mérni. A következő hónapok tisztázhatják, hogy milyen politikai szerepet szán a szlovákiai magyarságnak Pozsony és Budapest. Optimális esetben az itteni magyarok komoly politikai tényezők maradhatnak Szlovákiában, miközben megnyerendő csoporttá válnak a határ túloldalán; katasztrófa-forgatókönyv esetén kiderülhet, hogy nem kivitelezhető a szlovák-magyar közös kormányozás, miközben Magyarországon bólogató jánosokká alakulunk át. Mindkét lehetőség, sőt ezek kombinációi is reálisak. Az általuk létrehozott politikai tér pedig azt befolyásolja majd, merre fordulnak az itteni magyarok várakozásaikkal.

Miskolci diákok kassai fogdában

2011. március 19. - (Doros Judit - Népszabadság)

Tiltott önkényuralmi jelképek viseléséért március 14-én Kassán előállítottak három miskolci diákot: egyiküket még aznap este elengedték, két társát azonban bent tartották a rendőrségen, s csak március 16-án hajnali két óra körül engedték ki a fogdából. A három fiú közül ketten a miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola tanulói. A terepszínű nadrágot, bakancsot, a Black Ice együttest ábrázoló fekete pólót viselő, kopaszra nyírt húszéves Somogyi Szabolccsal - a kassai fogdában bent tartott két fiú egyikével -miskolci középiskolájában beszélgetek. Tizenegyedik osztályba jár, két éve több tárgyból is megbukott, így évet kellett ismételnie. Korábban egy mezőkövesdi szakiskolában tanult, de azt mondja, az túl könnyen ment neki, ezért jelentkezett át a nehezebb szakközépiskolába. Tibolddarócból jár be nap mint nap Miskolcra, ha végez, földmérőszakmát kap a kezébe. Édesapja kamionsofőrként dolgozik, édesanyja egy jászberényi gyárba ingázik naponta: van, hogy ilyenkor Szabolcs kíséri iskolába kilencéves öccsét, máskor a nagyszülőkre bízzák a kisebb testvért. A fiú azt mondja: nem tudta, hogy a hátizsákjára festett ábrák Szlovákiában önkényuralmi jelképnek minősülnek. - Valóban volt egy SS felirat a zsákomon, de ez a monogramomat jelzi - mondja, majd hozzáteszi: igaz, a Szabolcs név nem S, hanem Sz betűvel kezdődik, s ő a vázlatkészítéskor az S mellé elkezdte felrajzolni a Z-t is, de úgy már nem tetszett neki az ábra, így inkább elhagyta azt a betűt. Amikor azt kérdezem, szélsőjobboldali nézeteket valló fiatalembernek tartja-e magát, azt válaszolja, nem, ő magyarnak tartja magát. A hátizsákjára - amit a szlovák rendőrök lefoglaltak - más jelképeket is festett, például a nagy-Magyarországot ábrázoló térképet, egy árpádsávos zászlót, egy kettős keresztet és az Ossián együttes egy verssorát. A kassai ünnepen szavai szerint egy széles nemzetiszín szalagot kötött a bal karjára, és kokárdát is viselt. Kocsis István, a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola igazgatója azt mondja: eddig évek óta Székelyudvarhelyre jártak az iskola tanulóival, s az 1848-as forradalmat rendszeresen erdélyi testvériskolájuk tanulóival ünnepelték. Az utazás költségeinek előteremtéséhez a Rákóczi Szövetségtől kaptak támogatást. Idén azonban a Felvidék irányába is nyitni szerettek volna, ezért felvették a kapcsolatot egy kassai középiskolával. Hétfőn kora reggel indultak, s előbb a betléri kastélyt, majd a krasznahorkai várat nézték meg, ezután következett délután fél négykor Kassán Esterházy János mellszobrának avatása Szerencsés János kassai főkonzul részvételével. Ezt az ünnepséget azonban az igazgató szavai szerint szlovák szélsőségesek zavarták meg. - Meglepődtünk, amikor egy közel húsz-harminc fős csoport különféle magyarellenes bekiabálásokkal próbálta elrontani az ünnepet, ám az igazi meglepetés akkor ért bennünket, amikor nem a rendzavarókat, hanem iskolánk két tanulóját és egy másik, számomra ismeretlen diákot igazoltattak, majd ültettek rendőrautóba a szlovák rendőrök - mondja. Az igazgató így a szakközépiskola többi tanulóját kollégáira hagyva a rendőrségre sietett, ahol szavai szerint órákig nem történt semmi. A fiúkat este kilenckor kezdték el kihallgatni, addig sem inni, sem enni nem kaptak. Ő többször is sürgette, hívjanak tolmácsot, de erre csak este nyolc óra körül került sor. Ádám Tamást végül éjjel elengedték, ő ugyanis semmilyen jelképet nem viselt az öltözékén vagy a táskáján. - Különféle ábrákat mutattak, s kérdezték, ismerem-e azokat - mondja az építőipari technikusi szakon idén végző, hosszú hajú fiú. - A jelképek között volt horogkereszt, „skinhead” felirat, kelta kereszt, SS jelzés. Furcsállottam, hogy vörös csillagot vagy sarló-kalapácsot nem mutatnak, pedig ezek is tiltott önkényuralmi jelképek - jegyzi meg a fiú. Hozzáteszi: szakiskolai tanulmányai előtt emelt szintű érettségit tett történelemből, s ötösre vizsgázott, de nem tanult olyasmit, hogy az SS jelzés vagy a kelta kereszt tiltott önkényuralmi jelkép lenne. A horogkeresztről pedig annyit mond: eredetileg az valójában indiai és buddhista szimbólum, ő ennek is tartja. Somogyi Szabolcs - akinek Facebook-oldalán a március 14-i eseményeket megelőzően még jócskán akadtak szélsőjobboldali szimbólumok, köztük a „Heil Hitler”-t jelentő 88-as szám (a német ábécében a h a nyolcadik betű, s neonáci fiatalok ezért a két nyolcast használják e kifejezés rövidítésére - a szerk.) - azt mondja: neki tetszik a horogkereszt mint jelkép, ugyanakkor nem tartja magát szélsőségesnek. A kassai események után azért vette le mégis közösségi oldaláról a jelképeket, mert nem akart további támadásoknak teret adni. Mi magunk is megnéztük az ominózus oldalt, ahol tegnap már nem szerepeltek kompromittáló ábrák a fotótárban. Szerepelt viszont Somogyi Szabolcs kedvenc tevékenységei között a „gitározás Walter Schmizkut-Schneiderrel”. Nos, ez utóbbi névre kattintva egy másik ifjú profilja nyílik ki, aki „munkahelyéül” a következő „meghatározást” adja: „gázadagoló és hullagyáros, Auschwitz, haláltábor”, fotóján pedig karját lendíti a magasba. A diákokat kísérő tanárok közül többen elmondták: a gyerekek zömét Molnár Péter, az iskola történelemtanára, a miskolci önkormányzat KDNP-frakciójának vezetője választotta ki az útra. Ő egyébként szerepelt Somogyi Szabolcs Facebook-oldalán is a fiú ismerősei között. Kocsis István igazgató ezzel kapcsolatban azt mondta: a tanárok több diákot javasoltak az útra, mint amennyien befértek a buszba, így végül ő maga jelölte ki az utazókat az osztályfőnökök egyetértésével: a kiválasztottak között nem volt olyan, akinek magatartásával kapcsolatban korábban bármilyen kifogás felmerült. Molnár Péter kérdésünkre elismerte: valóban elfogadta diákja felkérését a Facebookon, hogy legyen az ismerőse, de ezt többtucatnyi tanítványával megtette, anélkül, hogy tüzetesebben megnézte volna internetes profiljukat vagy fotóikat. -Ha kifogásolható ábrákat vagy jelképeket látok, higgye el, azt szóvá teszem - mondta. Szavai szerint Somogyi Szabolcsot egy évig tanította, s végül meg is buktatta történelemből. Vagyis - tette hozzá - ebből is látszik, hogy nemigen vádolható semmiféle „elfogultsággal” volt tanítványa iránt.

Viharos szoboravatás Kassán

2011. március 16. - (mti)

Tiltott önkényuralmi jelkép viseléséért három miskolci középiskolást állított elő a rendőrség Kassán azt követően, hogy a felvidéki városban hétfőn felavatták Esterházy János mellszobrát - erősítette meg az MTI értesülését Szerencsés János, Magyarország kassai főkonzulja kedden. Egy miskolci középiskola diákjai kiránduláson vettek részt Szlovákiában, elmentek a szlovákiai magyarság egykori politikai vezetője, Esterházy János mellszobrának avatására is a Csáky-Dessewffy palota udvarára, amely a kassai Major család tulajdonában van. Az avatást követően Kassa egyik utcáján igazoltatta a rendőrség a középiskola három tanulóját, miután olyan ruházatot viseltek, amelyen feltételezésük szerint náci, neonáci jelkép volt - mondta Szerencsés János. Közlése szerint az egyik tanulót még hétfőn, két társát pedig kedden szabadlábra helyezték, mindhárman elhagyták Szlovákiát, ügyükben döntés a későbbiekben várható. A kassai Esterházy János emlékünnepséget egyébként szlovák szélsőségesek egy csoportja szlovák zászlót lobogtatva bekiabálással és énekléssel zavarta meg. Peter Kalmus kassai képzőművész megpróbálta toalettpapírba csomagolni a mellszobrot, amit a részvevők megakadályoztak. Kalmus a dulakodás közben a földre esett, de semmi baja nem történt.

Slota is megszólalt

A kassai Esterházy-mellszobor felállítása ellen a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ismételten tiltakozott, míg Richard Rasi, a város főpolgármestere egyet nem értését fejezte ki. „Az SNS elnöksége már felszólította a szlovák kormányt és a külügyminisztériumot, hogy határozottan foglaljon állást Magyarország eme provokációjával kapcsolatban, mivel a mi területünkön kerül leleplezésre annak az Esterházynak a mellszobra, aki együttműködött Szlovákia elárulójával, Horthyval, támogatta a bécsi döntést, és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Kassa városa Horthy ölébe hulljon” - olvasható Ján Slota pártelnök hétfői nyilatkozatában. A Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének hivatalos állásfoglalása szerint nem felel meg a valóságnak, hogy Esterházy János bosszú áldozatául esett és a háború utáni elítélése törvénytelen volt. „Esterházy mint kisebbségi politikus az I. Csehszlovák Köztársaság idején tartósan a csehszlovák állam és annak demokratikus berendezkedése szétverésén munkálkodott. E cél érdekében nemcsak a budapesti kormánnyal, de a náci németekkel is hírszerzői együttműködést folytatott” - áll a dokumentumban.

Slota a budapesti szlovák nagykövet visszahívását javasolja

2011. március 16. - (mti)

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke szerint Szlovákiának nem szabad már tovább hátrálnia, tapasztalván Orbán Viktor Trianon revíziójára törekvő politikáját, s tiltakozásul a miniszterelnök március 15-én elhangzott beszédére vissza kellene hívni a budapesti szlovák nagykövetet. Ján Slota szerdai nyilatkozatában azt állítja: Orbán beszéde, amelyben kijelentette, hogy a magyaroknak Brüsszel sem fog diktálni, lényegében beismerése annak, hogy a mai magyar kormányzat a trianoni szerződés felülvizsgálatára törekszik. „Az SNS Orbán ünnepi beszédét úgy értékeli, hogy Orbán nemcsak arrogánsan viselkedik európai uniós partnereivel szemben és felrúgja az Európában jelenleg érvényes összes szabályt, hanem egyértelműen likvidálni szeretné a trianoni szerződést, amelyet a magyarok nyilván megalázónak tartanak, bár igazi békeszerződésről van szó. Ez a magyar látásmód veszélyt jelent Európa békéjére” - áll a nyilatkozatban. Az SNS felszólítja a szlovák kormányt, elsősorban a miniszterelnököt és a külügyminisztert, hogy vegyék végre észre, mire törekszik Orbán, mert úgymond semmittevésükkel és meghátrálásukkal „Magyarországnak nemcsak nagyobb ereje lesz céljai eléréséhez, de bátorsága is. És az első falat Szlovákia lesz”. Slota szerint a szlovák-magyar alapszerződés máig érvényben van, de azt Orbán „toalettpapírként” kezeli. „Ha a megoldást az SNS hozhatná meg, akkor azonnal lépnénk: visszahívnánk állomáshelyéről a budapesti szlovák nagykövetet és felmondanánk ezt a kétoldalú szerződést, amelynek a folyamatos semmibevétel miatt úgysincs semmi értelme” - olvasható a dokumentumban. A nacionalista párt szerint szomorú, hogy a mai szlovák kormány híján van a nemzeti büszkeségnek, s tétlenül nézi, hogy déli irányból agresszió van készülőben Szlovákia ellen.

Tőkés László: Lemostuk a gyalázatot

2011. március 16. - (magyarhirlap.hu)

Állampolgári eskü és méltó ünneplés - az erdélyi magyarság így tisztelgett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 163. évfordulója előtt. Március idusára időzítve letették Erdélyben magyar állampolgársági esküjüket azok, akik ezt a könnyített honosításról szóló törvény alapján január elején elsőként kérelmezték. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament alelnöke hétfőn Kolozsváron tette le esküjét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében. Csíkszeredában hétfőn és kedden délelőtt rendeztek eskütételi ünnepséget, amelyen jelen volt Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. Az erdélyi magyarság március 15-i, központi ünnepségének helyszínén, Csíkszeredában megjelent Semjén Zsolt, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Tőkés László is. Kelemen Hunor ünnepi beszédében kitért arra, hogy a következő évek a kollektív jogokról, az önrendelkezésről, a régiókról szólnak majd. „Nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint amit a márciusi ifjak akartak: magunk eldönteni, hogy mit teszünk a jövőnkkel” - fogalmazott a politikus. Semjén Zsolt polgártársainak nevezte az ünneplőket, majd arról beszélt, hogy létezhet számtalan véleménykülönbség, de a nemzet szolgálatában, a nemzet iránti hűségben nem lehet különbség köztünk. Tőkés László szerint „nem volt jó magyarnak lennünk a Károlyiak, a Kun Bélák, a Szálasiak, a Rákosi Mátyások, a Kádárok, a Gyurcsányok, valamint saját erdélyi nemzetrontóink gyászkorszakaiban. De most, már­cius 15-én, s a nemzeti rendszerváltozás és együttműködés ígéretes időszakában éppen azért próbálunk erőt meríteni történelmünk világló példái­ból és szabadságharcaiból, hogy végre lemossuk a gyalázatot, s újból jó és tiszta öntudattal vállalhassuk magyarságunkat” - jelentette ki Tőkés, majd Kós Károlyt idézve „kiáltotta a célt”, a „magyarság nemzeti autonómiáját”. Időközben éles bírálatokat váltott ki román ellenzéki körökben Kövér László szombati marosvásárhelyi kijelentése, amely szerint a székelyföldi autonómia „megfelel a teremtő akaratának”. Crin Antonescu, a román ellenzéki Nemzeti Liberális Párt elnöke kijelentette a liberálisok, a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség nevében, hogy tiltakoznak Kövér kijelentései ellen. Antonescu azt üzente Orbánnak, hogy „Magyarországot kell vezetnie és semmi egyebet, és jó lenne, ha csak Magyarország területén mérné fel, mit akar az istenség”. A nemzeti kisebbségek általában, így a romániai magyarság is szellemi gazdagság forrását jelentik Románia számára - írta március 15-i köszöntő üzenetében Emil Boc román miniszterelnök.

Román ellenzékiek bírálják Kövér marosvásárhelyi beszédét

2011. március 14. - (mti)

A román ellenzéki liberálisok bírálják Kövér Lászlónak, a magyar parlament elnökének marosvásárhelyi beszédét, amelyben az Országgyűlés elnöke Székelyföld területi autonómiája mellett foglalt állást. Crin Antonescu, a román ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke hétfőn kijelentette a liberálisok, a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt alkotta Szociál-Liberális Szövetség (USL) nevében, hogy az ellenzéki pártszövetség tiltakozik Kövér székelyföldi autonómiára vonatkozó kijelentései ellen, amelyek Antonescu szerint sértik a román alkotmányt, ezért „elfogadhatatlanok”. Kövér László szombaton az erdélyi városban vette át a Székely Nemzeti Tanács által adományozott Gábor Áron díjat. A román hírügynökségek szerint a magyar politikus beszédében a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit jogszerűnek, célszerűnek és korszerűnek, erkölcsi szempontból teljesen kifogástalannak nevezte, amely megfelel a Teremtő akaratának. Antonescu kijelentette: azt üzenik Orbán Viktornak, hogy „Magyarországot kell vezetnie, és semmi egyebet, és jó lenne, ha csak Magyarország területén méri fel, mit akar az istenség”. A liberális politikus szerint elfogadhatatlan, hogy a román hatóságok, „Traian Basescu államfővel az élen hallgatnak, mint a csuka”, miközben megmondják magas rangú vezető magyar politikusok, hogyan kell felosztani Románia területét - mondta Antonescu.

Ünnepi beszédem

A médiatörvény nemcsak a sajtószabadságról szól, hanem koncentráltan mutatja ennek a hatalomnak az igazi természetét.

2011. március 12. - (Andrassew Iván / Népszava)

Amikor ez az írás megjelenik, már javában készülünk a következő nagy tüntetésre a sajtószabadságért. Félünk majd, hogy kevesebben leszünk, mint legutóbb a csikorgó fagyban a parlament előtt. Félünk, hogy lesznek, akik nem jönnek el, mert félnek. Hogy lekamerázzák őket, bekerülnek az egyik Kubatov-bázisba. De az is lehet, hogy most már másképp hívják, legalábbis az egyik részét így: kormánytisztviselők hűségvizsgálati adategyeztető képgyűjteménye. Mondjuk. Érthető: egy kormány nem engedheti meg magának, hogy olyan embereket tartson, akik ellene tüntetnek. És most már törvény is van rá, hogy az ilyeneket le lehet kamerázni. Megfigyelni, titkos eszközökkel. Provokálni. Az már csak döntés kérdése, hogy a kormányellenesből mikor lesz államellenes. Az államellenesből meg mondjuk terrorista. Akár öt perc alatt. És akkor már jogos a megfigyelés. Akinek Kubatov a szeretője, az AVH lesz annak a hitvese. Szóval lesznek, akik nem jönnek el. Nem engedi őket a Mama, a Papa, a feleség. Legyél észnél fiacskám. Fölösleges. Hidd el. És nem hiszi el, de engedelmeskedik. Helyes. A mamának mindig szót kell fogadni. Komolyan mondom. De az is lehet, hogy jönnek új emberek, akik időközben fölismerték, hogy csakugyan van valami baj. Nagy baj. Ordenáré eszközökkel kipiszkálták a nyugdíjpénztárból. Megfenyegették, hogy nem kap semmit, ha nem engedelmeskedik. Tönkretették a közösségét valami megvonással. El akarják venni a végkielégítését, a rokkantnyugdíját, a munkanélküli segélyét. Elvették a nyomorult kis közmunkáját. Nem örül, hogy börtönbe vihetik a kisgyerekét. Azt látja, hogy a kormány mélyen leszarja, hogy jórészt önhibáján kívül adósságcsapdába került és nemsokára hajléktalan lesz. Fura forradalom. Az a lényege, hogy mindenkit, aki nem tud védekezni, meg kell alázni. Mindegy, ez győzött. Reménykedjünk, hogy nem a félelem nőtt, hanem az elszántság. A bátorság. Hogy egyre többen értik meg, hogy a médiatörvény nemcsak a sajtószabadságról szól, hanem koncentráltan mutatja ennek a hatalomnak az igazi természetét. Többen megkérdezték, hogy fölszólalok-e a tüntetésen. Március tizenötödikén a Szabad sajtó útján. Az Erzsébet hídnál. Pesten. Délután négykor. Nem szólalok föl. Azért nem, mert egyrészt nem hívtak a rendezők, másrészt, ha hívtak volna, akkor sem. Mert túlságosan megosztó ember vagyok. Vélhetően a tüntetés résztvevői közül többen utálnak, mint amennyien kedvelnek. Ilyenkor mindent szabad, csak megosztani nem. Erre az a kérdés, hogy mit mondanék, ha mégis... Ezt. Nem mondom el, bár hamarosan szétküldöm pár nyelvre lefordítva: „Kedves barátaim, üzenni szeretnék a barátainknak szerte a világon. Köszönöm, hogy sokan vannak, és köszönöm, hogy nem hagyják ezt a meggyöngült demokráciát teljesen szétesni Magyarországon. Amit most mondok, azért engem a saját hazámban hazaárulónak minősít majd a hatalom, és pláne annak szócsövei. Nem baj. Arra kérem a világ újságíróit, politikusait és minden egyszerű embert, aki tudja és érti, mi a demokrácia és milyen szerepe van abban a sajtószabadságnak, hogy mindaddig, amíg Magyarország kormánya nem vonja vissza a sajtótörvényt, és nem tárgyalja azt újra minden érdekelt részvételével, minden lehetséges eszközzel szégyenítsék meg a magyar kormányt és a hatalom megtestesítőjét, Orbán Viktort. Nem kell sajnálni: ezt teszi ő is minden vélt vagy valódi ellenségével. Filozófusokkal, zenészekkel, színházi emberekkel, bárkivel. Értessék meg vele, hogy a sajtó elnyomása, elpusztítása nemcsak az egyetemes polgári jogok eltiprása, hanem életveszélyes is: sajtó és más demokratikus intézmények nélkül a konfliktusokat nem lehet békésen kezelni. A magyar kormánynak, ha fordul a kocka, nem egy demokratikus ellenzékkel, hanem a förtelmes erőszakkal kell majd szembenéznie. Ezért nemzeti érdek, hogy Európa és a világ politikai erői beavatkozzanak egy látszólagos magyar belügybe. Arra kérek minden döntéshozót a világban, hogy miközben támogatják a harcunkat, a büntető intézkedések meghozatalakor figyeljenek arra, hogy a magyar népet ne érje több gazdasági kár. A sajtószabadság sem ér annyit, hogy életekkel fizessünk, márpedig a magyar lakosság jelentős része máris nyomorog, tömegek jutottak az éhséglázadás küszöbéig, emberek százai haltak meg ezen a télen az otthonaikban, csak azért, mert nem volt mivel fűteni.. Arra kérek mindenkit, hogy ne csak a sajtótörvényre figyeljen, hiszen nem csak azzal lehet tönkretenni az ellenzéki sajtót. Ma egy sokkal hatékonyabb módszert alkalmaznak. Megtiltották, hogy az állami vállalatok és hivatalok az Orbán Viktor hatalomra jutása előtt megszokott módon egyes baloldali lapokban és más médiumokban is hirdessenek. Ráadásul a félelem légkörében, amelyben teljesen természetes, hogy a kormány bármilyen ügyben megzsarolhatja a magánvállalatokat, a magáncégek sem mernek hirdetni. Ennek az a következménye, hogy a baloldali médiumok nem tudnak fizetni a munkatársaknak, vagy ha igen, csak késve. Ennek pedig az a következménye, hogy az újságírók és más munkatársak nem tudják fizetni a közüzemi számláikat, a munkával kapcsolatos egyéb költségeket, lakáskölcsöneik bedőlnek, gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet, hogy nemcsak a munkájukat, hanem mindenüket elveszhetik. Pusztán azért, mert nem állnak át a diktatúra szolgálói közé. Nem pénzt kérek önöktől, hanem azt, hogy illő tisztelettel hívják föl kormányaik, társadalmi szervezeteik és a Magyarországon is működő uniós és tengeren túli vállalkozások figyelmét arra, hogy ha tehetik, hirdessenek a baloldali médiumokban. Ez ma majdnem olyan fontos, mint a sajtótörvény eltörlésének kikényszerítése. Könnyen előfordulhat, hogy júliusra, mire a kormány teljes erővel bevetheti ezt az ocsmány törvényt, már nem lesz ki ellen bevetni. Egy 138 éves lap munkatársa vagyok. Lapunk fennállása óta szinte alig volt olyan időszak, amelyben ne akartak volna tönkretenni, betiltani minket, vagy ne kerültünk volna kényszerpályára, mert nem volt más választás. Munkatársainkat rendszeresen tönkretették, megverték, bebörtönözték, néha egyszerűen legyilkolták. Nemcsak háborúban, hanem úgynevezett békeidőkben is. Most békeidő van. Úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz: a polgári szabadság Európai Uniójában dolgozhatunk. Tévedtünk. Szégyelljük magunkat, de inkább Önöktől kérünk segítséget az elemi túléléshez, mint hogy a puszta létünkért könyörögjünk a hatalomnak egy diktatúrában.”

„Álamfői“ üdvözletet hagyott Schmitt Pál

2011. március 19. - (index.hu)

A köztársasági elnök első hivatalos külföldi útján, 2010. szeptember 7-én Bécsbe utazott, hogy burgenlandi egyházi szervezetek képviselőivel találkozzon. Schmitt Pál kíséretét az országhatár közelében álló hegyeshalmi Paprika csárdánál vették át az osztrák biztonságiak, közben a köztársasági elnök egy kávéra beugrott az étterembe. A csárda bejáratánál bekeretezve számos híresség üdvözlete olvasható. A helyi szokásoknak engedve Schmitt Pál is tollat is ragadott, hogy üzenetet hagyjon a személyzetnek: „Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszönettel: Schmitt Pál, 2010. szept. 7.” Schmitt Pál saját kezű üdvözletére a Hírszerző talált rá [1]. A csárdában az Index kérdésére megerősítették, hogy a bekeretezett, piros-fehér-zöld díszítéssel ellátott írás valóban a köztársasági elnöktől származik, és a szeptemberi látogatás eredménye. A kép tanúsága szerint a köztársasági elnök az ötszavas mondatban két olyan helyesírási hibát ejtett, amely azonnal súlyos megtorlást vonna maga után egy általános iskolai dolgozat esetében. Schmitt elnöki programja egyik leghangsúlyosabb elemeként emlegeti a magyar nyelv védelmét és művelését, nyelvi állapotaink romlása miatt rendszeresen felemeli a szavát. Ennek ellenére működését eddig végigkísérték a nyelvi hibák miatti kínos magyarázkodások. Novemberben az államfő a készülő alkotmányhoz küldte el javaslatait, az iromány hemzsegett a hibáktól. A kínos eset betetőzéseként a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) kiadott egy közleményt, miszerint Schmitt Pál nem is látta a honlapra kikerült szöveget, majd a köztévé és Kiss Norbert hivatalvezető erre még rátett egy lapáttal: a tévé hamisan próbálta elkenni a levél ügyét azzal, hogy két műsorában is azt állította, a javaslatsor csak pár óráig volt elérhető, miközben hetekig olvasható volt. A Köztársasági Elnöki Hivatal kommunikációs vezetője fontos tényeket hallgatott el, például azt, hogy a „Köztársasági Elnök Úr gondolatait tartalmazó” javaslatokat nem egy névtelen munkatárs, hanem a hivatal alkotmányossági kérdésekkel foglalkozó felelős vezetője jegyezte. Alig három héttel később hat konkrét javaslatot megfogalmazó írás jelent meg a KEH honlapján, ismét hibákkal. Ezzel kapcsolatban Kiss Norbert konkrét kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, ellenben kifejezte örömét, hogy Schmitt Pálnak és hivatalának láthatóan sikerült a nyelvhelyesség fontosságára felhívni a figyelmet, mert mindenki erről beszél.

Lázár a szegényekről: „Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér“

2011. március 19. - (hirszerzo.hu)

Újabb, remekbe szabott monológgal rukkolt elő Hódmezővásárhely megyei jogú város közgyűlésén Lázár János polgármester, egyben a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője. A felvételt a Kuruc.info tette közzé, és tanúsága szerint Lázár úgy véli: akinek „semmije nincs, az annyit is ér”. A Fidesz egyelőre nem reagált, mert nem érik utól Lázár Jánost, az LMP, az MSZP és a Jobbik is felháborodott a hangfelvételen. Lázár János az utóbbi hónapokban az országos politikában is remekel, de különösen elemében van hazai pályán, azaz Hódmezővásárhely megyei jogú város közgyűlésén. Most éppen a szegénységről fejtette ki meglehetősen markáns véleményét a testület előtt. A Kuruc.info által nyilvánosságra hozott felvétel tanúsága szerint Lázár nem különösebben viseli szívén a devizahitel-válság miatt vagy más okokból bajba került honfitársai sorsát. „Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem.” A polgármester ezt követően még ecsetelte, hogy aki ügyesen manőverezett az elmúlt évek árfolyamingadozásai közepette, az jól is járhatott - egyben reményét fejezte ki, hogy a családfő ügyessége következtében kisfia húsz év múlva „jó partinak” fog számítani a hódmezővásárhelyi lányos anyák körében. A Fidesz egyelőre nem reagált a Lázár János kijelentéseivel kapcsolatos hírekre. A Fidesz frakció szóvivője, Krakkó Ákos a Független Hírügynökség kérdésére azt mondta, hogy személyes érintettsége miatt Lázár Jánost is el kell érnie, de egyelőre ez nem sikerült. Lázár János korábban is nagyokat alakított városa közgyűlésén. Februárban a Hírszerző is beszámolt róla, hogy a frakcióvezető-polgármester letagadta a hódmezővásárhelyi közgyűlés ülésén, hogy luxusautóval járna, és kiosztotta az erről kérdező képviselőt. Lázár János luxus szolgálati Audija ügyében egy helyi jobbikos képviselő tett fel kérdést a hódmezővásárhelyi közgyűlés költségvetéssel foglalkozó ülésén. A képviselő azt teszi szóvá felszólalásában, hogy a város 2011-es költségvetése 800 millió forintos hiánnyal számol, miközben Hódmezővásárhely már így is a legeladósodottabb magyar település az országban, ha az egy főre jutó adósságállományt nézzük. A képviselő idézi a költségvetés végrehajtásáról szóló helyi rendelet szövegét, mely szerint „tekintettel arra, hogy az önkormányzat hiányköltségvetést folytat, a helyi feladatok ellátása érdekében és a fizetőképesség megtartása céljából a közgyűlés felhatalmazza a polgármester, hogy a portfóliók és az ingatlanok értékesítését továbbra is folytassa”. „Biztosak önök abban, hogy ez a javaslat a hosszú távú fejlődést szolgálja?” - teszi fel végül a kérdést. Lázár Jánost akkor még érdekelték a város szegényei. Válaszában úgy fogalmazott: nehéz meghatározni, hogyan alakulnak a város bevételei, milyen lesz a beruházási kedv, de a telekértékesítések, a jövőt jelentik, hiszen például a Tesco és az Interspar városba települése is fontos volt, és ha további olcsó termékeket árusító láncok, mint a Lidl, vagy az Aldi is jönnek, az növeli a választékot azok számára, akik kénytelenek figyelni a pénztárcájukra… - Itt a polgármester meglehetősen személyeskedő módon többször is megjegyzi a képviselőnek: „Tudom, hogy önt ez nem érinti, mert nagyon jó anyagi körülmények között él, tudom, hogy önnek ez ismeretlen, de ilyen szegények az emberek”. A polgármester szerint szét kell választani a stratégiai jelentőségű ingatlanokat, amiket tartósan önkormányzati tulajdonban kell tartani, és mit lehet, sőt kell is értékesíteni. A hitelállománnyal kapcsolatban azt mondta, „nincs annál hasznosabb, ha minél többször mondják”, hogy mennyire eladósodott a város, ugyanis akkor tőle egyrészt senki nem kér pénzt, mert azt hiszik, hogy nincs, ő viszont bárkitől kérhet, így külön kéri, hogy ezt minél többször mondják. A képviselő viszontválaszában visszautasította a személyeskedő megjegyzéseket, és azt mondta, ő nem luxusautóval jár, hanem biciklivel, mert azt engedheti meg magának. „Nem tudom, ki jár luxusautóval, ez egy nagy talány számomra” - mondja erre Lázár János.

http://www.youtube.com/watch?v=QS91Dqud1wQ&feature=player_embedded

MSZP: Lázár szégyellje magát

Nem csodálkozunk Lázár János nagyképű, „pofátlan” kijelentésein, hiszen annak idején is letagadta, hogy 30 milliós luxuskocsival jár. Megtehette, mert az adófizetők kifizették Audija havi 600 ezres bérleti díját és az előző ciklus alatt a 18 millió forint költségtérítését is, amit annak ellenére vett fel, hogy szolgálati kocsi hozta-vitte Hódmezővásárhely és Budapest között - reagált Török Zsolt, az MSZP szóvivője a hangfelvételre. Frakciójában nem ő az egyetlen, aki így viselkedik - tette hozzá Török Zsolt. Példaként Szijjártó Pétert említette, aki Török szerint azt mondta, hogy nem vette észre, mikor kiderült, hogy 1 millió forinttal többet kapott, mint amennyi jár. Az MSZP szóvivője megemlítette a több helyről költségtérítést felvevő Papcsák Ferenc, Zsiga Marcell és Szabó Zsolt fideszes politikusokat is. Hozzátette: Lázár János az MSZP által is képviselt dolgozók, alkalmazottak, küszködő kisvállalkozók millióit szólta le, „pofátlan” megjegyzéseiért szégyellje magát.

LMP: Szegénynek lenni bűn?

„A Fidesz frakcióvezetője a szegényeket pellengérre állító városi szégyenlistája után újra bebizonyította, hogy szerinte egyedül a tehetős állampolgárok értékesek, szegénynek lenni pedig bűn” - áll az LMP közleményében. „Lázár egy olyan párt frakcióvezetőjeként fokozza le másodrendű állampolgárrá az ország lakosságának felét, amely adópolitikájával a 300.000 forint alatt keresőket egyszerűen bünteti. Egy olyan párt frakcióvezetőjeként alázza meg a kispénzű embereket, amelynek kormányzása idején 90.000-rel nőtt a munkanélküliek száma. Egy olyan párt egyik vezetőjeként viccelődik a devizaspekulációval, amely kilenc hónapja tétlenül nézi, ahogy az árfolyam-ingadozás lakáshitelesek százezreit juttatta csőd közeli állapotba” - olvasható közleményükben. Az LMP szerint mára „nyilvánvaló, hogy a luxusautókba szerelmes, milliós fizetést húzó Lázár János nézetei a kormány szegényellenes politikájának lényegét mutatják: aki nem gazdag, az nem ér semmit”. „A Fidesz nem érti és nem is akarja megérteni ennek az országnak a problémáit. A szegénység helyett minden eszközzel a szegények ellen harcol; bünteti az alsó-középosztályt, a leszakadókat és a szegényeket, a leggazdagabbaknak további kedvezményeket ad” - írja a párt. „A vagyonosoknak pénz, paripa, a szegényeknek gumibot - ezt üzeni a Fidesz frakcióvezetője és a kormány az országnak. Nem erről volt szó” - zárul az LMP közleménye.

Jobbik: Lázár János kérjen bocsánatot!

A Jobbik felszólítja Lázár Jánost, hogy szombaton napvilágra került „őszödi beszéde” után kérjen bocsánatot és kövesse meg a tisztességesen dolgozó magyar embereket - közölte Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője szombaton az MTI-vel. A szóvivő annak kapcsán írta ezt, hogy szombaton felkerült az internetre egy hangfelvétel, amelyen Hódmezővásárhely polgármestere a városi közgyűlésen úgy fogalmazott: „akinek nincs semmije az életben, az annyit is ér.” A közlemény szerint azt eddig is tudni lehetett, hogy a Fidesz a gazdagok pártja, „hiszen a párt elmúlt tízhónapos kormányzati tevékenysége és az egykulcsos adó bevezetése ékes bizonyítéka mindennek, az emberek lenézésének”. Miközben „a fülkeforradalmi kormány” kommunikációja során azt hangoztatja, hogy visszaadja a munka becsületét és szövetséget köt a szegényekkel, aközben a vezető kormánypárt frakcióvezetője egy hangfelvételen pontosan ennek ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Lázár János egyébként őszinte vallomása szerint folytatódik az elmúlt húsz év gyakorlata: csupán spekulációval és jó helyezkedéssel lehet eredményt elérni - írja Mirkóczki Ádám. A Jobbik azt kérdezi: vajon amikor a magyar családokat az egekbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak, rezsiköltségek és hiteltörlesztések sújtják, akkor miből tegyenek félre, miből takarítsanak meg? A szóvivő szerint Lázár János az utca emberének csupán ezt üzeni: „Kaparj, kurta, neked is lesz!” „Lázár János elképesztően gőgös, cinikus és nagyképű módon magyar emberek millióit sérti meg, mintha csak azért nem lenne másnak vagyona, mert nem dolgozik. A Jobbik meggyőződéssel vallja: ilyen hozzáállással nem lehet hitelesen képviselni a választókat, ezért felszólítjuk a luxusaudik és költségtérítések királyát, gondolkodjon el azon, hogy van-e keresnivalója az országgyűlésben, az alkotmányozó kormánypárt frakciójának élén és a magyar közéletben” - áll a közleményben.

Ami Orbánnak itt diktátum, Brüsszelben siker

Megalázó helyzetben Orbán: Brüsszel mégis diktál

2011. március 16. - (Lengyel L. László - 168ora.hu)

Miközben a nemzeti ünnepünkön mondott beszédében a magyar kormányfő kijelentette, nem tűrünk semmiféle diktátumot Brüsszeltől, jobbkeze, Matolcsy György éppen akkor és pont Brüsszelben minősítette történelmi jelentőségűnek az uniós stabilizációs paktum kiterjesztéséről született megállapodást, melynek lényege pontosan a tagállamok nemzeti kompetenciájának korlátozása és pénzügyi folyamatainak szigorú ellenőrzése, sőt szükség esetén kemény szankcionálása. Orbán Viktornak nem erőssége a történelmi tények ismerete vagy az azokhoz való ragaszkodás. Keddi ünnepi beszédében harcos nemzeti öntudattal állította, hogy a magyarok nem tűrték sem a Bécsből, sem a Moszkvából érkező diktátumokat és a Brüsszelből jövőket sem fogják tűrni. Ennek a büszke kijelentésnek apró szépséghibája, hogy bizony az első kettőt eltűrtük, az előbbit évszázadokig, az utóbbit évtizedekig, sőt a forradalmaink bukása után egy idővel még meg is békéltünk velük. Így lett a szabadságharcunkat vérbe tipró császárból ferencjóska, az 56 utáni megtorlásokért felelős Kádárból pedig a 70-es évekre népszerű vezető. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a függő helyzet megszűnését egyik esetben sem mi vívtuk ki, hanem a világpolitikai helyzet változása eredményezte. Ez az apró történelem hamisítás az ünnep pátoszában még megbocsátható, az idegen elnyomás párhuzamba vonása az uniós kapcsolatrendszerünkkel azonban már nem. Enyhén szólva furcsa, hogy az EU központját lényegében diktátornak minősítse annak az országnak a kormányfője, amely éppen a közösség soros elnöke. A történelmi párhuzam azért is elképesztő, mert a korábbi, erőszakkal ránk kényszerített önkényuralmi függéssel szemben az unióhoz önként, saját jól felfogott érdekünkben csatlakoztunk, az ebből adódó előnyökkel együtt a közös játékszabályokat is elfogadva, sőt törvényileg rögzítve. Ha ezeket a magyar kormány figyelmen kívül hagyja, sőt több esetben felrúgja, és ezért az EU illetékesei megbírálják, az európai parlament többsége pedig elítéli, az nem diktátum, nem kioktatás, még kevésbe „boszorkányüldözés”, hanem a közös alapértékekre és együttműködési szabályokra való figyelmeztetés. A miniszterelnök indulata vélhetően abból a megalázó helyzetből fakad, hogy a soros elnökség a várt sikerek helyett eddig a vesszőfutások sorozata számára. Elfelejti azonban, hogy mindezt csak saját magának köszönheti, egyrészt a kemény és jogos kritikákat kiváltó lépések - médiatörvény, különadók stb. -, másrészt az unióban szokatlan arrogáns stílusa miatt. Roppant tanulságos volt látni az európai képviselők döbbent arcát, amikor Orbán Viktor Strasbourgban sértett agresszivitással, harcot hirdetve válaszolt a neki feltett kellemetlen kérdésekre. Az erőből való politizálás, mások földbe döngölése, az „egész pályás letámadás” egy 27 ország érdekeit összehangolni igyekvő közösségben nem csupán nem comme il faut, de az együttműködés alapelveit veszélyeztető magatartás. A válasz nem maradhat el, és természetesen az ökölharcnál sokkal finomabb formában jelentkezik: a kulisszák mögötti bírálatokon túl elítélő nyilatkozatokkal, hazánk elleni jogsértési eljárásokkal, a mi elnökségünk idejére tervezett csúcsesemény diszkrét elhalasztásával. Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, bár közvetlen kárunk nemigen származik belőlük. A presztízsveszteség és a bizalmatlanság azonban piaci következményekkel jár, és ez jelenti az igazi veszélyt. Hogyan lehet gazdasági szabadságharcról szónokolni, amikor adottságaink miatt minden téren külső partnereinktől függünk? A Fidesz-kormány által beígért gazdasági fejlődés és munkahelyteremtés bázisa nem a belső fogyasztás, hanem a GDP nagyobb részét adó kivitel lehet, a fejlesztést szolgáló beruházások többsége pedig az uniós forrásokból származik, és akkor még nem is beszéltünk a külső hitelállományról: kitől, mitől is akarunk mi függetlenedni? Nem Brüsszel diktál, hanem a gazdasági és pénzügyi realitások, a minden országot érintő piaci mozgások, a globalizálódott világban még a nagyhatalmak is ezektől függnek. Ezzel persze a Fidesz köreiben is tisztában vannak, bár szemmel láthatóan zavarja őket. Jellemző módon ennek azért főleg az itthoni megnyilatkozásokban adnak hangot: kezdettől fogva kettős beszéd folyik, mást mondanak kifelé, mint amit belső fogyasztásra szánnak. Finoman szólva szokatlan a demokráciák gyakorlatában, hogy a lakosságot közvetlenül érintő lépéseket egy kormány külföldön kommunikálja és másként tálalja, mint odahaza, ami Orbánék esetében már többször előfordult. Jó példa erre a Széll Kálmán Terv, amelyből részleteket igazából csak a Brüsszelbe küldött angol verzióból tudhattunk meg, bár abból sem túl sokat, de lényegesen többet, mint az idehaza ismertetett általánosságokból. A kettős beszéd tanulságos példája volt nemzeti ünnepünk is: miközben a kormányfő szónoklatában keményen kikelt a brüsszeli diktátumok ellen, egyidejűleg Matolcsy György gazdasági miniszter éppen az EU központjában nevezte történelmi jelentőségű sikernek az uniós stabilitási paktum átalakításáról született egyetértést. Ez utóbbi egyébként a magyar elnökség talán legfontosabb célkitűzése volt, és szeretnénk, ha még az első félévben végleges döntés születne a kérdésben. Ennek érdekessége az, hogy az elfogadni javasolt hat pont célja a pénzügyi válságok megelőzése, mégpedig éppen a nemzeti költségvetések és gazdasági folyamatok szigorú központi ellenőrzésével. A jövőben az uniónak joga lenne nem csupán utólag indítani túlzott deficit eljárásokat, hanem már előzetesen is lépéseket tenni annak megelőzésére, a tagállamok pénzügyi és gazdasági, valamint egyensúlyi helyzetének kontrollálásával. Ehhez a költségvetési terveket előre be kell mutatni Brüsszelben, ahol módosító javaslatokat tehetnek. Ugyancsak meg kell küldeni a konvergencia program teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, amelyeket szintén értékelnek és javaslatokat tehetnek. Ha valaki mindennek nem tesz eleget és nem teljesíti a hiány és egyensúlyi elvárásokat, szankciókra számíthat, amelyek összege elérheti az adott ország GDP-jének fél százalékát. A nemzeti büdzsék átláthatóságát és teljes ellenőrizhetőségét a nemzeti jogrendszerben kell garantálni. Mindez az elmúlt évek történéseit látva szükséges és logikus, elismerése a kölcsönös függésnek és felelősségnek, egyben a közös érdekek védelme. Matolcsy tehát joggal nevezte ezt rendkívül fontos lépésnek, a kérdés csupán az, miért kell egyidejűleg kirohanni a brüsszeli „diktátumokkal” szemben, egy kalap alá véve azokat az elnyomó rendszerekkel. Nem tudni sajnos, a kormányfő konkrétan mit gondol diktátumnak, ezek szerint a költségvetésünk és pénzügyeink feletti felügyeletet nem.

Az eltékozolt ország - Megjelent magyarul Paul Lendvai új könyve

2011. március 17. - (Index.hu)

A budapesti Astoria szállóban mutatták be Paul Lendvai magyar származású osztrák újságíró legújabb könyvének magyar kiadását. Az eltékozolt ország című kötetben Lendvai Magyarország elmúlt huszonkét évének történetét írja meg saját nézőpontjából, az 1989-es rendszerváltástól 2011-ig. A könyvet Závada Pál író méltatta és ismertette a bemutatón. Závada szerint Lendvai munkája azért is jelentős, mert az Ausztriában élő szerző, a német nyelvű sajtó legismertebb Magyarország-szakértője, miközben behatóan ismeri a magyar közélet szereplőit, folyamatait és háttéralkuit, mégis külső szemlélőként teszi mérlegre az elmúlt évtizedek történelmét. A tavaly megjelent német nyelvű kiadástól a magyar változat abban tér el, hogy ahhoz Lendvai maga írt egy új fejezetet magyar nyelven. (A könyvet egyébként németül írta meg, magyarul Liebentritt Katalin fordításában olvasható.) Lendvai a bemutatón megemlítette, hogy a kötetet eredetileg a Corvinus kiadó jelentette volna meg, azonban ők menet közben elálltak ettől. A könyvet ezért a Noran Libro kiadó gondozta. A 220 oldalas mű 2980 forintos listaáron kerül a boltokba. Az eltékozolt ország tavalyi zürichi bemutatójára a Svájcban élő jobboldali magyarok tüntetést szerveztek, ahol Lendvai állítólagos hazugságai ellen tiltakoztak. A budapesti rendezvényen ezzel szemben semmilyen demonstráció nem volt, annak ellenére, hogy - a zürichi bemutatóval ellentétben - belépődíjat sem kellett fizetni.

Sme: Esterházy nem volt se bűnöző, se szent

2011. március 15. - (mti)

Sem a szlovák, sem a magyar fél nincs felkészülve arra, hogy komoly vitát folytasson Esterházy Jánosról - írja a Bűnöző vagy szent? Esterházy se az egyik, se a másik nem volt című kommentárjában a Sme napilap kedden. Ugyanakkor úgy látja, hogy a komoly vitát az egyik oldal sem akarja komolyan. „A szlovákoknak szükségük van a magyar fasisztájuk képére, a magyaroknak mártírjuk képére” - szögezi le a szerző, Peter Morvay. „Szlovák szemszögből Esterházy János fasiszta és háborús bűnös volt, magyarból mártír és szent. Mindkét nézet enyhén fogalmazva le van egyszerűsítve, s a mai napig mindkét oldalnak inkább csak önigazolásra és politikai tőkeszerzésre, nem pedig a történelem objektív megismerésére vagy komoly vita alapjául szolgál” - írja Morvay. Azt állítja: bár mindkét fél vitára szólít fel, konkrét tetteiben és nyilatkozataiban azt bizonyítja, hogy arra nincsen felkészülve, s azt nem is akarja. „A történelemmel való kiegyezés mindkét oldalnak csak annyit jelent, hogy a másik félnek kivétel nélkül el kell fogadnia az ő értékelését” - mutat rá a szerző. Szerinte jelenleg a magyar fél az, amely többet beszél a párbeszéd szükségességéről, de csak azért, mert a mai helyzet a magyaroknak kevésbé felel meg, mint a szlovákoknak. Jó példa erre a most folyó szlovákiai Esterházy-emléknapok, amelyekre a magyar EU-elnökség kulturális programja keretében kerül sor. Morvay azt állítja: a rendezvényekkel a magyar oldal egy-két kivétellel csak a szlovákiai magyarokat szólította meg, míg „az ország többségi lakosságát egyszerűen ignorálják”. Ez a szemlélet jellemzi az Esterházy emléknapokat is, csak a szlovákiai magyar közösség véleményének a megerősítésére szolgálnak. A szlovákok megszólítását a szervezők - köztük a pozsonyi magyar nagykövetség és a magyar kulturális központ - inkább csak mímelték, vagy hiányzik a józan ítélőképességük, ha azt hiszik, hogy azzal, amit előkészítettek, meg lehet szólítani a másik oldalt. Az Esterházyt dicsőítő film nem volt objektív, s alkotójáról tudni kell, hogy a Magyar Gárda és az „irredenta” 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom szlovákiai exponense. Ilyen művek nem alkothatják egy értelmes vita alapját - véli a szerző. „Csakhogy Esterházy valóban aktívan harcolt Csehszlovákia trianoni határainak megváltoztatásáért és nem reális semmilyen országtól elvárni, hogy ezt megtűrje és ne büntesse. Valóban autoriter állásfoglalásai és antiszemita nyilatkozatai voltak, amelyeket nem lehet megindokolni azzal, hogy olyan idők jártak. Valóban hosszú ideig együttműködött a szlovák fasisztákkal, bár inkább gyakorlati okokból és nem az ideológiájukkal való egyetértés miatt. Bizonyára nem volt fasiszta, de messze állt a példás demokratikus politikustól, akit a mai politikai pártok példájuknak tekinthetnének, és pártintézményeket nevezhetnének el róla” - írja Morvay. Aláhúzza: amíg ezt a magyar oldal nem ismeri el, addig nincs nagy értelme a vitának. Morvay szerint a szlovák oldalnak pedig azt kell elismernie, hogy Esterházy háború utáni elítélése valóban igazságtalan volt, mert Esterházy még mindig „egy klasszissal jobb volt, mint a háború alatti szlovák állam képviselőinek többsége, akik sokkal inkább hozzájárultak Csehszlovákia szétveréséhez, s ennek ellenére sokkal enyhébb büntetésekkel úszták meg”. „Tőlük eltérően Esterházy képes volt átlépni saját árnyékát és bátorságot mutatott fel, amikor nyíltan az üldözöttek oldalára állt” - mutat rá Morvay. „A bűn és a büntetés mértékének összehasonlításából egyértelmű, hogy Esterházyt az etnikai kulcs alapján ítélték el, s a bíráknál különös súllyal esett latba főleg az, hogy magyar” - fejti ki a szerző. Szerinte még a legtisztességesebb szlovák történészek is kissé képmutatóak, amikor azért bírálják Esterházyt, mert ellenezte az egykori Csehszlovákia politikáját és a határok békés megváltoztatására törekedett, ami a legjobb esetben is zsákutca volt, és semmi jót nem hozott a szlovákiai magyar kisebbségnek sem. Nehéz erkölcsileg elítélni egy olyan közösség képviselőjét, amely akarata ellenére lett egy másik országhoz kapcsolva, s ebbe a ténybe nem kívánt belenyugodni - zárja kommentárját a Sme.

Vécépapírattak Esterházy ellen

2011. március 14. - (Marsovszky Miklós - Új Szó)

Leleplezték és megáldották Esterházy János mellszobrát a kassai Csáky-Dessewffy-palota udvarán. Az ünnepség nem zajlott zavartalanul. Tettlegességre is sor került. Több mint egy hete folyt a vita Esterházy János mellszobrának elhelyezése körül. Először a Matica slovenská, majd a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Human egyesület is tiltakozását fejezte ki. Hozzájuk csatlakozott Richard Raši, Kassa főpolgármestere, aki kifejezte, ellenzi, hogy bármilyen megosztó személyiségnek emléket állítsanak a városban. A jövőben egy szabálymódosítással előznék meg a hasonló helyzeteket. Esterházy János Kassa képviselője volt a prágai parlamentben. 1935. május 19-i nemzetgyűlési választásokon a két magyar párt összefogásával, az Országos Keresztényszocialista Párt jelöltjeként nyerte el a mandátumot. „Már első parlamenti beszédében, 1935. június 25-én megfogalmazta, Csehszlovákiában a cseh és morva hegemóniával szemben szükség van Szlovenszkó autonómiájára. Akkor magyar revíziós politikával vádolták, de az idő őt igazolta. A szobrot Szerencsés János, a Magyar Köztársaság kassai főkonzulja, majd Pásztor Zoltán püspöki helynök megáldotta azt. Már az ünnepség kezdete előtt többen arról beszéltek, hogy rendzavarásra lehet számítani. Mivel a Csáky-Dessewffy palota magántulajdonban van, így a kerítésen kívülről kiabált be a szoboravatást ellenzők maroknyi tábora. Leggyakrabban a „Fasiszták, fasiszták” skandálást lehetett hallani. Az udvaron is incidens történt, ami tettlegességig fajult. Peter Kalmus - többek számára autodidakta alternatív képzőművészként ismert a városban - először toalettpapírt tekert Esterházy János mellszobrára, amit a szervezők azonnal eltávolítottak. Ezt követően szóváltásba keveredett egy ifjú ünneplővel, aki el akarta venni tőle azt a papírtekercset, amivel megpróbálta eltalálni a szobrot. Az egész incidens heves dulakodásba torkollott, aminek a jelenlévők vetettek véget.

„A magyar államcímeren semmi nem maradna”

2011. március 12. - (168 Óra Online - sita)

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) megorrolt Farkas Géza magyar konzulra, amiért egyes lapokban megkérdőjelezte a szlovák történelmet. Amint arról mai sajtótájékoztatóján Rafael Rafaj, a párt alelnöke kijelentette, ha Szlovákia történelmét virtuálisnak nevezi, megkérdőjelezi a Nagy Morva Birodalom, Svätopluk, Cirill és Metód létezését, a magyar államcímeren semmi nem maradna. „Magyarországnak át kellene értékelnie a történelmét” - kontrázott Rafaj. Ráadásul Farkas kijelentését az ezeréves államról mesének tartja, és szerinte az SNS-nek a történészek munkáját is el kell végeznie. A sajtótájékoztatót Rafaj főleg azért hívta össze, mivel hétfőn Kassán a volt alkotmánybíróság épületében le akarják leplezni Esterházy gróf mellszobrát, aki a nemzetiek szerint kétségbe vonta Szlovákia határait. Rafaj azt állítja, hogy bár egyesek állíthatják, hogy Esterházy humánus nézeteket vallott a zsidók deportálásával kapcsolatban, de szerinte az igazság az, hogy a gróf zsidóellenes volt, és az emberi jogokat tipró törvényt csak a magyar kisebbség miatt nem akarta elfogadni. „Az SNS tiltakozni fog a szobor vagy az emléktábla ellen, ha Magyarország a sok tiltakozás ellenére is rászánja magát, hogy ellentétbe kerüljön Szlovákiával” - jelentette ki Rafaj, aki szerint az emlékműháború sérti Szlovákia szuverenitását. Mikuláš Dzurinda külügyminisztert arra szólította fel, tegyen meg mindent, hogy erre ne kerülhessen sor. Egyúttal a magyar nagykövet behívását is követeli, hogy diplomáciai jegyzékben tiltakozzanak nála a magyar konzul kijelentése ellen.

Kétszázan éltették Jozef Tisot Pozsonyban

2011. március 12. - (bumm / sita)

Körülbelül kétszázan emlékeztek a második világháborús szlovák állam megalakulására a pozsonyi Hodža téren. Marián Kotleba, a Szlovák Testvériség volt, és a Mi Szlovákiánk Néppárt jelenlegi vezetője beszédében kijelentette: az állam beleavatkozik a szólásszabadságba, ezért nem beszélhet teljesen nyíltan. „Eljön az a kor, az az idő, mikor majd annyian leszünk a téren, hogy nem kell ilyen engedményeket tennünk az államhatalomnak“ - mondta. Kotleba emlékeztette Daniel Lipšic belügyminisztert kijelentésére, hogy nem létezhet egyetlen, hivatalos igazság, s a kontroverz véleményeket is a szólás szabadságával kell védeni. Felszólította a minisztert, hogy az módosítsa a büntető törvénykönyvet, és tüntesse el belőle a 424a paragrafust. Az említett paragrafus határozza meg a büntetéseket a faji, nemzeti, nemzetiségi hovatartozás, bőrszín, etnikai csoport vagy származás elleni uszítás és gyűlöletkeltés miatt. Kotleba kijelentette: míg a háborús állam egyetlen elnökét, Jozef Tisót felakasztották hazaárulás vádjával, addig Vladimír Mečiart és Václav Klaust Nobel-békedíjra jelölték Csehszlovákia békés szétválasztásáért. „Sajnos Jozef Tiso egy más korban élt, az első Szlovák Köztársaság megalapításáért elismerés helyett kötelet kapott“ - mondta Kotleba. A beszédek elhangzása után a tömeg Tisot éltetve vonult a Márton temetőbe, hogy megkoszorúzzák a háborús szlovák állam elnökének sírját. A történelem első szlovák államalakulata 1939. március 14-én jött létre. Az állam függetlensége azonban erősen korlátozott volt a hitleri Harmadik Birodalommal kötött szerződés értelmében. Néhány éves fennállása alatt az állam több tízezer saját polgárát, főként zsidókat deportált koncentrációs táborokba, ahol nagy többségük életét vesztette.

Magyar és szlovák művész közös tárlata a Danubianában

2011. március 12. - (mti)

Közös tárlata nyílik Keserü Ilonának és Rudolf Sikorának szombaton a szlovákiai Dunacsúnban: a Danubiana Meulensteen Art Museumban a magyar művésznő Szín-Öröm-Kép címmel, a szlovák alkotó pedig Az ember végül tudja... címmel mutatja be műveit. A magyar EU-elnökség programsorozatának részeként megrendezett tárlaton mintegy 100 festmény lesz látható. Mind Rudolf Sikora, mind az Ilona Keserü Ilona művésznevet használó magyar alkotó a neoavantgárd művészet első generációjának tagjaként kezdte pályáját. Ez a generáció volt mindkét országban az, amely a 60-as évek végén először kapcsolódott be közvetlenül az egyetemes művészet II. világháborút követő fejlődési áramába - mondta el Kollai István, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Mint rendkívül erős művészegyéniségek, akik a kezdetektől tudatosan törekednek arra, hogy egyetemes érvényű gondolatokat egyetemes érvénnyel fogalmazzanak meg, korán rátaláltak az egyéniségüknek leginkább megfelelő művészi nyelvre és azokra a témákra, amelyek következetes kifejtése alkotja ma is kivételes művészi programjukat. Alkotásaikkal, friss szemléletükkel, eredeti gondolkodásmódjukkal és szisztematikus alkotómunkájukkal a kezdetektől kivívták a legigényesebb hazai és külföldi szakmai közönség elismerését - írta róluk N. Mészáros Júlia művészettörténész, a kiállítás társkurátora. A Danubianában megrendezett tárlat felett a két ország külügyminisztere, Martonyi János és Mikulás Dzurinda vállalt védnökséget. A kiállítást, amely június 12-ig látható, Bogyay Katalin UNESCO-nagykövet nyitja meg.

Helyszűke

2011. március 12. - (Götz Eszter - kultura.hu)

Hogyan reagálnánk, ha a város környéki erdőkben, ahová a hajléktalanok húzódnak szemétből tákolt kalyibákba, egy lopakodó repülő formájú sátorra bukkannánk? És ha egy ház, amibe szeretnénk belépni, összerezzenne és belül is a külső homlokzatát mutatná? Most kipróbálhatjuk: a Trafó Galéria új kiállítása éppen ilyen víziókat fogalmaz meg. Fenyvesi Áron, a kiállítás kurátora a jellegzetes közép-kelet-európai barkács-esztétikából indult ki, amikor társadalmi méretű disztópiákat hívott a galéria terébe. Magyar és szlovák művészek alkotásait, amelyek a térségben aktuális szociokulturális tapasztalatokra a tér sajátos lehatárolásával, saját terek és térélmények megteremtésével válaszolnak. Így került ide például Kokesch Ádám hatalmas, pirosra festett deszkákból készült búvárharagja, aminek a tetején felülvilágító kínál fényt és egy üvegbuborékban miniatűr szobába kukkolhatunk - ház a házban, tér a térben, a saját tér és a meglesett, elfoglalhatatlan miniatűr tér sorozatát érzékeljük. Pavla Sceranková szlovák képzőművész munkája is a tér nyitottságát teszi próbára: ő egy vidéki mellékút mentén létesített, de idővel elhagyott benzinkutat választott videó-dokumentációjának témájául. A betört üvegek helyére falapokat helyezett, melyek folyamatosan forognak a szélben, sajátos életet visznek a gyorsan rommá lett épületbe. A forgásban lévő lapok a nyitva/zárva táblákra emlékeztetnek - mintha a rövid felvirágzás után hirtelen semmibe zuhant létesítmény emlékezete még őrizné a működés, az élet nyomait. A kiállítás legerősebb hatása a szlovák Tomáš Džadoň Super Flat című installációjánál éri a nézőt. Nyers fahasábokat imitáló poliuretán habból épített a galéria terébe egy teljes falat, melyen kapu nyílik. A bejáratba rejtett mozgásérzékelőre a fal bemozdul, a „deszkalapok” megpördülnek, és mire átjutunk a kapun, a belső térbe, ugyanaz a külső fal fogad ott is, mint az imént kívül. Visszafelé ugyanígy, vagyis akárhová lépünk, kint is, bent is a külső homlokzat néz ránk. A tér nem enged be magába. Talán azért, mert az építmény bosszút áll a gagyi anyagválasztás miatt, talán mert az igénytelen, struktúrákra érzéketlen modern világ nem érdemli meg a belső tér intimitását, védelmét. Bölcs és talányos mű. Ehhez képest csak ügyes gegnek tűnik Halász Péter Tamás és Domián Gyula projektje, akik a hajléktalanok sátorépítési módszerével építettek fel egy hulladékból készült Lopakodót, hogy érzékeltesse a globális erőszakra épülő társadalmak vakfoltját. A koncepció jól működik, de a művek és a galéria terének fizikai adottságai feloldhatatlan konfliktusba kerültek. Az öt kiállított alkotásból kettő majdnem teljesen kitölti a teret, felborulnak az arányok és éppen a címben definiált kritikai tér fogalma tud a legkevésbé érvényesülni: a művek között épphogy átfér a néző, nem marad saját, kihasználható, semleges tere, ahonnan értelmezni tudná a művek által felkínált tértípusokat.

KMKF: Újabb magyar-magyar látszatpárbeszéd?

2011. március 13. - (kitekinto.hu)

Pénteken, március 11-én tartották a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) plenáris ülését. Az eseményt eleinte februárra tervezték, ám a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztújító kongresszusa miatt március elejére tolták. A magyar kormány által meghirdetett nemzetpolitikai rendszerváltás következtében már megszokottá váltak a kárpát-medencei magyarság képviselőinek gyakori konzultációja, a KMKF jogköreinek várva várt tisztázása azonban újra elmaradt. Mint ismeretes, a KMKF a kárpát-medencei magyarság parlamenti, regionális, helyi és EU-s képviselőit tömöríti, születésének eredeti oka pedig a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) 2004 utáni megszűnése volt. A budapesti kormányváltás után azonban a két intézmény párhuzamosan működik, innen adódik a feladatkörök határozott körülrajzolásának igénye. Mint kiderült a pénteki ülés nem hozott megoldást erre a kérdésre, Kövér László, az Országgyűlés elnöke elmondta, további megfontolásra a problémát visszautalták a fórum állandó bizottsága elé. A magyar-magyar kapcsolatok intézményes kereteinek meghatározása mellett a plenáris ülés napirendjén szerepelt még a könnyített honosítási eljárás egyes vonzatainak megvitatása, illetve a Duray Miklós nevével fémjelzett szórványstratégia megtárgyalása is. A kettős állampolgárság kapcsán az ülés végső állásfoglalása kijelenti, „(a) KMKF várakozással tekint a magyar állampolgárság kiterjesztése folyamatára, valamint üdvözli, hogy a kedvezményes honosítás és visszahonosítás alkalmazása révén március 15-i nemzeti ünnepünkön köszönthetjük az állampolgársági esküt elsőként tévő honfitársainkat.” A érzelmi konszenzuson túlmenően azonban szóba került a sarkalatos aspektussá vált választójog is. Az anyaországi döntéshozók képviseletében mind Kövér László, mind pedig Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettes megerősítette a korábban is hangoztatott gondolatot, mely szerint nem létezik első- és másodkategóriás állampolgárság. A már eddig is többször aláhúzott elvi megfontolásokon túl azonban a plenáris ülésen sem derült ki, hogyan néz majd ki a gyakorlatba ültetés. Az egyik legvalószínűbb megoldásnak az tűnik, hogy az országos listára adhatnák le szavazataikat a határon túl élő magyar állampolgárok. Erre enged következtetni Kövér László azon kijelentése is, amely szerint ugyan nem létezhet kétféle állampolgárság, lehetnek különbségek a szavazati jog tartalmának és gyakorolhatóságának tekintetében. A könnyített honosítás körüli egyetértés margójára Kelemen Hunor, az RMDSZ újonnan választott elnöke elmondta, hogy a szülőföldön maradás elősegítésére kell elsődleges célként tekinteni. „Nem az a célunk Erdélyben sem, Magyarországon sem, a többi régiókban sem, hogy a szülőföldet elhagyják a magyar emberek, hanem az, hogy egy szimbolikus, vagy egy szimbolikusnál erősebb jóvátétele történjen a trianoni traumának” - idézi Kelemen Hunort a Duna TV összefoglalója. Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke szintén üdvözölte a szavazati jog ügyével kapcsolatos konszenzust. „A mi helyzetünk egyszerű, mivel a Szlovákiában állandó lakhellyel nem rendelkező szlovák állampolgárok is szavazhatnak a parlamenti választásokon, így az álláspontunk Magyarország kapcsán sem más” - mondta el Berényi a KMKF ülés után. Hozzátette, hogy arról még tovább tanácskoznak, hogy majd kit lehet választani, illetve hogyan folytathatnak majd politikai kampányt. Elkerülhetetlenül szóba került a Magyarországon folyó alkotmányozás is. A záró állásfoglalás itt rámutat, „(a) KMKF üdvözli az új Alaptörvény tervezetében megjelenő, az egységes magyar nemzet eszméjét és Magyarországnak a határon kívüli magyar nemzeti közösségek iránt viselt felelősségét kifejező szándékot.” A Felvidék.mának nyilatkozva Berényi József arról beszélt, már korábban is körvonalazódott az az igény, hogy pontosítsák az anyaország határon túli magyarság iránti felelősségének mibenlétét. A magyar kormány képviselői pedig meghívták a kisebbségi képviselőket, meglátásaikkal javítsanak a készülő alaptörvény szövegén. A KMKF üdvözölte az új román oktatási törvényt, valamint elvárásokkal tekint a további kisebbségbarát reformokra, ez utóbbi megfogalmazást Szlovákiára is kiterjesztette. Hasonló módon a vajdasági kulturális autonómia tartalommal való kitöltését is érdeklődéssel figyeli, valamint elítélte a vereckei honfoglalási emlékmű megrongálását. Emellett „(a) KMKF a régióban 2011-ben tartandó népszámlásokkal kapcsolatban felhívja a magyar nemzetrészek tagjait, hogy ne adják fel magyarságukat, hiszen a népszámlálási adatok alapján dől el a közeljövőben, hogy milyen intézmények szolgálhatják megmaradásukat, hogy milyen keretek között lesz mód közösségeik szabad nyelvhasználatára. A KMKF üdvözli, hogy a magyar nemzeti közösségek képviseleti szervezetei esetenként összefogva készítik fel a magyar embereket a népszámlálásra” - derül ki a fórum állásfoglalásából. A korábbi Máért-üléshez hasonlóan a pénteki KMKF-ülés szintén a „nemzeti katarzis” jegyében zajlott. Tőkés László a következőképpen fogalmazta meg a fórum résztvevőinek feladatát: „Minden lehető módon járuljunk hozzá ahhoz, amit Orbán Viktor miniszterelnök úgy hirdetett meg: a nemzeti együttműködés rendszere, amelyben immár egy magyar ügy létezik.” Az örömbe talán csak egyetlen keserűbb pont vegyült, ugyanis továbbra sem sikerült a Most-Híd szlovákiai párt helyét megtalálni a magyar-magyar együttműködés keretein belül. A KMKF 2009. szeptemberi plenáris ülésre ugyan kaptak meghívót, ám akkor a párt képviselői maradtak távol. Ez alkalommal azonban a meghívó már elmaradt. Bugár Béla, a tömörülés elnöke a Felvidék.ma beszámolója szerint elmondta, sem őt, sem pártját nem foglalkoztatja, hogy nem invitálták meg a plenáris ülésre. Az elmúlt időszakban megszaporodtak a nemzetpolitikai jellegű találkozók, ez a tény önmagában pedig üdvözlendő. A zárt ajtók mögött megtartott ülésekről azonban ritkán szivárognak ki konkrét viták, a zárónyilatkozatok pedig általában az elvi egyetértés diplomatikus megfogalmazásaiba burkolóznak. Fenn áll tehát annak a veszélye is, hogy a konszenzus látszatának fenntartása és a viták elkerülése érdekében, soha nem tűznek napirendre igazán konkrét témákat. Ebben az esetben sajnálatos módon elsorvadhat a magyar-magyar párbeszéd, a KMKF-hez hasonló intézményes keretek pedig csupán a magyar kormány döntéseinek legitimáló eszközeivé válhatnak.

Berényi kettős állampolgárként Magyarországon is szavazna

2011. március 12. - (Paraméter)

Berényi József, az MKP elnöke tájékoztatott, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán konszenzus született arról, hogy azon állampolgároknak is rendelkezniük kellene szavazati joggal, akiknek nem Magyarországon van az állandó lakhelyük. „A mi helyzetünk egyszerű, mivel a Szlovákiában állandó lakhellyel nem rendelkező szlovák állampolgárok is szavazhatnak a parlamenti választásokon, így az álláspontunk Magyarország kapcsán sem más” - hangsúlyozta a pártelnök a KMKF ülése után. Hozzátette, hogy arról még tovább tanácskoznak, hogy majd kit lehet választani, illetve hogyan folytathatnak majd politikai kampányt. „Átérezzük, hogy ez érzékeny kérdés, ennek megfelelően a lehető legjobb megoldást szeretnénk, amely nem vezet konfliktushoz, de megismétlem, hogy Magyarország semmi egyebet nem tervez bevezetni, mint ami Szlovákiában már létezik” - fogalmazott Berényi. Berényi ismét nem válaszolt a kérdésre, hogy hol tart az ő kérelme, amellyel magyar állampolgárságért folyamodott. A KMKF képviselői elfogadtak egy határozatot, melyben üdvözlik, hogy az alkotmánytervezet tartalmazza az egységes magyar nemzetről szóló záradékot, valamint azt a kijelentést, hogy felelősséggel tartoznak a határon túli magyarok iránt. A KMKF szerint a határon túli magyar kisebbségek jogainak hosszú távú fenntartása fő feltétele az autonómia különböző formáinak elfogadása, beleértve a területi autonómiát. A Fórum egyben elvárja, hogy a szlovák kormány programjának megfelelően jóváhagyja a kettős állampolgárságról szóló törvénymódosítást, valamint hogy elfogadják a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt.

Többnyelvűség Európában

- távlatok és gyakorlatok Kelet-Közép-Európában

Budapest, 2011. március 25-26.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Többnyelvűségi Kutatóközpontja (http://www.nytud.hu), a Mercator hálózattal és az Európai Bizottsággal együttműködve nemzetközi konferenciát rendez „Többnyelvűség Európában: távlatok és gyakorlatok Kelet-Közép-Európában” címmel 2011. március 25-26-án, Budapesten. A konferencia színhelye a Benczúr Hotel (http://www.hotelbenczur.hu). A globalizáció, a transznacionalizmus, az új kommunikációs technológiák korában, melyet egyrészt a növekvő mobilitás, a gazdasági bizonytalanság, az állampolgárok képzettségének, szocioökonómiai státuszának átalakulása, másrészt a nemzetközi és nemzeti jogalkotás gyors változása, a civil társadalom szerepének növekedése jellemez, a kisebb és kevésbé használt nyelvek funkcionális hanyatlása gyorsabb, mint valaha, miközben a többnyelvűség és a nyelvi sokféleség új formái és értelmezései jelennek meg. Az Európai Unió, az Európai Bizottság és az Európai Parlament ajánlásai és törekvései ellenére az egyes országok nyelvpolitkája, a nyelvi kérdések jogi szabályozása és gyakorlati megvalósítása jelentős eltéréseket mutat. Bár a közép- és kelet-európai államok csatlakozásával új távlatok nyíltak, a kibővült unió új problémákkal szembesülhet a nyelvi sokszínűség és másság védelmét, a „kisebbségi”, „regionális”, „bevándorló”, „közösségi”, „más” és „további” jelzőkkel illetett kisebb vagy kevésbé használt nyelvek fenntartását és gazdagítását illetően. A kommunista rezsim bukását követően az új tagállamok kormányai alapvető változásokat vittek véghez a politikai, gazdasági és oktatási rendszerben, a nyelvpolitika olyan alapvető kérdései, mint a kisebbségi oktatás vagy az idegen nyelvek tanítása és tanulása ellentmondásosak, s továbbra is éles viták tárgyát képezik. Elengedhetetlen a többnyelvűség fogalmának, elméleteinek és gyakorlatainak újragondolása, csakúgy, mint az európai nyelvi sokszínűség megközelítéseinek kritikai elemzése. A rendezvény egy új nemzetközi platform létrejöttét kívánja elősegíteni, ahol a kutatás, az oktatás, a politika képviselői az érintett társadalmi szereplőkkel közösen értékelhetik a kisebb vagy kevésbé használt beszélt nyelvek és a jelnyelvek védelmének folyamatát és jövőbeli szükségleteit, az anyanyelvek szerepét s az új többnyelvű kompetenciák helyi és regionális fejlődését. A magyar EU-elnökség égisze alatt megrendezendő konferencia fő témái szorosan kapcsolódnak a többnyelvűségi keretstratégia alapelveihez (cf. OM(2005) 596, SEC(2008) 2443, COM(2008) 566), valamint az EU 2020 célkitűzéseihez. A vitaindító plenáris előadások, a panelszekciók, műhelyek és kerekasztal-beszélgetések témakörei a multidiszciplinaritás és összehasonlíthatóság jegyében lefedik a nyelvi sokszínűséghez és többnyelvűséghez kapcsolódó legfontosabb nyelvi, oktatási, jogi, gazdasági, ideológiai és politikai kérdéseket:

1) Többnyelvűség és nyelvi sokféleség: nyelvi ideológiák, diskurzusok és politikák Európában

2) A kisebbségi/regionális nyelvek jogi szabályozása: a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája az elmélet és gyakorlat tükrében

3) Két-/többnyelvű oktatás és Európa kis és kevésbé használt nyelvei: a jó gyakorlat példái

4) Jelnyelvi tervezés és politikák: jelnyelvi közösségek, a nyelvi emberi jogok és az állampolgárság kérdése

5) Többnyelvű közösségek: a kutatás lehetőségei

6) Többnyelvű Európa: többnyelvűség a stabil és virágzó társadalmakért

7) Cigány közösségek és nyelveik Európában

8) Migráció és a többnyelvű gazdaság

A kétnapos konferencia kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a kutatók, a polgárok, a civil szféra képviselői, valamint a politikusok nemzeti, regionális és uniós szinten is valódi párbeszédet folytassanak, hozzájárulva a régiós teljesítmények közös Európai Kutatási Térségbe történő integrálásához, valamint a jelenlegi európai, nemzeti és regionális szakpolitikák hatékony továbbgondolásához.

Március 15. - Honosítási eskütételek a nemzeti ünnepen

2011. március 13. - (mti / Felvidék Ma)

A nemzeti ünnephez kapcsolódva Magyarországon és több külhoni helyszínen tesznek állampolgársági esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői. Az eljárás első tíz hetében több mint 41 ezren adtak be állampolgársági kérelmet, amelyeket március 16-tól a kormányablakoknál is fogadnak. Hétfő délután Kolozsvárott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében teszi lesz az állampolgársági esküt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács és bálványosi szabadegyetem 25 tagú csapata. A Budavári Önkormányzat tájékoztatása szerint a fővárosban március 15-én csángómagyarok teszik le állampolgársági esküjüket a Budai Várban, az önkormányzat városházáján. A rendezvényhez kapcsolódva délután csángó kulturális fesztivált rendeznek az összetartozás jegyében, amelyet Potápi Árpád (Fidesz), az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elnöke nyit meg. Fellép mások mellett Petrás Mária énekes, a Somos Együttes, Szilágyi Angéla énekes, az Egyházaskozári Csángómagyar Hagyományőrző Együttes, Mokánu Róza énekes, Janku Laura költő. A nemzeti ünnephez kapcsolódva lesz eskütétel Csíkszeredán és Szabadkán, majd március 16-án Berlinben és Londonban is. A honosított magyar állampolgárok az eskütétel során egy díszes, Szent Istvánt ábrázoló dossziéban kapják meg a honosítási okiratot, amelyen a kérelmező választása szerint születési helyként vagy csak a helység történelmi magyar neve szerepel, vagy pedig a magyar elnevezés és zárójelben a mostani, idegen nyelvű elnevezés. Minden más okiraton születési helyként a történelmi magyar elnevezés és zárójelben a mostani áll majd. Kapnak továbbá az érintettek egy állampolgárságot igazoló kártyát is a későbbiekben, amelyen szerepel a személyi számuk. Ez az irat teljes mértékben megegyezik azzal, amelyet a Magyarországon élők kapnak. A további eskütételekre nagy számban április közepén fog sor kerülni, és azután már folyamatos lesz az állampolgársági okiratok kiadása mind Magyarországon, mind a külképviseleteken - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság az MTI kérdésére. Az államtitkárság tájékoztatása szerint az eljárás első tíz hetében, március 11-ig 41 275 kérelmező nyújtotta be a magyar állampolgárság iránti kérelmét. A kérelmezők nagy részét döntően román és szerb állampolgárságú ügyfelek adják, de ezen kívül még összesen 63 külképviseletről nyújtottak be egyszerűsített honosítási kérelmet. A legtöbb kérelmet Csíkszeredán, Szabadkán, Budapesten és Kolozsváron vettek át. Magyarországon az első 10 héten 832 településen vettek át kérelmet az anyakönyvvezetők. Egyszerűsített honosítási kérelmeket január 3-tól lehet benyújtani. A kérelmeket 2 200 magyar anyakönyvi hivatalban, több mint 90 külképviseleten, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megyeszékhelyeken lévő ügyfélszolgálati irodáiban lehet beadni, illetve március 16-tól a kormányablakoknál is várják az igényléseket. Wetzel Tamás miniszteri biztos az MTI-nek korábban azt mondta, hogy az első évben 250-400 ezer kérelmezővel számolnak. A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.

Tévhitek és álmítoszok - A világcsakrától a magyar Jézusig

2011. március 12. - (Herskovits Eszter - 168ora.hu)

Diákok körében - leginkább az internet révén - egyre inkább terjednek a történelmi tévhitek, áltudományos mítoszok. Jézus magyarságáról éppúgy, mint a magyarok sumer eredetéről vagy a Trianon-összeesküvésről és a Kádár-rendszer „aranykoráról”. Csupán ártalmatlan bolondériákról van szó? Vagy ellenkezőleg: veszélyesek az álmítoszok? S mit tehet a tanár az efféle nézetek hirdetőivel szemben? Ezekre a kérdésekre is keresik a választ az Egyezzünk ki a múlttal! című kötet szerzői, különféle szemléletű, értékrendű történészek, pedagógusok, társadalomtudósok, egyházi személyek. Mindenesetre a könyvből kiderül: a történelem reális megközelítése - akár a megrögzött illúziókkal való leszámolás árán is - igencsak aktuális.

„A magyar történelmi közgondolkodás földcsuszamlásszerű átalakulásának küszöbén állunk, s e változás részben diákjaink, a tizenéves fiatalok körében zajlik” - fogalmaz Lőrinc László, az Egyezzünk ki a múlttal! című kötet szerkesztője a kiadvány bevezetőjében. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium történelemtanára főként az internet világában tapasztalta:

- A fiatalok között szinte megállíthatatlanul terjednek az extrém történelmi nézetek akár a Trianon-összeesküvéssel, a sumer-magyar azonossággal, a rovásírással kapcsolatban. Lőrinc László: A fiatalok között szinte megállíthatatlanul terjednek az extrém történelmi nézetek. De felnőttek is kérdezték már tőle: tudja-e, hogy Jézus magyar volt? Megesett az is, hogy egykori diákjai kezdték neki magyarázni: Ősbudavár és a koronázóhely valójában a „pilisi világcsakra” közelében volt, csak ezt letagadták eddig a magyarok előtt. Visszakérdezett a tanár: na, de kik hallgatták el ezt? A válasz így szólt: „Idegen erők, akik most azzal próbálkoznak, hogy elveszik a múltunkat.” De a Kádár-kort is övezi egyfajta utólagos, magunkat mentegető nosztalgia. - Ijesztő a helyzet: társadalmunk úgy „ábrándul bele” egy álomvilágba, mint a hantázó gyerek - jegyzi meg Lőrinc. Hozzáteszi: a magyarokra egyébként is jellemző a nemzeti borúlátás és az önbizalomhiány. A bajokra - amelyekhez jelenleg a gazdasági válság és az értékbizonytalanság is hozzájárul - „hagyományosan” a múltból próbálunk megoldást találni. Így az önostorozó nemzeti kishitűség és a vigasztaló mítoszgyártás - feltehetőleg - ugyanannak az éremnek a két oldala. A magyarság eredetének és sorstörténetének álmítoszait leginkább az internet közvetíti, amelynek már most sokkal nagyobb a tudatformáló szerepe, mint az iskolának. És a fiatalok különösen hajlamosak valóságként kezelni a tévhiteket, s belőlük építeni nemzeti identitást. - Érthető: ha valaki fiatalkorától azt hallja, hogy a magyarokat mindig a „balsors tépte”, folyton „idegen erők” dúlták szét az országot, akkor el kezd kitalálni, kreálni valami sikeresebb történetet. Sokat segítene, ha a tanárok azt is feltárnák a diákok előtt: történelmünk korántsem olyan kudarcos - vélekedik Lőrinc. Példákat is említ: a Rákóczi-szabadságharcról mindenki tudja, hogy elbukott. Az kevésbé hangsúlyos, hogy viszonylag előnyös kompromisszummal ért véget. Vagy: bár az 1848-49-es szabadságharcot leverték, ám a forradalom összes társadalmi vívmánya - jobbágyfelszabadítás, arányos közteherviselés, törvény előtti egyenlőség satöbbi - érvényben maradt. - A történelemtanár többféle érvényes nézőpont ismertetésével, a gondolkodás és vita, de akár a felmenőkkel való beszélgetés, családtörténeti kutatás ösztönzésével megszabadíthatja a történelmet attól, hogy elvont világnézeti-érzelmi harci terep legyen - mondja Lőrinc László. Más szakemberek úgy vélik: talán az is segíthetne a tévhitek kivédésében, ha a történelemtankönyvek szerzői afféle „mítoszügyi stratégiára” is gondot fordítanának. Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója azonban úgy látja: „mítoszügyi stratégia” kidolgozása már csak azért sem lehetséges, mert nincs közmegegyezés arról, hogy a magyar múlt tényanyagát övező történetek közül melyiket tekintjük mítosznak, és melyiket tudományos feltételezésnek. - A mítoszok nyilván olyan területeken virágoznak szabadabban, ahol kevés a biztos tényanyag. Ilyen akár a magyar őstörténet. De eltérő szemlélet is gerjeszthet mítoszt. Példa rá a különféle magyarázatok Teleki Pál öngyilkosságáról. Vagyis: a tudományosan igazolt ismeretek gyarapodása sem akadályozza meg önmagában a mítoszképződést.

Bauer Béla szociológus is a közmegegyezés hiányáról beszél: - Amíg csupán egy oldalról vizsgálunk vitatott eseményeket, s a másik megközelítést degradáljuk, vagy politikai kategóriákba helyezzük, nem történhet meg a történelem konszolidálása. Ebben viszont nem az oktatás szerepe a meghatározó: mindenekelőtt a társadalomban kellene konszenzusra jutni. Csakhogy a magyar társadalom mintha elveszett volna a folyamatos identitás-meghatározásokban, miközben mindannyian a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozunk. Ugyanakkor Csorba László arra is felhívja a figyelmet, hogy különbséget kell tenni „jó” és „rossz” mítosz között. - A közösségi mítoszoknak - erre tanít a pszichológia - sokszor pozitív hatásuk is lehet egy csoport életében. S amíg használunk „jó mítoszokat” a közgondolkodásban, addig a „rossz mítosznak” is mindig meglesz az esélye, hogy befurakodjon a közösség szellemi életébe, s rombolja azt. A „rossz mítoszok” épp azért veszélyesek, mert „vallási dogmává” válnak, s követőit könnyedén befolyásolhatják a szélsőséges, kirekesztő politikai erők. - Ma már világos: a mítoszokhoz való viszony sok szempontból világnézeti kérdés. Így nem az értelmi belátástól függ az, hogy a hívőt a legnyilvánvalóbb ténybeli cáfolat sem zavarja a mítosz követésében. Amikor tehát a történész a mítoszt és a tényeket elválasztja egymástól, nem általában a mitikus hitet kárhoztatja. Annak világnézeti tartalmához ugyanis semmi köze. Ráadásul kultúrember manapság nem minősíti, hanem tiszteli mások világnézeti beállítottságát - mondja Csorba László. Szerinte „csupán” ahhoz kell „mítoszügyi stratégia”, nehogy bárki visszaéljen ezzel a tisztelettel. Vagyis: a tudománytalan ismeretek révén a közösség alapvető értékrendjével ellentétes célok követésére bujtogassa a honfitársait - az oktatás vagy a nyilvánosság bármely fórumán.

Örkény Antal szociológus - az Egyezzünk ki a múlttal! egyik szerzője - kutatásában kimutatta: jelentősen megváltozott a nyugat-európai újabb generációk nemzeti önképe és identitása. Ebben komoly szerepe van az európai integrációnak, a transznacionális életformának. Ezzel szemben nálunk ezek a hatások nem érhetők tetten, és a „nemzeti érzület hagyományos mintázata” éppúgy meghatározza a fiatalabbak, mint az idősebbek gondolkodásmódját. Ez egyfelől azt jelzi: a fiatalok jövőképe továbbra is nemzeti keretbe zárt, s nem ível át a határokon és a kultúrákon. Örkény Antal szerint a rendszerváltás generációs következményei nem hoztak új értékpreferenciákat és identitásmintákat a fiatalok körében: a nemzeti közösséget nem képesek etnikailag és kulturálisan sokszínűnek látni, nem tudják, hányféle nemzet és kultúra keveredik a magyar társadalomban. S amit nem ismernek, azt nem is tudják elfogadni: a kisebbségekkel és a mássággal szemben elutasítóak, ami felerősíti a kultúrfölény és a dominancia attitűdjét.

Lőrinc László mindezt azzal egészíti ki: sajnos a világhálón cáfolatlanul áradhatnak az áltudományos információk. Számos történésznek egyszerűen nincs ideje vitatkozni az ilyen nézetekkel, vagy nem hajlandók lesüllyedni a tudománytalan szintjükre. Pedig - Lőrinc szerint - közös felelősségünk, hogy reális megvilágításba helyezzük a magyar múltnak azokat a mozzanatait, amelyeket megtámadott a történelemszemléleti „kergekór”.

Ki kell állni a szabadságjogokért

2011. március 16. - (Zsebesi Zsolt - Népszava)

Minden olyan posztkommunista országban, ahol az autokrata, populista politikai térnyerése veszélybe sodorja a kivívott politikai szabadságjogokat, a demokráciát, fel kell emelnünk a szavunkat. Legyen az Ukrajna, Oroszország, vagy Magyarország. Azért vagyok itt, hogy ezt megtegyem - mondta lapunknak adott interjújában Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás egyik legendás vezetője, nemzetközileg ismert ellenzéki, aki az 1981-es szükségállapot után 4 évet töltött Jaruzelski tábornok börtönében.

- Ön 1990-ben már részt vett március 15-én az 1848-49-es magyar szabadságharc ünnepségein, de azóta nem járt nálunk ebből az alkalomból. Miért jött éppen most?

- Nagyon sok magyar barátom van, akikkel az ellenzéki idők óta tartom a kapcsolatot. Velük rendszeresen megbeszéljük a magyarországi és a lengyelországi politikai és társadalmi fejleményeket. Számomra úgy tűnik, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. A magyar demokrácia, és azon belül a sajtószabadság veszélyben van. Erre fel kell hívni a figyelmet, ez ellen fel kell lépni.

- Ön a Gazeta Wyborcza nevű lapjában magyar nyelven is szolidaritásáról biztosított bennünket és kiállt a sajtószabadság mellett, élesen elítélve a magyar sajtótörvényt.

- A sajtószabadság megléte a szabadság egyik legfontosabb feltétele. A magyar sajtótörvény az állam uralmát akarja kiterjeszteni a sajtóra, ami nagyon veszélyes. Orbán Viktort nagyon jól ismerem, még az ellenzéki időkből. Sok közös programon vettünk részt együtt. Sokat vitáztunk. Nem mindenben értettem vele egyet, de kifejezetten szimpatikus fiatalembernek, a barátomnak tartottam, és a rendszerváltás után is megmaradt a kapcsolatunk. Ma azonban úgy látom, hogy sokkal több bolsevizmus szorult bele, mint az önök korábbi baloldali kormányfőjébe, Gyurcsány Ferencbe, aki legalább bevallotta, hogy pártja hazudott a társadalomnak. Orbán szintén hazudik, de nem ismeri el. Véleményem szerint a politikában nem szabad hazudni. Most sajnos azt tapasztalom, hogy Magyarországon olyan a politikai helyzet, mint amilyen néhány éve nálunk volt, a Kaczynski fivérek kormányzása alatt, amikor az emberek komolyan rettegtek és féltették a lengyel demokráciát, a szabadságot, az egész országot. Akkoriban Varsóban járva Kornai János, aki nagyon jó barátom, szörnyülködött, amikor a Kaczynski rezsimről beszéltem neki. Az utóbbi évben már én éreztem magam az ő bőrében, amikor Orbán Viktorról és a Fidesz-kormányról érkeztek hírek.

- A Kaczynski fivérek két évig tartó kormányzás után megbuktak, és elvesztették az előrehozott választásokat.

- Orbán Viktor keményebb és veszélyesebb ellenfele a demokráciának, mint Jaroslaw Kaczynski. Ez egyrészt Orbán politikai múltjából is következik. Nagy utat járt be, hiszen még a 90-es években is szélsőséges liberális politikusnak látszott. Nagyon veszélyesnek tartom Orbán törekvését, hogy leépítsen minden demokratikus ellensúlyt. A saját hatalmi elitjének a kezében koncentrálja a politikai és a gazdasági hatalmat, nem hagyva teret semmilyen ellenzéki erőnek. A politikai ellenfeleit ellenségként kezeli, nem tartja őket egyenjogú embereknek, sehol semmilyen hatalommegosztásra, kompromisszumra nem hajlik. Jellemző módon politikai opponenseinek még a magyarságát is megkérdőjelezi. Gátlástalanul manipulál a törvényekkel a saját politikai érdekeinek megfelelően. Belebabrál a piaci mechanizmusokba, nem tiszteli a magántulajdont, demagóg módon a multik ellen agitál. Sajnos, azt kell mondjam, hogy retorikájában és szemléletében messze eltávolodott az általam igen nagyra becsült Bibó Ístvántól és nagyon közel került Horthy Miklóshoz. Egyébként nem tartom véletlennek, hogy Moszkvában a jelenlétemben kérdezték az orosz kormányfőt, hogy nem tartja-e Orbán Viktort a legjobb tanítványának, a putyinizmus elsőszámú követőjének.

- Sokak szerint Magyarországon nem történt meg a valódi rendszerváltás, mások visszasírják az előző rendszert.

- Lengyelországban, ahol sokkal rosszabb volt a helyzet, főleg a gazdaságé, mint a rendszerváltás előtti Magyarországon, amit joggal Gulyás-gulágnak is neveztek, ugyancsak vannak, akik visszavágynak a garantált munkát és langyos életet biztosító börtöntársadalomba. Akkor miért ne lennének ilyenek még többen Magyarországon. Az emberek nehezen szoknak hozzá, hogy maguknak kell a felelősséget vállalniuk saját magukért. Ennek ellenére is félreértésnek tartom a mai harcos antikommunizmust ezekben az országokban, így Magyarországon is. Ma már nincsenek kommunisták, és semmi értelme hajtóvadászatot indítani a döglött oroszlán után. Az antikommunizmust és a katolikus egyházat egyes politikai erők, itt és nálunk is politikai eszközként használják a saját populista céljaik érdekében. A populizmus egyébként nem magyar, nem is lengyel találmány. Európában ott van a legjobb példának Silvio Berlusconi.

- Ön is egy hatalmas médiabirodalom vezére.

- Igen. Az egykori Szolidaritás választási lapjából az ország legnagyobb kiadói vállalkozása jött létre az irányításommal. Én, mint alapító lemondtam a részvényeimről, egy sincs a birtokomba. Ezzel mintegy 36 millió dollárt dobtam ki az ablakon. Viszont nem is kell izgulnom mindennap amiatt, hogy állnak a részvények a tőzsdén. Szabad ember maradtam. Persze néhányan őrültnek tartanak.

Bukás a szlovák hoki-vb himnusza?

2011. március 19. - (sita / bumm)

A 2011-es, Pozsonyban és Kassán rendezett jégkorong-világbajnokság himnusza a Life is a Game című dal lesz, Kristina előadásában. A csalódott szurkolók már petíciókban is tiltakoznak a hangulattalannak vélt dal ellen.A hivatalos himnuszt, melyet az énekesnő producere, Martin Kavulič szerzett, a Fun rádió péntek reggel show-műsorában mutattak be. „Mediális partnerünkkel, a Fun rádióval való tárgyalások során egyeztünk meg abban, hogy Kristinát szólítjuk meg. Reméljük, hogy a himnusz mind a szlovák, mind a külföldi szurkolóknak tetszeni fog” - közölte nyilatkozatában Igor Nemeček, a vb vezérigazgatója. A himnuszt a szurkolók a vb hivatalos honlapjáról, valamint a Fun rádió weboldaláról is letölthetik. Egy biztos, a szurkolók nagy részének szimpátiáját nem nyerte el a dal, facebook-csoportok is alakultak a megváltoztatása ellen, és a youtube-videók is rengeteg negatív visszajelzést kapnak. A szurkolók elsősorban a dal hangulatát, a kétezres évek elejére emlékeztető stílusát és az énekesnő hangját kifogásolják, valamint a My na to máme opusz visszatérését követelik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

......................................................................................................................................

Doplnkové informácie